Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>A legjobb szív is
<br>Ha bántják, megszakadhat
<br>És követi bú.
<br>*
<br>
<br>Lélek nyugalma
<br>Maga a föloldozás;
<br>A hit, semmi más.
<br>*
<br>
<br>Becsüld életed,
<br>Tiszteld nagyon önmagad.
<br>Üdvözülést nyersz.
<br>*
<br>
<br>Legyél folyvást jobb,
<br>Léted értelmet nyerhet.
<br>Add meg magadnak.
<br>*
<br>
<br>Lelj nyugalomra,
<br>Meg lesz a harmóniád,
<br>Megleled helyed.
<br>*
<br>
<br>Hallgass szívedre,
<br>De vésd jól az eszedbe:
<br>Gondolkodni kell!
<br>*
<br>
<br>Ha bánatos vagy
<br>Így várod a holnapot!
<br>Lépd át önmagad.
<br> *
<br>
<br>Cselekedeted
<br>Meghatározza, ki vagy!
<br>Így ítélnek meg…
<br>*
<br>
<br>Hallgass a múltra,
<br>Lépésedhez például!
<br>Így előbbre jutsz…
<br>*
<br>
<br>Igaz bölcsesség,
<br>Belül, mint forrás fakad.
<br>Rossz, ha elapad.
<br>*
<br>
<br>Öregszel? Én is.
<br>Nem tetszik? Bizony mégis…
<br>Fogadd el magad!
<br>
<br>Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
<br>
A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
<br>Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…
<br>
<br>A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
<br>Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.
<br>
<br>A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
<br>Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.
<br>
<br>Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
<br>Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
<br>Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
<br>Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...
<br>
<br>Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
<br>Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
<br>A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
<br>Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...
<br>
<br>Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
<br>És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
<br>Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
<br>A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.
<br>
<br>A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
<br>De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.
<br>
<br>Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
<br>Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
<br>A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
<br>A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!
<br>
<br>A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
<br>Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
<br>A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
<br>Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.
<br>
<br>Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
<br>
(senrjú)
<br>Karácsony napján,
<br>Ittasan jött el hozzám…
<br>Ez már megszokott!
<br>
<br>(HIQ)
<br>Sörszagú
<br>Koszos kötényben…
<br>Bank kamat…
<br>
<br>(halamazrímes)
<br>Harcos alkata,
<br>A sírós szava,
<br>Sóhajtozása,
<br>Pénzből a szája,
<br>Nagy smucigsága!
<br>Ilyen a sorsa!
<br>**
<br>
<br>(Tíz szavas)
<br>Sörszagú szájjal jön, szava ostor,
<br>Asszonyát szóval gyötri, ünnepet tipor.
<br>
<br>Mindig sír, ünnepnek nincs értéke,
<br>Szíve kő, szeretet nincsen benne.
<br>
<br>
<br>Vecsés, 2022. április 29 – Siófok, 2025. szeptember 2. -Kustra Ferenc József– íródott: Theodor Storm [1817-1888] „SÓHAJTOZÁS c”. verse átiratként. Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poétatársam!
<br>
(Senrjon duó)
<br>Este korán feküdtem,
<br>Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
<br>Micsoda álom…
<br>*
<br>Erőltetett menetben
<br>Gyűrtük le ketten… ligeteket.
<br>Micsoda álom!
<br>**
<br>(Leoninus)
<br>Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
<br>Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
<br>Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
<br>**
<br>(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
<br>Valami furcsa volt,
<br>Beledalolt mi…, fülembe.
<br>Gyanú belém ücsült…
<br>*
<br>Valami furcsa volt,
<br>Hallottam! (Erdőben vekker?)
<br>Gyanúm erősödött!
<br>**
<br>(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
<br>Kezdhetjük keresni?
<br>Gyanú nagyon uralt.
<br>Megálltam, ez vekker lehet!
<br>*
<br>Kezdhetjük keresni?
<br>Veszetten csengetől…
<br>Tisztás mely’ sarkában lehet?
<br>**
<br>(Leoninus)
<br>Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
<br>Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
<br>Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
<br>Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
<br>Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
<br>
<br>(Bapeva)
<br>Álom,
<br>Hajnalban
<br>Császkálgatunk.
<br>Bagoly huhogott,
<br>Vekker csenget amott.
<br>Redőnyöm fenn felejtve,
<br>Pap még alszik, én mérgesen,
<br>Cekker zörög, titkokat rejtve,
<br>Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
<br>Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
<br>
<br>Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
<br>
(leoninus)
<br>Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!
<br>Emlékek sötétben is föltolulnak, de már nem elérhetők, s el is torzultak…
<br>Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!
<br>
<br>(Tíz szavas)
<br>Az emlékek torz árnya zúg,
<br>Idő homályába bújt múlt hazug.
<br>*
<br>(LIMERIK)
<br>Ketté sodort minket lét… Gyöngyi!
<br>Várom jelentkezést… de semmi!
<br>Pedig emlék tolul…
<br>Nekem vágyam, nem múl.
<br>Emlékeim vannak, de… semmi!
<br>
<br>Bár elsodort élet, te drága,
<br>Szívem még mindig csak rád vágyva.
<br>Csendesen megdobban,
<br>Dallamban, sóhajban.
<br>Jelentkezek már, ne légy árva.
<br>*
<br>(HIQ duó)
<br>Este már
<br>Séták sincsenek.
<br>Kisérés?
<br>
<br>Újra lesz
<br>Séta csak veled.
<br>És kisérsz.
<br>*
<br>(Bokorrímes)
<br>Várjam még, hogy küldöl Te nékem levelet?
<br>Mert, ma már lovas-hírnök ide nem jöhet!
<br>Ennek oka lehet, hogy már nem kapni fáklyát,
<br>Éjjel lovon vágtatni… a teremburáját.
<br>
<br>Nem kell ló, se fáklya már, megy az e-mail, billentyűn koppan ma már minden levél.
<br>
<br>Küldök képet, mit hajdan papír vitt, neten suhan, s nem fázik, mint rég a levél kint.
<br>*
<br>(LIMERIK)
<br>Tudod te kedves, édes Gyöngyi?
<br>Nemcsak barátság! De szeretni?!
<br>Éji ölelésben
<br>Pezsegnék véremben…
<br>Már látom… barátság is múlni…
<br>
<br>Édes szavad szívembe marva,
<br>Több mint barátság, lelkem tárva.
<br>Nem múlt el semmi sem,
<br>Bírlak téged szívem.
<br>Vágyam nő, pezsgünk majd szikrázva.
<br>*
<br>(senrjon)
<br>Reggel, nehéz ébredni,
<br>Vágyok a nagy barátod lenni…
<br>És szerelem hol?
<br>
<br>Könnyű lesz az ébredés,
<br>Mert már nem csak barátom vagy, és...
<br>Nagyon szeretlek!
<br>
<br>Vecsés, 2021. június 21. – Siófok, 2025. július 20. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában, ötletadó versek használatával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
<br>
