vicceljünk már… <br> <br>HÉTFŐ <br>A nagy kezdő, <br>Munkanap, mint első. <br> <br>KEDD <br>Itt ne feledd, <br>Hogy a főnök megfed. <br> <br>SZERDA <br>Itt nótázva <br>Kell, haladjon munka. <br> <br>CSÜTÖRTÖK <br>Zsörtölődők, <br>Unom, pihenhetnők. <br> <br>PÉNTEK <br>Jönnek végek, <br>Sőt, utolsó tettek. <br> <br>SZOMBAT <br>A dolgokat <br>Tenni, kell akarat. <br> <br>VASÁRNAP <br>Pihenőnap, <br>Prédikálta a pap. <br> <br>Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc József <br>

Szinte érzem, itt a vég Emma! <br>Hívnék orvost, papot… kit még ma? <br>Te vagy bevégzettség? <br>Érinthetetlenség? <br>Tüzelve vágyok Rád! Ó, Emma! <br> <br>Hiányzol, reggel se süt a nap, <br>Csak esik, ernyővel jár a pap. <br>Nagy erőm van, várlak! <br>Jössz? Karomba zárlak… <br>Csodákkal telt szíved, vágyalap. <br> <br>Melengetnéd szívem? Ó, Emma… <br>Napsütésed kén’… fuvallata. <br>Nevetsz vagy könnyezel? <br>És együttérzéssel? <br>Két fél az egész, gyere még ma! <br> <br>Vecsés, 2020. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Ha lennél még nekem, a kipihent reggeleink várágillatban tobzódnának, <br>Pedig majdnem voltál, de az átkozott sorsom és Te meg amúgy... imígy döntöttél. <br>Ha lennél még nekem hosszú éjszakáink biztosan tüzes katlanok volnának <br>És <br>A nappalokban egy életvonaton élnénk… vonatról-lelkemből kiköltöztél. <br> <br>Szerelmünket sor-paraván eltakarja, szép gondolatok, már nem bennünk hálnak. <br> <br>Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József <br>

Jó <br>Reggel, <br>Jó napot <br>Eredményez! <br>Boldog este lesz! <br>* <br>Új <br>Élet <br>Várható? <br>De nem jön el. <br>Minden a régi… <br>* <br>Új <br>Élet <br>Közeleg. <br>Rügyfakadás! <br>Kitavaszodott! <br>* <br>Új <br>Élet <br>Nem virul, <br>Magány győzött! <br>Rossz váltás után… <br>* <br>Rég <br>Elment <br>Az apám! <br>Emlékeim <br>Most, feltolulnak! <br>* <br>Ő <br>Nem volt <br>Jó ember. <br>Elzavarta <br>Szeretett apát! <br>* <br>Már <br>Ember <br>Öregen, <br>Nem oly’ sokat <br>Ér! Le is írták. <br>* <br>Nagy <br>Csendben <br>Ücsörög <br>Az unalmam… <br>Mit kéne tenni? <br>* <br>Új <br>Világ <br>Közeleg, <br>Akaratlan <br>Ránk erőltetik! <br>* <br>Éj <br>Sötét! <br>Láthatók <br>A csillagok… <br>Hold… pásztorkutya. <br>* <br>Víz <br>Hullik <br>Felhőből… <br>De, mi tartja <br>A magas polcon? <br>* <br>Nem <br>Élmény <br>Betegség <br>Jelenése. <br>Öregen… pláne! <br> <br>Vecsés, 2017. március 15. - Kustra Ferenc József - Az apeva öt soros &bdquo;vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5. öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése, de kötelező az írásjelek alkalmazása! <br>

A tájra, fekete felhőréteg borult, <br>Ettől még a Nap sugara is lekonyult. <br> <br>Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket, <br>Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget. <br>Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele, <br>De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele. <br>Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk <br>És nagyon vizes-kócos lesz a hajunk. <br> <br>Az ősz győzködik, beszél hozzám, én meg csak hallgatom, <br>Szél, nekem zenél a levéltelen, kopasz ágakon. <br>Az egyik ágon, két varjú lebzsel. <br>Mag van a csőrükben, kora reggel. <br> <br>Az ősz hangja, ahogy szól, zizzen-reccsen... vastag avar <br>Az árva, de feltámadó szél, még száraz port kavar. <br> <br>A köd is van már, lassan-lassan felkúszott a sok fára, <br>Rájuk nehezedik, és eljön az ő ideje, várva <br>És marad is, míg el nem megy a napnak küldő-szavára. <br> <br>Fázósan didereg a fák-bokrok oly' meztelen teste, <br>Őket levetkőztette rohammal a köd tegnap este. <br>Lombjuk már nincs, bokroknak-fáknak, már onnan, ez nem hull le. <br> <br>Látom, hogy varjúcsapat repül az alacsony felhők alatt, <br>Lassan kezd már esni az eső is az elbujt kék ég alatt. <br>Sok levél, mint levetett gúnya, halomban gyűlik fa alatt. <br> <br>Ha lány lennék, akkor lehetne hitem is dús keblű, <br>De azt gondolom, hogy így csak, bánatosan egykedvű. <br>Tavasz kéne, virulás, napfénysugárból kötegek, <br>Még tán' azt sem bánnám, ha megjelennének a legyek… <br> <br>Udvaromban a japán lilaakác lombtalanítva más időkre vár, <br>Majd jövő tavasszal, aláülök én, ő egyszer csak, maga alatt talál. <br> <br>Vecsés, 2014, október 11. – Kustra Ferenc József <br>