Ki suttogó hangom hallja, kevés,<br>akit mélyen hallani vélek, mesés, <br>Lelked szárnyaló hangjával ölelkezve,<br>lelkem a csendben, fölzendült,<br>s rezgésünk e dalban csodát szült.

Meghaltak a sírkövek<br>kopnak rávésett nevek,<br>Isten, haza, hit nagy kincs<br>múltunk ne legyen bilincs.<br><br>Szakítsuk szét a láncunk,<br>váljon erővé gyászunk,<br>mert szabadság nem terem<br>könnyel sózott földeken.

Nagy munkának álltam neki<br>eldugult a lefolyó,<br>ha nem merem ki a vizet<br>elúszik a folyosó.<br><br>Hát, akkor álljak is neki<br>egy jó kis eszközt hoztam,<br>kőkeményen dolgozom én<br>folyik is a víz rólam.<br><br>Ugyanannyi víz van benne<br>nem találtam a hibát.<br>Ezzel talán nem jó merni?<br>Fene eszi a szitát!

Nem könnyű a zsugori lét<br>tele van félelemmel,<br>izzadt rettegés az élet<br>teletömött zsebekkel.<br><br>Minden nap egy új kihívás<br>miből mit tudsz elvenni,<br>már azzal sem kell törődni<br>kit fogsz ma tönkretenni.<br><br>Gazdagsággal zsákod tömve<br>átöleled reménykedve,<br>ha elvész mindez rájössz, hogy<br>kevés is elég lenne.

Nézem, hogy emberek miért ennyire készülődnek?<br>Valamire készülődnek, valamit ünnepelnek?<br>Igen! Gondosan ünneplik az új Karácsonyt,<br>Addig is elhagyják kicsit az élet zátonyt?<br><br>Szeretnék én, ilyentájt karácsonykor a jóságban hinni, ez minden!<br>Míg énbennem dobog, ritmust ver a szívem, legalább van mibe hinnem.<br><br>Az életben egyébként, köd borította utakat járom,<br>Ezt rótta rám a sorsom, ez nekem az állandó homályom.<br><br>De mi is a karácsony lényege?<br>Krisztus születésének emléke?<br>Menjünk mindannyian haza, nézzük, mi van a fenyőnk alatt,<br>Már a kapuban fogjuk érezni... kellemes fenyőillat.<br><br>A fák alatt biztosan ott lesznek majd az ajándékok,<br>Körülötte emberi szeretet, szívbéli jóságok.<br>A jóság azért ne csak ilyenkor szülesen, ilyen tájon,<br>Ezért is esdek, szívemben és a lelkemben nagyon fájón?<br><br>Bár én, mint mondtam csak a ködös utamat járom,<br>Este majd gyertyafényben, áttörök a homályon?<br><br>Megállok én majd a nagy fa előtt,<br>Imát mormogok mindenekelőtt?<br>Tisztelgek e szép szimbólum előtt.<br><br>Fa alatt, ne legyenek színes hazugságok,<br>Ne csavarodjanak kitekert fonákságok?<br>Ez jó hely, erősödjenek a barátságok.<br><br>Az ősz már régen levetette a ruháját,<br>A tél meg felveszi a fehér tarkaságát?<br>Mi meg élvezzük szeretteink barátságát.<br><br>Fenyőfánkon halkan pislog a gyertyafény,<br>Ma már nincs szükség semmire, ami kemény.<br>Mindannyian várjuk az újra eljövő csodát,<br>És szeretettel nézzük a négy adventi gyertyát.<br><br>Vecsés, 2015. november 2. - Kustra Ferenc József<br>