Fehér havon piros ruhás<br>kis emberke közeleg,<br>süvítő szélben a fején<br>piros sapka díszeleg.<br><br>Megjött hát a kis Mikulás<br>nem hiába vártam én,<br>hatalmas kosár virgácsot<br>hozott nekem az idén.<br><br>Ezek szerint én az idén<br>nem voltam túl jó gyerek,<br>de azért hozott csokit is<br>ne könnyezzenek szemek.<br><br>Megígérem kis Mikulás<br>jövőre én jó leszek,<br>virgács helyett csokit kapok,<br>mint a többi jó gyerek.

Ez mindig ideér… <br> <br>Borús fenn az ég <br>Közeleg a tél. <br>Ne siess! Ne még! <br>Hát… el nem vetél… <br>* <br>Ködhomály, szürkeség, <br>Gyászruhában a természet. <br>Puha gyolcs az álma. <br>* <br>Már nyugszanak a rovarok és az állatok, <br>Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… <br>Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. <br>* <br>Szikrázó Holdsugár, <br>Szél hópelyhekkel táncot jár. <br>Dermesztő, fagyos éj. <br>* <br>Az <br>Élet <br>Őszből vált… <br>Kivétel nincs. <br>Van, ki túléli… <br> <br>Vecsés, 1998. szeptember 26. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc József – a verset és az apevát én írtam a HIAQ -kat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. <br>

Hétköznapi pszichológia… meditáció. <br> <br>Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, <br>Nekem úgy kellene felismernem mákat, <br>Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. <br>* <br>Így öregen, lehet, <br>Nem is kell már felismerés… <br>Hold meg csak, világít. <br>Szerelem szárnyán repkedtem, <br>Örök szerelmet reméltem. <br>* <br>Az élet értelme vajon a lét? <br>Vagy lét adja az élet értelmét? <br>* <br>Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét? <br>A lét milyen, ha a hiány kiölte belőle a lényegét? <br>Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét? <br>* <br>Nem vagyunk egyedül, <br>Mert körülmények megvannak! <br>Nélkülük, nincs döntés! <br>Féltve őriztük szerelmünk, <br>Ám, árny suhogott felettünk. <br>* <br>Együttérzés a szeretet kimutatása? <br>Együttműködés ennek a megmutatása? <br>Hogyan tovább, ha elfáradt már a test? <br>Akkor már nincs szeretet se, ez így fest? <br>* <br>Öregen se tudni <br>Élet értelmét? Megfejtés? <br>Körülményekben van. <br>Nem kettőnkön múlott, volt más... <br>Ki szerelmünkben volt prímás. <br>* <br>Hosszú élet sem ad <br>Garanciát semmire sem. <br>Van, aki csak tűt, tűr… <br>Elengedtem hát a kezét, <br>Még érzem, szerelem hegét. <br>* <br>A pár másik tagja <br>Is csak egy… viselt körülmény! <br>Ez így életszerű… <br>A biztos sem kétségtelen... <br>Így elváltunk véglegesen. <br>* <br>Egy <br>Élet, <br>Kiszabott. <br>Ezt kell élni! <br>Jó döntés… van-e? <br> <br>Jó döntés… van-e? <br>Ezt kell élni! <br>Kiszabott <br>Élet, <br>Egy. <br>* <br>Vajh’, hogy sikerül? <br>Gonosz élet <br>Irányít? <br>Ádáz <br>Sors? <br> <br>Sors <br>Ádáz? <br>Irányít <br>Gonosz élet? <br>Vajh’, hogy sikerül? <br> <br>Vecsés, 2018. január 26. – Szabadka, 2018. január 28. – Kustra Ferenc – a verset, a 3 soros-zárt- tükrös -t, a tükör apevákat és a HIAQ –kat én írtam. A TANQ –k verse, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája, a címe: ”Egy szerelem margójára…” <br>

A szerzőpáros TANQ –ban, 10 szavasokban és apevában meditált… <br> <br>Most, eljött az idő <br>Kérdezni a tetteimet. <br>Vagy talán már, késő? <br>Ideje számvetést tenni, <br>Élni?! Kevés remény hinni. <br> <br>Ideje számvetést tenni, <br>Létbe még szépet becsenni. <br>* <br> <br>Leéltem életem, <br>De, nem is éltem… végül is <br>Nem leélni! Élni! <br>Évek elszálltak felettem, <br>Élet helyett... csak temettem. <br> <br>Sok év mellettem elsuhant, <br>Nem is éltem... volt csak sírhant. <br>* <br> <br>Visszaemlékezve láthatod a történetedet, <br>A tetteidet, <br>Mit tett veled élet! <br> <br>Rongy az életed, <br>Társad nincsen. <br>Mostohád, <br>Léted <br>Lett. <br>* <br> <br>A múltat kérdezni nem lehet, <br>Már itt hiába húzod, fékeket! <br> <br>Amit leéltél <br>Nem változik. <br>Élni már <br>Idő <br>Nincs. <br> <br>Amit leéltél <br>Nem változik. <br>Próbálj még <br>Élni, <br>Hidd! <br>* <br> <br>Csak egy élete van <br>Mindenkinek, és az a múlt! <br>Élted, vagy leélted? <br> <br>Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2018. január 8. –Kustra Ferenc – A HIAQ –kat és a 10 szavasokat én írtam, a TANQ- hoz és a plusz verseket és az apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Élni kellett volna” <br>

Avagy az üres magányosság? <br> <br>Hátamon csorog a száraz verejtékem, <br>Törölgetem, ez nekem már semmiségem... <br>Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. <br> <br>Még <br>Neked <br>Is jut fény, <br>Állj ki bátran! <br>Ne rettegj, kérlek! <br> <br>Sorsom árnyékos oldalán élem életem, <br>A semmi közepében... fázok, verejtékezem. <br>* <br>Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, <br>Közben meg erőlködve emlékezek... régi harcomon... <br>Falba ütközik az árnyékom, csak ülök... bánatomon. <br> <br>Szív <br>Dobban, <br>Mellkasod <br>Szűkké válik, <br>Nyisd szívkapuját! <br> <br>Pergő, megkeseredett könnyeim nyeldesem, <br>Kellene küzdenem... miért? Bánatok emésztik lelkem. <br>* <br>A magány? Az nekem végtelenül üres, taszít is magamtól, <br>Lehet, hogy be sem fogad, mert folyton ellők a gyötrő harcomtól. <br>Éhes vagyok a társra, hogy szakítson már el a magányomtól. <br> <br>Ne <br>Aprózd, <br>Oszd bátran, <br>Így csak több lesz, <br>Ez a szeretet. <br> <br>Megunt a magány, eltaszít, <br>Fájdalmat bennem szít. <br>Lelkem társat áhít. <br> <br>* <br>Itt a falam tövében ücsörögve, hallom, hogy a csönd, recsegőn serceg! <br>Ez jól kitölti a magányom ürességét, itt lófrál, mint egy fergeteg. <br> <br>Hit, <br>Remény, <br>Szeretet, <br>Rájuk vigyázz! <br>Boldog még lehetsz... <br> <br>Hallom sistereg csendem, betölti egyedüllétem űrét. <br>Változtat életemen, feloldozza életem nyűgét...?! <br> <br>* <br>Tudom öregen, már minden így marad, jóakarók is mondják, <br>A száraz verejtékem meg folyik, törülni nincsenek szolgák... <br>A sötétségem körülvesz, nem látom, hogy lemorzsolódna, <br>Csak ülők a magányban és hallom, mintha halál... sunnyogna! <br> <br>Vecsés, 2018. január 6. - Szabadka, 2018. január 6. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Reménytelenségben van-e remény...?” <br>