Sodortam egy cigarettát<br>megtöltöttem bánattal,<br>égigérő szürke füstje<br>összevegyül árnyakkal.<br><br>Jobb lenne, ha fehér füstöt<br>látnák ég felé szállni,<br>viszont ahhoz cigidohányt<br>boldogságból kell vágni.

Nem írhatok mit akarok.<br>Mivé vált ez a világ?<br>Önérzetes szerkesztőké<br>az irodalmi gulág.<br><br>Jönnek szépek, jönnek trendek,<br>persze, hisz ezt értem én.<br>Nem lehet minden kis írás<br>kiadható költemény.<br><br>Lila ködben fürdő képek<br>lehetnek csúcsszuperek.<br>De hol van itt a nagy igazság?<br>Kérdem én ezt tőletek.<br><br>Fájó kép az mindenkinek,<br>ha tükörbe kell nézni <br>de ez mind oly talmi lehet,<br>mint hús nélkül a prézli.

Eszembe ötlött egy emlék<br>rég elmúlott farsangról,<br>bálozókat néztem éppen<br>a piszkos ablakodból.<br><br>Leharcolt kéglid bús buja <br>fészket vert a szívemben.<br>Veszett életünk penészlett<br>szürke, koszos színekben.<br><br>Vásárolni jöttem hozzád<br>egy kis sötét szerelmet,<br>azt hiszi az ember fia,<br>hogy ezzel bút feledhet.<br><br>Könnyebb lettem, érzem én most,<br>de a lelkem oly nehéz,<br>fertőben és bűnben fürdöm<br>míg templomban pap miséz.<br><br>Gyere, mossuk le a mocskot<br>testünkről, lelkünkről.<br>Űzzük el a sötét telet,<br>álmodozva napfényről.<br><br>Mindez most már emlék csupán,<br>hallottunk már harangot,<br>nevetve felejthetjük el <br>azt a sötét farsangot.

Maszkarátok bálban mi lesz?<br>Mondjátok, hát ki vele!<br>Bármi lehetsz hogyha akarsz,<br>itt a farsang ideje.<br><br>Égetünk el szalmabábot<br>elűzzük a zord telet,<br>olvadt nyomán megérkezik<br> a zöldellő kikelet.

Gyűlölnöm kellene ugyanoly hévvel,<br>ahogyan egykor szerettelek,<br>feledni mindent, mi tehozzád fűzött, <br>s eltiporni az emlékedet.<br>Gyűlölnöm kellene, s nem tudok mégsem,<br>számomra te is olyan leszel,<br>mint ködbe bújt kép a megfakult múltból,<br>mely egyre messzebbre tűnik veled.<br>Ma már szívemben halkabb a dallam,<br>s talán mást így már nem szeretek,<br>mégis hiszem, hogy jön majd egy új nap,<br>mely oly sok örömet hoz majd nekem.<br>Minden nappal egy új remény ébred,<br>minden nap annyi szépet hoz el,<br>s feledteti az idő múlása,<br>amit szívünknek feledni kell.