Estéli csendélet tavasszal… <br> <br>A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre, <br>A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme. <br>Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya, <br>És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya. <br> <br>Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap, <br>Enyhe szél fúj és esőszagot hoz... sötét, beleharap. <br>Az esőszag egyre élesebb lett és kellemes volt, <br>A másik irányból fájdalmasnak tűnt… ló nyihogott. <br> <br>Hirtelen kezdődött a vaksötétben az esőszitálás, <br>Aztán meglepetésként, leszakadt az ég… vizes zihálás. <br>Ebbe a láthatatlanságba, nem volt várható semmi más… <br> <br>Kicsit nagyon elázunk, de nem baj, mert itt a tavasz. <br>Finom eső, finom sötétben… finom az új tavasz. <br> <br>Vecsés, 2018. március 6. - Kustra Ferenc József <br>

Az ősz… már erre sétál. <br> <br>Csendesen ücsörögve terpeszkedő, a köd a tájon, <br>A világ is csendes, de így is rosszacska… én ezt fájom. <br>Úgy érzékelem, minden ellenem van… ez valóságom. <br>* <br>Hideg balladát <br>Dudorászik az avar. <br>Jön, köd-szitálás. <br>* <br>Rossz idő itt van. <br>Falevelek vizesek… <br>Hajnal, köd-párás. <br>* <br>Ködös reggelen, <br>Homályt törő fény kereng. <br>Világosodik. <br>* <br>Virág, fonnyadó <br>Szirma, hideget sejtet. <br>Köd is belepi. <br>* <br>Nap, delelőn van, <br>Sugarai, már bénák. <br>Völgyet, köd fedi. <br>* <br>Szem összehúzott, <br>Mert köd, mindent kifakít. <br>Rozsdás fűcsomó. <br>* <br>Városi fények. <br>Este köd ereszkedik. <br>Fényeket takar. <br>* <br>Picike szellő, <br>Ténfereg a köd mellett! <br>Ő sem lát semmit. <br>* <br>Ködnek párája <br>Kellemetlen. Hideg is. <br>Náthát előhív. <br>* <br>Előbújó Hold <br>Gyér lombok között matat. <br>Még gyenge a köd. <br>* <br>Ereszkedő köd <br>Lomhán terít félhomályt! <br>Hold, nem is látszik. <br>* <br>Komor köd szállt a <br>Tájra… minden zugába. <br>Nedvesen kitölt… <br>* <br>Már hó-szagú a köd, erős szél régen meghozta már illatát <br>És ő közben meg, a jégcsapokon eljátssza a tél… himnuszát. <br>Ha ideér a hóvihar is, a fák fölveszik álca-ruhát… <br> <br>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc - a haikuk eredeti stílusban íródtak! <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Becsap még a délibáb is, <br>Hiteget, mint az álom is… <br>Becsap még a délibáb is. <br> <br>Hol van ki becsületes és szavatartó? <br>Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó? <br>Hol van ki becsületes és szavatartó? <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Barátnak hinni? <br>Rokonban bízni? <br>Munkatárssal komázni? <br>Rábízni? <br> <br>Barátom, mind becsapott, <br>Rokon eltaposott, <br>Munkatárs belém-taposott. <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Nászok is ellen' voltak, <br>Velem sokat, sűrűn harcoltak. <br>Sőt fojtogattak... <br>* <br>Békés természet vagyok, <br>Másnak rosszat, sose akarok. <br>Majd' megfojtottak. <br>* <br>Elvesztettem, hitemet, <br>Lelkemet mások kilúgozták. <br>Csak, majd' megfojtás… <br>* <br> <br>Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva, <br>Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva. <br>Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb, <br>Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb. <br>* <br> <br>(10 szavas duó) <br>Délibábos hitegetés életen át, nem kevés… <br>Reménykedő élet, így mesés? <br> <br>Délibáb, mint nappali vágyálom, <br>Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom… <br>* <br> <br>Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ, <br>Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság. <br>Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság... <br> <br>(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös) <br>Remegve, még ég a mécsesem lángja, <br>A lakást, nagyon hideg huzat járja… <br>Remegve, még ég a mécsesem lángja. <br> <br>Vecsés, 2019. október 14. – Kustra Ferenc – vegyes versformákban <br>

Ami pontos, test öröme, ami fontos, lélek gyönyöre, <br>amit szeretsz, szíved tükre, amint szeretsz, teljesség ereje.

Jégszakálla nőtt a fának<br>alatta fehér lepedő,<br>zúzmarákat sodor a szél<br>nagyot harap a levegő.<br><br>Kismadárka borzol tollat,<br>hogy fagy ne tépje kis testét,<br>egér túr be a hó alá, hogy<br>átvészelje a zord estét.<br><br>Csendes, fagyott lett a világ<br>tavaszról álmodik ki él,<br>baktató, bús hajléktalan<br>meleg, nyugodt kuckót remél.<br><br>Ragyognak ünnepi fények<br>meleg házak ablakán át,<br>szomorú szívvel nézi, most<br>abbahagyja vándorlását.<br><br>Csak a magány fogja kezét<br>semmi más nem maradt neki,<br>nincs ki behívja a fényre<br>szétfoszlanak reményei.<br><br>Szennyvízcsatorna rácsán át<br>párás meleg száll fel lassan,<br>vágy melegre, de halálé<br>ruhájára fagyott paplan.