Idő 
Értékelés 
Értékelés A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában…
<br>
<br>Ősz, már ököllel kopog az ablakon,
<br>Lefolyó vizet csinál a falakon.
<br>Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden,
<br>Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen.
<br>*
<br>Köd-hajnal dereng,
<br>Fázós hideg, dermesztő.
<br>Szomorkás szürke.
<br>Metsző lég, hajnal hasad,
<br>Szürke tájra köd tapad.
<br>*
<br>Ébredő hajnal
<br>Köd-párát lehel körbe.
<br>Utak, nyálkásak.
<br>Ködburok, tájat ölel,
<br>Síkos út veszélyt növel.
<br>*
<br>Aggasztón, csendben
<br>Hűl hajnali levegő.
<br>Ködben… ugatás.
<br>Fagyos hajnal, csend honol,
<br>Sűrű köd bosszút kohol.
<br>*
<br>A kutyánk, biztos beteg, mert hullik a szőre,
<br>A szomszéd lova meg nem, a jó idő őre…
<br>A kutyánk bundájának ilyenkor már vastagodni kéne,
<br>A szomszéd lova meg lusta? Valamit tán’ tennie kéne…
<br>*
<br>A hajnali nap
<br>Söpri el ködfoltokat.
<br>Nincs tejfehérség.
<br>Köd szitál, napsugár gyér,
<br>Civódik, földet nem ér.
<br>*
<br>Ködruhát vett fel,
<br>A sárgás, napfelkelte!
<br>Nagy rejtőzködés.
<br>Ködfátyol Napot takar,
<br>Fénye kúszik, mily’ pazar.
<br>*
<br>Reggeli ködből
<br>Lidércként süt ki a nap.
<br>Látótávolság.
<br>Ködhomály, napfény sápadt,
<br>Könnye hull bágyadt ágnak.
<br>*
<br>Gyerekek iskolába menet már, rugdossák a „bőrt”.
<br>Az egyik „gyertyát" rúg, ez levitte a ködről a szőrt...
<br>A labda nincs is meg ha, nem látják, nem találják,
<br>A köd elvette, jól eldugta, ezt konstatálják...
<br>*
<br>Pislákol a nap,
<br>Inkább csak erőlködik…
<br>Lanyha ködfátyol.
<br>Köd szűnőben, fény dereng,
<br>Pőre ág könnye pereg.
<br>*
<br>Nap, nem is nézi
<br>Hulló faleveleket.
<br>Sokfelé, ködfolt.
<br>Konok köd engedetlen,
<br>Napot bújtat szüntelen.
<br>*
<br>Oszladozó köd,
<br>Áttetsző az árnyjáték.
<br>Kúszó napkorong.
<br>Sugarait átszűrik,
<br>Fény úrrá lesz, köd szűnik.
<br>
<br>Vecsés, 2017. október 17. – Szabadka, 2017. november 25. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a tankák versét, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit! A versrész címe: „Ködfátyol napot takar”
<br>
Életmeditálás, versben és apevában…
<br>
<br>Jártam én sokat a macskaköves utakon,
<br>Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon.
<br>Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs,
<br>Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs.
<br>Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon,
<br>Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon…
<br>
<br>Volt
<br>Múltban
<br>Jó és rossz.
<br>Voltam fenn s lenn,
<br>Padlón maradtam...
<br>*
<br>Sors
<br>Keze
<br>Életem
<br>Megtépázta,
<br>Szép csak itt-ott volt.
<br>*
<br>Jó?
<br>Mi az?
<br>Volt olyan?
<br>Talán volt is...
<br>Ámítom magam.
<br>*
<br>
<br>Visszanézve emlékszem, engemet ők mind... mindig megloptak,
<br>Ettől meg, csikorgattam a fogam és lassan el is koptak.
<br>Most, reggelente már csak, az a kérdés, hogy nekem is kel-e a Nap?
<br>A másik meg, a reggeli misén értem is imádkozik a pap?
<br>Álmodok én is és a jövőm vajon ott előjelzik?
<br>Fognak nekem a spejzban lógni rúdszámra a szalámik?
<br>
<br>Kór
<br>Eszi
<br>Testemet.
<br>Meddig bírja?
<br>Tudja... a halál.
<br>*
<br>
<br>Törődéstelenségbe. múlté már az eltelt életem,
<br>Mert az úgy volt, hogy sorsom volt a végzetem.
<br>Törődéstelenségbe csoszogva, araszolnak a napjaim,
<br>Nincs, már mit átszakítsak, nincsenek már célszalagjaim.
<br>Törődéstelenségbe fog-e megjelenni, a felbukkanó jövő?
<br>Lesz ki totemoszlopot farag nekem? És majd mondják: megérdemli ő!
<br>
<br>Nem
<br>Látok
<br>Jövőmbe,
<br>Halvány remény
<br>Semmit sem ígér…
<br>*
<br>
<br>A múltba futottam, elbuktam…
<br>Jelenbe, fel sehogy nem álltam…
<br>Jövőmbe… előre kárhoztam!
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 6. – Szabadka, 2017. november 8. – Kustra Ferenc – A versszakokat én írtam, közéjük az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin, Szőke Margit.
<br>
Elmélkedés Európai stílusú tankában…
<br>
<br>Engemet szeret
<br>A csend, össze is bújunk.
<br>Így, ketten vagyok?
<br>Ölel, visszafog s csitít
<br>Lelki bánatot tompít.
<br>*
<br>Csendes éj szétmar!
<br>Magány sötét, urizál.
<br>Egyedül… lét, győz!
<br>Csendem, éjben ijesztő,
<br>Magányom oly’ dermesztő.
<br>*
<br>Új veszekedés,
<br>Este bor, éjjel a vágy!
<br>Majd, csendben cigi.
<br>Csendben izzik fájdalom,
<br>Csellengő füsttel oltom.
<br>*
<br>Csendes ég alatt
<br>Ücsörgők. csillagjárás!
<br>Felhők alszanak…
<br>Csendeséj, eget nézem,
<br>Keresem az életem...
<br>*
<br>Kóbor tüzeid
<br>Lelkedben hűlnek. Hideg!
<br>Szigetelő csend.
<br>Messze szállt a szeretet,
<br>Lelkem csendesen reszket.
<br>*
<br>Kútban visszhangzik
<br>A belecsebbent kavics!
<br>Csendben, mit üzen?
<br>Ne veszítsd reményedet,
<br>Hallgasd csendes zenémet.
<br>
<br>Vecsés, 2017. augusztus 20. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a tanka versét, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: „Az én csendem”
<br>
Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban.
<br>
<br>A csend borzongó!
<br>A villám, nagyot csattan.
<br>Vad időjárás.
<br>
<br>Villám szárnyak földre csapnak,
<br>Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
<br>*
<br>A csendem zajong.
<br>Dió koppan fejemen.
<br>Diós a bejgli.
<br>
<br>Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
<br>Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
<br>*
<br>A csend felfigyel
<br>Ég-zajok hangjaira.
<br>Vadludak jönnek.
<br>
<br>Ismerős hangok, szárnysuhogás,
<br>Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
<br>*
<br>A csendem nyűgős.
<br>Távolban patazajok.
<br>Lófogat motor.
<br>
<br>Távolodó lovasfogat zaja, hallik
<br>Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
<br>*
<br>A csend szépséges
<br>És nagy nyugalmat áraszt.
<br>Nézek sehová.
<br>
<br>Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
<br>Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
<br>*
<br>A csendem, vidám.
<br>Temetésről kacajok…
<br>Halál, lehet víg?
<br>
<br>A halál nem válogat,
<br> Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
<br>*
<br>A csend fájdalmas
<br>Síremléknél… ott ülve.
<br>Süket csend-magány.
<br>
<br>Szeretteid elvesztése fáj,
<br>A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
<br>*
<br>Csendem, szerelem.
<br>Kezét fogva szeretni…
<br>Csend, már vakító!
<br>
<br>Szerelemben kikapcsol a józanész,
<br>Mámor fénye vakító, szíved után mész.
<br>*
<br>A csend fülsértő
<br>Egy cella magányában.
<br>Bűnözés… oka.
<br>
<br>Cella csendje elviselhetetlen,
<br>Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.
<br>
<br>Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”
<br>
A feneketlen kút mélyén<br>titkot őriz a sötét,<br>megkeresném, de az utat<br>lezárja ősi pecsét.<br><br>Mélység árnyai vigyázzák<br>leplet borítanak rá,<br>el kell hoznom lélek fényét<br>pecsétet csak az nyitná.<br><br>Ha felnyílna az ősi zár<br>feltárulna a titok,<br>fényt vinnének sötétségbe<br>mélybe szálló angyalok.<br><br>Pecsét nyitját kerestem én<br>árnyak álltak utamban,<br>harc helyett csak megálltam és<br>megtaláltam magamban.
