Maszkabálban kell, hogy az arcon, illőn-szép maszk legyen, <br>Az asztal meg farsangi étkekkel jól tele legyen… <br>Maszkabálban kell, hogy az arcon, illőn-szép maszk legyen. <br> <br>De nem volt elég a maszk, hanem maskarának is kellett lenni, <br>Ehhez szakadt, gyűrött, lekvárbíró ruhát sikerült felvenni… <br>De nem volt elég a maszk, hanem maskarának is kellett lenni. <br> <br>Maszk már nagyot takar az arcunkon, <br>Semmi nem jöhet be zárt ajtónkon… <br>Vírus menjen erdőbe, és fázzon! <br> <br>Direkt varrtunk otthon -magunk- különlegesen szép maszkokat, <br>Direkt és célzatosan, az ilyen tánc-ünnephez valókat! <br>Direkt varrtunk otthon -magunk- különlegesen szép maszkokat. <br> <br>Egy elzárt, lefüggönyözött teremben volt a társaság, <br>Amikor odaértünk már láttuk, nagy itt a kihívság… <br>Egy elzárt, lefüggönyözött teremben volt a társaság. <br> <br>Én tüstént rábuktam, mint Bobi a lábtörlőre, <br>Az asztalokon lévő farsangi fánk hegyekre… <br>Én tüstént rábuktam, mint Bobi a lábtörlőre. <br> <br>Habzsoltam a különféle töltött fánkokat, <br>Mint éhező oroszlán csapat lemart gnúkat! <br>Habzsoltam a különféle töltött fánkokat. <br> <br>A fánkok mellé, -hozott- rumos gyümölcsteát ittam, <br>A vendégsereg csodálatát, ezzel ki is vívtam! <br>A fánkok mellé, -hozott- rumos gyümölcsteát ittam. <br> <br>Már mindenki hevesen ropta a ropni-valót, <br>Én meg még mindig csak gyűrtem… a harapnivalót... <br>Már mindenki hevesen ropta a ropni-valót. <br> <br>Nekem nem-igen volt időm a táncra figyelni, <br>Mikor a fánkhegyek hívnak, azokat kell enni… <br>Nekem nem-igen volt időm a táncra figyelni. <br> <br>Bennem most tánc helyett, mi csak izzaszt, buzog, sőt tovább hergel is a remény, <br>Itt az asztalon a meséses lekvárság és fánk halom... enyém-esemény... <br>Bennem most tánc helyett, mi csak izzaszt, buzog, sőt, tovább hergel is a remény. <br> <br>Egyszer csak egész közel megszólalt egy gonosz sziréna! <br>Torkomon is akadt a lekvárral töltött fánk, falatja… <br>Egyszer csak egész közel megszólalt egy gonosz sziréna! <br> <br>Úristen! Lebuktunk, tilos a bulizás, most itt a rendőrség. <br>Úristen! Lebuktunk, és itt mindenkinek elkél a segítség… <br>Úristen! Lebuktunk, tilos a bulizás, most itt a rendőrség. <br> <br>Fölébredtem, megfordultam és legurultam az ágyról, <br>Fölébredtem még jobban, a körben látott valóságtól… <br>Fölébredtem, megfordultam és legurultam az ágyról. <br> <br>Szóval, így jártam az idei farsanggal, de legalább álmomban… volt, <br>Szóval, jó buli volt, hatféle fánkot ettem, nyolc-féle házlekvár volt! <br>Szóval, így jártam az idei farsanggal, de legalább álmomban… volt. <br> <br>Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc - 3 soros-zárttükrös csokor. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. <br>(Mintha szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az, amit a véleménykülönbségünk okoz!) <br>&bdquo;Bobi” = néhai, újfundlandi kutyuskánk volt. <br>

Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás, <br>Itt a maszkabál ideje, ettől van sok kacagás… <br>Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás. <br> <br>Fölveszem az anyám fejkendőjét, homlokomon bokrétásra kötöm, <br>Arcmaszkot fölteszem, farsang bulijában hátha, nincs ott ismerősöm... <br>Fölveszem az anyám fejkendőjét, homlokomon bokrétásra kötöm. <br> <br>Ez a farsangi mulatság ideje, <br>Minden évben jön, vízkereszt… meg megye'… <br>Ez a farsangi mulatság ideje. <br> <br>Az <br>Élet <br>Csak nagyon <br>Nagy rohanás! <br>Itt, mulatozás… <br>* <br>Nagy, óriási a buli és mókázásoknak épp' ideje a maszkabálba, <br>Teleesszük magunkat finom, hason is lefolyó lekváros fánkkal és állva… <br>Nagy, óriási a buli és mókázásoknak épp' ideje a maszkabálba. <br> <br>Sokakon, merész álarcok vannak és lesz tánc is, hejehuja-haj, <br>Táncosok, ropják megállás nélkül, padló döng, majd kihullik a haj… <br>Sokakon, merész álarcok vannak és lesz tánc is, hejehuja-haj. <br> <br>Lesz ott sok furcsán érdekes tekintet, ki másik jelmezére tekinget, <br>Van bizony, ami éppen, hogy látszva... petrezselymet áruló, csak tekinget. <br>Közben lehet csókot is lopni másik maszk alól, ha a célszemély ki nem farol… <br>Persze mi sejtjük, hogy ott táncol a férje is, sejtjük, hogy a másik, ezért farol… <br> <br>Látunk itt sok csábítót, ámítót, mulatságban ez a lényeg, <br>Ugyan ti melyikek vagytok és véglegesen ilyenek… tényleg? <br>Látunk itt sok csábítót, ámítót, mulatságban ez a lényeg. <br> <br>Szól itt a muzsika, ablaknak az üvege is rezeg, de andalít… <br>Hajnalban óra meg majd jelzi, ébredő napkeltét... Még csak kancsalít... <br>Szól itt a muzsika, ablaknak az üvege is rezeg, de andalít… <br> <br>Vecsés, 2021. január 6. – Kustra Ferenc József - íródott: versben, apevában és 3 soros-zárttükrösben. <br>

Voltunk már máskor is felderítésen erdőben, eltévedt, kóbor árnyakkal, <br>Térdig érő hóban meredtünk sötétlő fák között, jó lett volna szárnyakkal… <br>Néztünk mindenfelé, de árnyak biztosan álcázó lepelben voltak, <br>Mert nem láttuk meg őket, visszajöttünk! Biztos, másfelé kóricáltak... <br>* <br> <br>Zúgva, bőgve, forogva dühöngött az őrjöngő jeges szél <br>És velem együtt többen voltunk, aki még kegyelmet remél. <br>A jeges szélvihar hordta szerte a havat, ruhánk alá csempészte, <br>Védekezni nem tudtunk, sőt vadsága, a lelkünket is megigézte… <br> <br>Csak fázva vánszorogtunk az éjszakai hóviharban, <br>Kiutat nem láttunk, de nagyon csúszkáltunk a bakancsban. <br>Ilyen katasztrofális időben megállapítani jóformán semmit sem lehet, <br>Csak botorkáltunk vissza a tábor felé, erre volt elég az utolsó lehelet… <br> <br>Többen is a négy felderítési nap fáradtságával leültek, <br>Ennyitől, még a harcedzett katonák is teljesen kikészültek. <br>Történetem, ketten találtuk meg egyedül a tábort <br>És így mi lettünk hírmondó, ki hóviharban bóklászott. <br> <br>A magas, nyitott és a szélfútta tereprészeken <br>Démoni kórusként süvített a szél, tán' részegen. <br>Mélyre süppedt a lábunk, szél- felkavarta szűz hóban, <br>Testünk kezdte sínyleni fagy csípéseit, baljósan. <br> <br>Elfáradva cammogtunk egy jó mély szakadék mellett <br>Fehér halál kezdte szedni áldozatait, sejlett. <br>Különítményünk utolsó embere csak megcsúszott… <br>Kiáltása, ahogy halkult, a vihar úgy megnyúlott... <br> <br>Az ennivalónk volt elég, csonttá fagyott... hiába volt, <br>Az evés gondolata is folyvást gyötört, hó átkarolt. <br>Első tomboló hóvihar egy nap, egy éjjel tartott szeleknek, <br>Tapasztaltuk a sebes és dermesztő dühét viharszeleknek. <br> <br>Pirkadatkor teljesen szélcsend lett és majdnem elállt a hóesés, <br>És majdnem kiderült, ami volt talán egy órás, egy nagy átverés. <br>Addigra előkerültek a súlyos, ólomszürke felhők <br>És bevezető nélkül, üvöltve tört ránk… hóvihar-felhők. <br>Szinte kúsztunk, leszegett fejjel vánszorogva, nem sétaútra. <br>A körülmények miatt parancsot is adtam a visszaútra. <br> <br>A hóvihar szembekapott minket. A látótávolság öt lépés volt, <br>Enni, pihenni, tüzet gyújtani nem tudtunk, már a lelkünk is roncsolt. <br>Katonáim lemaradtak, eltűntek, és ki maradt, az magát… vonszolt. <br> <br>Nem is értem, hogy találtunk vissza két nap alatt, csúszkálva hóesésben, <br>Az állásunkhoz, de már csak ketten kóvályogtunk a sűrű hóesésben. <br>Helyettesem egy őrmester rendületlenül követett már nem beszéltünk… <br>Lefoglalt, hogy áztam, fáztam és éheztem, új hókupacba beleléptünk. <br> <br>A tábornál megnyugodtunk, leheletünk kicsiny gőzfelhőként távozott, <br>A vihar elült, szemünk tisztán látott, már amit a fák között láthatott. <br>Eredményt nem értünk el, de több társunk is a vadász mezökre távozott. <br> <br>Vecsés, 2014. január 31. - Kustra Ferenc József <br>

Fagy repeszti szét a csendet<br>szürke égből hull a hó,<br>tűz táncát őrzi kebelén<br>sárgán fénylő kandalló.<br><br>Rönkből ácsolt faházikó<br>rekeszti ki a telet,<br>oltalmazó halk szavával<br>csitítja le a szelet.<br><br>Öregember tipeg-topog<br>fából ácsolt konyhában,<br>frissen szedett fenyőtüske<br>melegszik egy kannában.<br><br>Beköszön a büszke erdő<br>örül, hogy újra látja,<br>hosszú-hosszú évek óta<br>az egyetlen barátja.<br><br>Elvonultan, csendesen él<br>nem számolva éveket,<br>borús magány az ő társa,<br>amit annyira szeret.<br><br>Látogató toppan most be<br>csodálkozva néz reá,<br>megfordult az ősi csoda<br>valóság vált álommá.<br><br>Lázas ködbe burkolódzva<br>kísértet áll előtte,<br>rég elveszett felesége<br>valaha őt szerette.<br><br>Odakapja gyors hirtelen<br>olvadt szívére kezét,<br>mosollyal a ráncos arcán<br>végleg lehunyta szemét.<br><br>Egyedül maradt a kis ház<br>tűz kúszik fel a falán,<br>magány otthona emlékét<br>olvadt hó őrzi csupán.

1943. január 12. –e 9 órakor… TÁMADÁS! <br> <br>Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, <br>A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! <br>Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… <br> <br>A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, <br>Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová... merengel. <br>De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. <br>* <br>(Senrjú) <br>Lomb nélküli fák, <br>Dermesztőn hideg kórók! <br>Gondolat fagyott. <br>* <br>Kopasz ágakon, <br>Hóréteg is csak gubbaszt. <br>Jéghideg lélek. <br>* <br>Nézem ezt a szépséges hómezőt, nekem ez a táj mit jelent? <br>Semmit! Nincs itt otthon, nincs itt család, nincsen jó meleg szeretet. <br>Még az éj palástja sem takarja előlünk a halálos rettegést, <br>Nagyon nem lehet megszokni az elmúlást, itt a napi több temetést… <br>Időm van, hosszasan gondolkozok, nem titkolom a saját hibákat, <br>Megbocsájtásért, túlélésért, fagyott ajakkal dünnyögők imákat. <br>* <br>Szemek csillognak, <br>Nem örömtől… hidegtől. <br>Front, jégbefagyott. <br>* <br>Ezen a vidéken, rettenetesen hideg zord a tél, <br>Szinte mindig vihar tombol, tép minket a viharos szél, <br>A katona nyári egyenruhában jót nem is remél… <br>* <br>Szánkó, erre jár, <br>Ebéd, jeges szalonna! <br>Kés is kicsorbul. <br>* <br>Sorsok istrángját, <br>Egy közös kéz rángatja. <br>Ellen, beleszól. <br>* <br>A honvéd harminchét mínuszban áll a vártán, <br>A még meg nem fagyott gondolat, hazaszáll tán’… <br>Olyan itt mint, amikor otthon barátokkal huszonegyeztünk. <br>Lapot kellett kérni, de lehet, hogy célon, nagyon is túllőttünk. <br> <br>Mit tegyen a játékpartner, ha már tizennyolca van, <br>Kérjen lapot, vagy várja, hátha már győzelemben van? <br>Tizenkilenc még kínosabb, döntést egyedül kell hozni, <br>Többiek meg csak nézik, sorból ki fog-e már hullani… <br> <br>Itt a hóförgetegben meg a halálos fagyás a tét, <br>Orosz golyó bármikor elveheti ember életét. <br>Huszra húzni, már maga... veszett fejsze nyele, <br>A huszonegy már ott van, de mi lesz a vége? <br> <br>Itt a fronton mese nincsen, túlmérlegelni semmit nemigen lehet, <br>Lehet, mire meditált a katona, akna elvette az életet. <br>De itt is vannak szerencsések, rájuk ezt rótta a sors, <br>Ha húszra is húznak, talán élet lesz a katona-sors! <br> <br>Nem értem te harctér, hogy még mit is szeretnél? <br>Nem értem te harctér, hogy miért ne felednél? <br>Nem értem, harctér, hogy ide, miért is vártál… <br>Nem értem harctér, hogy én reám, hogy találtál… <br> <br>Nem érted, hogy miért nem szeretlek? <br>Nem érted, hogy meg úgyse kedvellek? <br> <br>Ez egy olyasfajta világ, hol harcolnak a katonák, <br>Parancsra cselekvő és mindent meg is tevő katonák, <br>Ahol vannak tényszerű, valós és vezénylő szónoklatok, <br>Elhangzanak és a vége, hús-vér emberekből… cafatok. <br> <br>Ez egy olyasfajta világ, hol hallani haldokló szavát, <br>Ahol sűrűn hallod még életben lévő esdő, pár szavát. <br>Nyakán nézed és még érzed szívének dobogását, <br>De tudod, nincsen segítség őt már várják odaát. <br> <br>Minden reggeli ébredés nagy áldás, sőt esély, <br>Hogy hazajutsz, és esténként, a családnak mesélj. <br>Jöhet persze egy golyó, vannak erős orosz emberek, <br>De bízok abban, hogy Isten velem van, és így nem félek! <br>Sötét hófelhők között zúdul, tör rám a remény, <br>Hogy a következő bomba sem lesz még az enyém… <br> <br>Sors! Ne büntess olyan nagy nyugalommal, gondold át nem vagyok a szolgád, <br>De ha kéred térdelve, mint egy kolduló barát, úgy elmegyek hozzád… <br>Ha engeded, könyörgőn, csókolni fogom talpad nyomát, kezed, orcád. <br>* <br>(HIAQ) <br>Sors! Miért is bántasz? <br>Miért vennéd el életem? <br>Családom, vár engem… <br>* <br>Itt a Don-kanyarban rendszeresen, borzasztón heves hóvihar tombol, <br>Fránya egy időjárás, jeges és mindent, amit elér, földig rombol. <br>Még azt a kis meleget is kisöpri a sisak alól, a hajamból… <br> <br>Éjszakai sötét itt bizony nagy és hosszúra nyúlik, <br>Hajnalnak homályában a szürke ködfátyol is úszik. <br>Mint vihar tombol, messziről jött és ereje… nem múlik. <br> <br>Kegyetlen, a megvadult, jeges hóvihar, gödörbe rántó, <br>Katonákat megsebezi, a lelkének, testének ártó. <br> <br>A katona, fázós álmokat kerget a jeges lövészárokba, <br>Áttetsző ködben nem látni, mögötte vajon, biztos ott a csoda? <br>A nap nem lát le, az éji jéghideg még uralkodik, <br>A lélek kíván tovább élni, kesztyűben kapaszkodik… <br>Dideregve éled a vágy, egy kisebb békességre, <br>De az orosz már lő is az ellenség népességre… <br>A keleti fronton, a hajnalok füstje is kemény, <br>És hogy itt lesz tavasz az még csak egy távoli remény. <br> <br>Egyedül sétálok őrségben, a havasban, jegesben… <br>Felhős égre bánatom, könnyes szemmel, csak úgy felfestem. <br>Riadó! Jön egy szovjet század, csak vaktában lövöldöznek, <br>Ennyien mit akarnak elfoglalni? Mieink, röhögnek! <br> <br>Január tizenkettedike van, a hajnali sötétben, <br>Még alszanak az ágyúk, a hómező-táj alszik békében… <br>De mi lesz itt, reggel később... a reggel első napfényében? <br> <br>Félúton vagyunk itt a fronton, az elejébe… <br>Vagy visszamegy az ember a saját életébe… <br>Vagy előre megyünk tán’ örökre… halálrévbe… <br> <br>Vajon hol leszünk, amikor a tavasz itt is beköszönt, <br>Vagy egyáltalán élünk-e, ha a tél végleg leköszönt... <br> <br>Ágyúlövések hallatszanak ébredős a reggel… sietség, <br>A hang benyomul az agyba le is húzódunk… ez a békesség? <br>Itt bizony, könnyen megreped az életváza máza, <br>És oly’ törékeny az élet, mint egy kínai váza… <br> <br>Nagyon sűrűn lőnek, érzem, hogy érték-vesztett a nincs öröm… <br>Ha hazaindulnánk, gyorsan érték-vesztett lenne az üröm… <br> <br>Vecsés, 2016. november 1. – Kustra Ferenc József - a valósan nagy henger 17 órakor indult be! <br>