Zsákja súlya nyomja vállát,<br>temérdek bánat van benne,<br>meggyújtva szeretet lángját<br>elégeti lassan, csendbe.<br><br>Újra elindul az útján,<br>hisz van bőven neki dolga,<br>bánatokat gyűjt a portyán,<br>övé a lelkeknek mocska.

Jézusom! Te jól ránk küldted a pokol kénes leheletét! <br>Szeretünk, kérünk, most küld ide szeretet elsöprő szelét… <br>Fa mellett állunk és várjuk a mosolyod melegét, <br>Űzd el innen rossz sorsunk sötét felhőjét, fellegét… <br> <br>Mi innen, a család, a nép teli torokból üzenünk, <br>Segíts, karácsonykor éledjen újra az ősi hitünk. <br>Kérünk, ne lépj oldalra, és ne csak legyints ránk… <br>Küld szereteted, mint óvó felleget… miránk! <br> <br>Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József <br>Felbert Zsolt: Napfény óda c. verse ihletésével. <br>

A Teremtő ereje tette az embert emberré, <br>A teremtő szeretet erejével lett emberré. <br>Összetartozás malterja a teremtő szeretet, <br>Ez kell, hogy vezérelje, ebben hívő embereket. <br> <br>Légy hívő, és higgy a szeretetben <br>És így a teremtő emberekben. <br>Embertársaddal együtt, Ti vagytok... Te is vagy a Teremtő, <br>Add át a szereteted, mielőtt lakhelyed lesz… temető. <br> <br>Magasztos Tőled, ha átadod a dúló szereteted, <br>Ha összetartozva, szeretetben éled életedet. <br>Higgy, óh, magadban és a szeretetben, <br>Így lelsz önmagadra az emberekben. <br> <br>Ember az, ki hisz az emberségben! <br>Ember, ki hisz a szeretettségben! <br>A szeretet hatalma adja a hitet, <br>A szeretet, mit ember magával vihet. <br> <br>Szeretetben élni, a teljesség és boldogság. <br>Szeretettelenül, az ördög műve… gonoszság. <br>Szeretetben élni; kiteljesedsz… <br>Szeretettelenül; elveszejtetsz… <br> <br>Kell nekünk emberek, a jóság, szelídség, békében <br>Sütkérezzünk karácsony és család szeretetében <br>És bízzunk, hogy a rossz elleni küzdelem már megáll, <br>Mert karácsonyeste boldogság madara, fölénk száll… <br> <br>Vecsés, 2012. október 25. - Kustra Ferenc József – karácsonyi ima… <br>

Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>Mikor mindent elönt a lágy gyertyafény, <br>Szeretni kellene egymást emberek, <br>Elsimítani, mik viták köztetek. <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>Kiújul és feltámad a vak remény, <br>Kiürül szívetekből a gyűlölet, <br>Levetitek mindaz, mi nem szeretet. <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>Mindent eláraszt az Isteni dicsfény, <br>Mikor pompában csillog... karácsonyfa, <br>Béke honol kis lakba, palotába. <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>Ne vessen árnyékot a szeretetfény. <br>Az angyalok figyelnek ott fent bennünket, <br>Együvé tartozás feszítse keblünket. <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>Ilyenkor, hideg tél kellős közepén, <br>Künn, hóban, didergünk sokan eleget, <br>Becsüljük meg a családi meleget. <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>Mért nincs szeretet a gyűlölet helyén? <br>Mikor karácsonyfa csillog-villog, <br>Az állkapcsotok vajh’ mért vicsorog? <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>A szeretet lehetne a költemény. <br>Az övéit szerethetné mindenki, <br>Estét jó lenne boldogan élhetni. <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>A család szétesik, mint a szétlőtt trén. <br>Ha nem együtt ünnepelünk e napon, <br>Elveszünk szeretet nélkül és vakon. <br> <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén, <br>Mentsük már meg, a szeretetet hetykén. <br>Értsd meg a jövőt, de viselkedj hetykén <br>Karácsonykor a szeretet ünnepén. <br> <br>Vecsés, 1998. december 19. - Kustra Ferenc József <br>

Kigyúlnak ünnepi fények<br>Szentkarácsony ünnepén,<br>feldíszített fenyőfa áll<br>bent a város főterén.<br><br>Két kis gyermek áll a hóban<br>bámul rongyos ruhában,<br>szállni látnak angyalokat<br>hisznek még a csodában.<br><br>Gazdag házak ablakában<br>sütemény illatozik,<br>halból, kalácsból nincs hiány<br>itt mindenki jól lakik.<br><br>Elindul a két kis gyermek<br>városszéli házukba,<br>útközben a sok-sok csodát<br>tátott szájjal bámulva.<br><br>Kopottas kis házhoz érnek<br>szegénység is itt lakik,<br>bízik benne a két gyermek<br>talán ma még jól lakik.<br><br>Toporogva lépnek hát be<br>jól befűtött helyiségbe,<br>örömkönnyet csalva ezzel<br>édesanyjuk szemébe.<br><br>Mosolyogva ad kezükbe<br>egy-egy szelet kalácsot,<br>pislákoló fény köszönti<br>ezt a kedves családot.<br><br>Asztalon ég egy szál gyertya<br>rá nem tettek egyebet,<br>de az összes gazdagságnál<br>fontosabb a szeretet.