Mint égről földre hulló<br>lázadó csillagok,<br>attól tartok egyszer én is <br>egyedül maradok.<br><br>Kihűlt csillagot már régen<br>elhagyta a fénye,<br>mélysötétbe levetődve<br>burkolódzott éjbe.<br><br>Míg körülöttem fényükkel<br>ragyognak a lelkek,<br>szeretettel elborítva<br>társaimmá lesznek.<br><br>Ha mellőlem ők majd egyszer<br>végleg eltávoznak,<br>örök csendben a már elhalt<br>szavak visszhangoznak.

Lankás dombon őszülő fák serege<br>búsan énekli nyár búcsúdalát,<br>megjött vöröslő ősz, tél követe<br>álmodnak tavaszig múló csodát.<br><br>Majd, ha rügy fakad a gyenge ágakon<br>csillan kérgen tavaszi napsugár,<br>lombjaik közt csendben, lágyan<br>örömtáncot jár ifjú fecskepár.

Parádés seregként néz rám<br>ősi fenyőerdő,<br>hó súlyával rakott ágát<br>nem lengeti szellő.<br><br>Törzseik közt átszúródnak<br>tüzes égi szablyák,<br>áttolakszik nap sugara<br>most még békén hagyják.<br><br>Ágaikról fehér terhük<br>földre cuppan halkan,<br>ráncot vet a lábuk alatt<br>hófehér hűs paplan.<br><br>Égre tárva ágaikat<br>sátrat állítanak,<br>tüskés boltíveik alatt<br>árnyak koccintanak.

Nekem nincs halloween, csak halottak napja,<br>ilyenkor az ember holtait siratja.<br>Mert ha fájó szívvel vissza gondol rájuk, <br>újra érzi azt, hogy mit jelent hiányuk. <br><br>Amíg velünk voltak, és közöttünk éltek, <br>nem sejtettük, milyen mulandó az élet. <br>Mennyi minden van, mit nem mondhattunk már el, <br>de talán hallhatják odafent a mennyben. <br><br>Most pár szál virággal emlékezem rájuk, <br>s halk imával kérem: legyen szép az álmuk. <br>Nem halnak meg ők, míg emlékünkben élnek, <br>s a vén idő szárnyán minden emlék szép lesz. <br><br>Istenem! Add azt, hogy nyugodt legyen álmuk,<br>s erőt, hogy a lelki békénk megtaláljuk.<br>Hisz hol ők nyugszanak, nem fáj semmi többé,<br>s az emlékük itt él bennünk mindörökké.

Véget ért a fény uralma<br>eljön a sötétség,<br>örömtűznél mesélgetik<br>milyen lesz az új év.<br><br>Megnyílnak a tündérdombok<br>látszik az átjáró,<br>túlvilági ajtó nyílik<br>átlép, ami ártó.<br><br>Kántálva jár házról házra<br>a falu serege,<br>ártót űzők jutalmaként<br>lesz finom csemege.<br><br>Egyetlen dolgot tehetsz, hogy<br>elkerüld a rontást,<br>hosszú útra elindulva<br>vidd el a töklámpást.