(Egy névtelen szamuráj énekéből. 14. század) <br><br>Nincsenek szüleim. <br>Az ég és a föld az apám és anyám,<br>és az örökös éberség a hazám.<br>Az őszinteség az egyetlen varázsom<br>és lélegzetem ritmusa az életem s halálom.<br>Nincs testem kivéve a kitartás,<br>és nincs más stratégiám mint<br>az árnyéktalan gondolkozás.<br>Az egyetlen jövedelmem az értelmem,<br>és rejtett titkom a saját jellemem.<br>A szemem a mennyek villámlása.<br>Érzékenységem a fülem hallása.<br>Sebességem a végtagjaim, <br>íme, a leghűbb barátaim.<br>Csodám a helyes cselekedet.<br>Az alkalmazkodás határozza meg elvemet.<br>Egyetlen ellenségem a hanyagság,<br>és kardom a pucér valóság.

Megadnák én mindent<br>mindent, mim csak lehet,<br>ha holnaptól újfent<br>foghatnám a kezed.<br>Messze jársz már tőlem<br>itt hagytál örökre,<br>hullik hát a könnyem<br>kínlódok üvöltve.<br>Lehet- e megváltás<br>te nélküled drágám?<br>Nincs nekem megnyugvás<br>itt hagytál bús árván.

Aranyfényben fürdő nyárfák<br>sorakoznak peckesen,<br>őszi pára csókjaitól<br>kéreg csillan nedvesen.<br><br>Egér surran az avarban<br>öjv nézi a magasból,<br>táncos lábú őz hajol le<br>szürcsöl a kis patakból.<br><br>Szeretettel nézek körbe<br>leülve egy fatönkre,<br>hogyha egyszer meg tehetném<br>itt maradnák örökre.<br><br>Sutba dobnám kipárnázott<br>zaklatott életemet,<br>itt csodálnám csillag szülte<br>fénylő éjjeleket.

Egész eddigi életem során<br>megtettem, amt tettem,<br>tetteimnek köszönhetem<br>hogy lettem, aki lettem.<br><br>Ha egyszer újjászületek,<br>hogy hat majd a rossz karma?<br>Fénybe, vagy sötétbe borít<br>a végtelen hatalma.<br><br>Ezután már csak jót teszek,<br>megtöröm a rossz karmát,<br>sötét cselekedeteknek<br>szél hordja el a hamvát.

Rálehelte páráját az ősz<br>a néma víztükörre,<br>titkokat rejtő szürke testét<br>egy zárás üdvözölte.<br><br>Holt- Dunának hívja népnyelv<br>ezt a csendes, lágy vizet,<br>nem halott, hemzseg az élettől,<br>nem rohan és nem siet.<br><br>Szülőanyja az ős, vén Duna <br>öleli át szeretőn,<br>a nád illatú halk sóhaja<br>szűrődik át levegőn.<br><br>Ladik siklik a vízen csendben,<br>parton fák ölelkeznek,<br>nem is csoda, hogy rabja lettem<br>gyönyörű Szigetköznek.