Avagy végét járja az ősz… <br> <br>Ami várható, azt jobb ha, előszoba vakablakában nézem, <br>Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat, így hogy végzem? <br> <br>Jobb nem látni mi jő, <br>Ködös az idő s életem. <br>Szemeimen hályog. <br>* <br>Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre, <br>Csontomban éreztem… emlékeztetett rossz időkre. <br> <br>Végét járja az ősz, <br>Eddig is volt hűvös s hideg, <br>Levelek a sárban. <br>* <br>Bizony, közeledik a tél, már lassan bekopog, <br>Lesz itt még hideg, mikor a fogsorom is vacog. <br> <br>Ha ősz helyt ad télnek, <br>Jönnek fagyos, zord hajnalok. <br>Csontban, szívben fagyok. <br>* <br>Felhők majd beterítik földet meg a tetőket, <br>Ezeket, a finom hópihékkel befedőket. <br> <br>Földig érő felhők, <br>Havat szórnak, befed mindent. <br>Lesz-e meleg szoba? <br>* <br>Hidegben, hófelhő alatt, majd a kémény füstöt okád, <br>Vakablakban is érzem a szagát, de nem látom okát… <br> <br>Vecsés, 2017. november 13. – Szabadka, 2017. november 22. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, közéjük a HIAQ- kat, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A HIAQ csokor címe:” Végét járja az ősz”. <br>

Hittem benned, hittem szavad<br>örök társként néztem rád,<br>elmerülve végtelenben<br>lettem volna rabszolgád.<br><br>Amit mondasz szerelmünkről<br>súlytalanná vált szavak,<br>összeforrott szívünk násza<br>már csak ígéret marad.

Tükörvers – tükör apevával… <br> <br>Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem… <br>Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem. <br>Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok. <br>Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok… <br> <br>Volt <br>Éltem <br>Romhalmaz. <br>Még jelenben <br>Volna mit tennem. <br> * <br>Volna mit tennem <br>Még jelenben. <br>Romhalmaz <br>Éltem <br>Volt. <br> <br>Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok… <br>Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok. <br>Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem. <br>Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem… <br> <br>Vecsés, 2017. május 11. – Szabadka, 2017. november 14. – Kustra Ferenc – a tükör-versszakokat én írtam, közéjük a tükör apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. <br>

A szerzőpáros jól megírta, TANQ –ban… <br> <br>Ilyenkor, tér-idő <br>Keveredik, láthatár: köd. <br>Sárgul már a határ. <br>Ködös hajnal, napfény sápadt, <br>Tőle a határ felszáradt. <br>* <br>Morcosak a felhők <br>Ahogy úsznak, égen felém. <br>Le fognak vizezni… <br>Szürke felhők gyülekeznek, <br>Lesz eső, ha összevesznek. <br>* <br>Felhők között, látom, <br>Elhaló kondenzcsíkokat… <br>Azokból, nem esik! <br>Sávot rajzol a vasmadár, <br>Eső abból nem hullhat már. <br>* <br>Nincsen más, csak sárgás <br>Levél… ők röpködnek körbe. <br>Este van, jön sötét. <br>Nagy örömében táncot jár, <br>A sok levél. Est Holdra vár. <br>* <br>Esik eső, zuhog, <br>Mintha morc csíkokból állna… <br>Eláztam, jól-esik! <br>Dől az eső, hull, mint mennykő, <br>Csuromvíz lettem! Üsse kő! <br>* <br>Sötétben nem látok, <br>Arcomon folyik zuhogás… <br>Egy évet várhatok… <br>Sötétben csak botorkálok, <br>Jövőre hazatalálok...? <br> <br>Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2017. november 23. - Kustra Ferenc- A HIAQ –kat én írtam, alájuk a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe:” Oximoron ősz is van...” <br>

Vigyázz apró büdösbogár<br>merre vezet az utad,<br>ne menj ki a dagonyába<br>sár a lábadra tapad.<br><br>Több veszély is fenyegethet<br>mástól is kell ott félni,<br>hidd el hogy ha rád taposnak<br>sárba gyúrva nem jó élni.<br><br>Arról nem is beszéltem még<br>akár meg is dögölhetsz,<br>döglötten meg főleg nem jó,<br>akkor már nem remélhetsz.