Vidd a csókom<br>hosszú útra,<br>őrizd is meg<br>míg látlak újra<br><br>Vidd magaddal<br>mint a reményt,<br>sose feledd<br>csókunk hevét.<br><br>Ha rám gondolsz<br>idegenben,<br>őrizzél meg<br>szerelemben.<br><br>Visszatérted <br>úgy epedem,<br>nem múlhat el<br>e szerelem.

Körbenéz az ifjú legény<br>hol találja kedvesét,<br>hogyha gyorsan előleli<br>mond neki egy szép mesét.<br><br>Mesét mond a szerelemről,<br>mit elhozott egy angyal,<br>madár hadak köszöntötték<br>vidám, szerelmes dallal.<br><br>De sehol sincs az ő mátkája,<br>tán az ördög vitte el?<br>Biztos nem, mert neki nem kell<br>nem megy el az bárkivel.<br><br>Olyan cudar az a leány<br>nevet az ifjú legény,<br>de rajta kívül nem kell senki<br>nekem egész földtekén.

Egy nagy kavicsot dobtam<br>a lelked tengerébe,<br>nem tudom hová merül<br>és vajon milyen mélyre.

Sok ember vett minket körül, <br>de szívem csak mosolyodnak örül. <br>Szavaid hallatán életre keltem,<br>jövőmben érted tepertem.<br><br>Mára már csak a bánat maradt<br>sírógörcs ontja szomjamat. <br>Nem hiszek többé szívem zajának,<br>nem akarom elhinni, hogy ez maradt utánad. <br><br>Hol rontottam el vajon?<br>Ezen sokat gondolkodom.<br>Gyötörnek az érzések,<br>engem vajon ki ért meg?<br><br>Nekem is kell a szeretet<br>belső énem ordít most veletek.<br>Kívülről sajnos te nem látsz be,<br>nem érted miért esek itt össze.<br><br>Törött szívem vígaszt nem talál, <br>aludni sem akarok nélküled már. <br>Vágyom arra hogy megölelj, <br>helyette csalódva alszok el.<br><br>Hazudhatnék most neked<br>Szeretve szerettelek,<br>Mindenemet feladtam volna,<br>Ha két szép szemed enyém volna. <br><br>De ez már csak áhítat, <br>Keresem a válaszokat. <br>Nem értem a döntésed,<br>Miért nem próbáljuk újra meg?<br><br>Ennyire rossz ember lennék ?<br>Mit veszíthetek még? <br>Az élet is csak van, de nem ad semmit<br>Legyen már vége, az istenit!<br><br>Dühöngő haragom beszél helyettem,<br>Bár ne lettél volna mellettem. <br>Észrevehettem volna,<br>Hogy a szíved mi nyomja. <br><br>Tehetetlen voltam mikor rájöttem<br>Nem látlak már az életben. <br>Új dolgok felé mentél <br>Engem meg itt felejtettél. <br><br>Sajnáltassam még itt magam?<br>Hiába, úgysem hallod meg a szavam. <br>Túl leszek valaha ezen?<br>Nem értem a gondolat menetem. <br><br>Túl akarok lépni rajtad!<br>Érezni egy női ajkat. <br>Szerelembe esni egy lélekben,<br>Ki mászni eme gödörből egy életre.

Pokol<br><br>Egyre mélyebbre a spirális sötétségben<br>A borzalmak fokozódnak és szaporodnak.<br>Nincs többé lelkiismeret-furdalás, csak kétségbeesés<br>Amint az égő kén bűze<br>Áthatja a levegő súlyos komorságát.<br>Dantén kívül bármely más utazó <br>döbbent kiáltással kérdezhetné:<br>– Ez valóban az isteni rendelet lehet?<br><br>Purgatórium<br><br>A Földhöz hasonlóan a Purgatórium is egy hely<br>Hol a küzdelem és folyamatos törekvés ural,<br>Talán maga a Föld, melynek valamilyen oknál fogva<br>Az igazi célja félre lett értve.<br>A mindennapi kenyerünket homlokunk verejtékével keressük,<br>A boldogságot meg kell érdemelni, de milyen áron és hogyan?<br>Azok számára, akik bátrak, a világ csak egy szín játék<br>Amelyben minden pillanatban a játékos vagy vethet, vagy arathat.<br><br>Mennyország<br><br>Egy szép álom, de nem több mint álom, <br>Amelyben a körök csupán egy mennyei játék szimbólumai.<br>Azok, akik felfelé néznek, tudják, hogy még az ég sem stabil,<br>hanem állandó változatokon megy keresztül.<br>A hatalmas lehetőségek óraműve ketyeg.<br>És amikor lejár az óra, és kihunynak a csillagok,<br>Megszűnnek a mennyek, a poklok, és a purgatóriumok.<br>Csak néma sötétség, és talán egy új kezdetnek távoli hajnala.