Ez az év is kőkemény volt<br>bosszankodtunk már eleget,<br>nem kívánok semmi mást, csak<br>legyen a szívekben szeretet.<br><br>Hol szeretet uralkodik<br>menekül a bú, a bánat,<br>megbocsájtás csillagával<br>díszítsd fel a fenyőfádat.<br><br>Kívánok hát mindenkinek<br>áldott, boldog ünnepeket,<br>a megváltó üzenete<br>töltse el a lelketeket.

Nem mehetek Egerszegre,<br>csendben megyek Debrecenbe.<br>Szerelmemmel nem lehetek.<br>Lehet, szerzetesnek megyek.<br><br>Egyetlenem nem kedvesem.<br>Lehetne bezzeg gyermekem !<br>Szeptemberben megszerettem,<br>beteg fejjel beleestem.<br><br>Lelkem egyszer gerle lenne,<br>Mellette fel-le repdesne.<br>De ez felesleges lenne -<br>ezerfele elkergetne.<br><br>Vele lennem lehetetlen,<br>e helyzetem menthetetlen.<br>Epekedve epekedek,<br>Rettenetesen szenvedek.<br><br>Megszeppenve menetelek,<br>rengetegszer elmerengek,<br>elkeseredve remegek,<br>este keveset szendergek.<br><br>Keresztem lett e szerelem,<br>mert eszemvesztve szeretem.<br>Nem mehetek Egerszegre,<br>Csendben megyek Debrecenbe...

Most éljek elvesztésedből? <br> <br>Előtűntél végtelen nagy semmiből, <br>Én most éljek, az elveszítésedből? <br>Már végleg eltűntél tán’, mindenestől… <br> <br>Jó volt veled, persze sokkal jobb is lehetett volna… <br>De az élet olyan, hogy mindig ott van a szó; volna… <br>Jó volt veled és bizony sokkal jobb kellett volna… <br>Magamra veszem… ha sorsom félreírt nem volna… <br> <br>Könyörögtem szívből sokat-eleget, szerelem ne hagyj el! <br>Nekem nagyon kelessz, álmaim vannak, ezeket ne vidd el. <br>Könyörögtem szívből folyvást eleget… szerelem ne menj el. <br> <br>Itt vagyok én már öregen és magam alatt, magamba, <br>Szerelem elhagyott, a nő is itt hagyott egymagamba. <br>Szerelem és nő nélkül férfiember hogyan is élhet, <br>Szerelem és nő nélkül, a maradékban még mit vélhet? <br> <br>Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József <br>

Az évszakokról! <br> <br>Harmatos virág <br>Is gyorsan elhervad… <br>Élet meg hosszú! <br> <br>Télnek is szépe <br>A jeges és havas táj. <br>Várjuk a tavaszt… <br> <br>Ősszel csak esik <br>Szél leveleket görget. <br>Színes színvilág… <br> <br>Nyáré a meleg! <br>Ezt nem mindenki bírja… <br>Remek strandidő! <br> <br>Vecsés, 2021. május 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban… <br>

Asztalomon egy majd’ végig-leégett gyertya még világít, <br>Fénye körülölel, érzékelem szeret, bizony nem ámít! <br>Olyan, mint egy lián, körbe ölel a hullámzó fénye, <br>Ez bizonyítja, hogy még velem van, ez a léte ténye. <br> <br>Az idő megkerget, mert mindjárt fénytelen sötét lesz, <br>Gondolatban már búcsúzunk és egyedül nehéz lesz. <br>Nem lóg a nyakamban kényszer-nyomor, verset írok van ötletem, <br>De sötétben verset írni, görcsös, mint a kényszeres életem. <br> <br>Még kell két versszak, de ne legyen semmilyen végzetes kényszerből, <br>Gyertyácskám még kicsit bírja, segít menekülnöm nagy kényszerből. <br> <br>Így akkor hálás vagyok a kis lángvetőnek, utolját nekem lobogta', <br>Nem firkantgattam, írtam, picirike gyertyácskámnak kényszertelen hála… <br> <br>Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József <br>