Megjött a sors mosónője<br>vétkeimet most lemosom,<br>itt állok hát levetkőzve<br>a múlt bűneit eldobom.<br><br>Tisztára mosta lelkemet<br>bűvös tisztítószert hozott,<br>levettem piszkos terhemet<br>létemhez öblítőt adott.

Róka koma gyorsan szalad<br>félti vörös bundáját,<br>mindenképpen le kell hagyni<br>mérges vadász kutyáját.<br><br>Rosszul tette, hogy egy tyúkot<br>ellopott a tyúkólból,<br>jobbra – balra ugrándozva<br>menekül a golyóktól.<br><br>Vadász, kutya már lemaradt<br>megmenekült a ravasz.<br>Holnap nem megy ő már tyúkért<br>jó lesz helyette kakas.

Fodrokat vet Duna vize<br>átbukik a köveken,<br>partba szövött emlékekről<br>beszél hozzám csendesen.<br><br>Kisgyermekként parton állva<br>fogtam jóapám kezét,<br>vízre szálló madársereg<br>játszott varázsos zenét.<br><br>Kedvesemmel itt sétáltunk<br>szerelmes csókot váltva,<br>lakodalmunk tanúja volt<br>egy dunaparti csárda.<br><br>Itt néztük az éji eget,<br>mit hullócsillag sebzett,<br>csodálatos kisfiammal<br>egy tábortűz fény mellett.<br><br>Elteltek már hosszú évek<br>az ember már megbékél,<br>rég megkopott emlékekről<br>csak a Duna vize mesél.

Szikrát csiholt drága arcod<br>magányos szívem mélyén,<br>nevető napfény csillant meg<br>talányos szemed kékjén.<br><br>Elvarázsol, mikor látlak<br>szerelmes szív ékszere,<br>hangod édes muzsikája<br>angyaloknak éneke.

Elfogott a sötétség ura<br>egy lélekvadász portyán.<br>Könyörgő sikoly szállt az égbe,<br>angyal vitt hát a vállán.<br><br>Hit terített bús szellememre<br>köpenyt, ami ráfagyott,<br>kihűlt pokolban körbevesznek<br>perzselt szárnyú angyalok.