Ifjú, besorozott magyar baka, <br>Három napja volt a frontvonalba. <br>Neki még ekkor otthon járt az esze <br>Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke. <br> <br>A katona, rettegésben csak folyvást sikított, <br>Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott… <br>Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel. <br>Harci repülők bombázták őket, repesszel. <br> <br>Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról, <br>De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról. <br>Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta, <br>És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja. <br> <br>Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről, <br>Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről. <br>Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez, <br>Aminek meg nem volt köze a normális észhez. <br> <br>Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott, <br>Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott. <br>Már messze volt a család, a születendő gyerek, <br>Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek. <br> <br>A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében, <br>Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében. <br>Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma, <br>Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza. <br> <br>Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

Ifjú, besorozott magyar baka, <br>Három napja volt a frontvonalba. <br>Neki még ekkor otthon járt az esze <br>Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke. <br> <br>A katona, rettegésben csak folyvást sikított, <br>Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott… <br>Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel. <br>Harci repülők bombázták őket, repesszel. <br> <br>Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról, <br>De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról. <br>Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta, <br>És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja. <br> <br>Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről, <br>Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről. <br>Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez, <br>Aminek meg nem volt köze a normális észhez. <br> <br>Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott, <br>Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott. <br>Már messze volt a család, a születendő gyerek, <br>Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek. <br> <br>A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében, <br>Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében. <br>Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma, <br>Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza. <br> <br>Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

Hógolyót meg arcba… <br> <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Hah! Reggelre jól leesett a hó, <br>Csodálkozok is… ez mi a manó… <br>Hah! Reggelre jól leesett a hó. <br> <br>Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó, <br>Taposáshoz ő még nincsen hozzászokva… hang lesz… ha jön a szán-ló… <br>Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó. <br> <br>Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt, <br>Én is kaptam egy arcba találatot… bújtam volna, de nem volt hely eresz alatt… <br>Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt! <br> <br>Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz? <br>Gyógyulás lesz, ha érkezik tavasz… <br>Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz. <br> <br>Vecsés, 2017. október 20. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Mennyi eszed van? <br>Tanultad? Örökölted? <br>Mért nem használod? <br>Sokan, sokat adnának <br>Észért, mint kiváltságnak. <br>* <br> <br>Mennyi eszed van! <br>Öröm a társaságod! <br>Tanulok tőled! <br>Az észt nem osztogatják, <br>Butítók fosztogatják. <br>* <br> <br>Mennyi eszed van… <br>Mi lennél, ha használnád… <br>Ész vezérbika… <br>Ki az eszét használja, <br>Annak nagy… kiváltsága! <br> <br>Vecsés, 2014. november 4. – Kustra Ferenc József – anaforás senrjon csokor. <br>

Esküvőtök van, és legyen boldog éltetek, <br>Sokasodjatok, ez megszépíti létetek. <br>Szeressétek egymást, őrizzétek boldogságot, <br>Most ünnepeljen a násznép is, jó mulatságot! <br> <br>Vecsés, 2015. május 15. Kustra Ferenc József – íródott: Szőke Zsuzsanna, poétatársam öccsének az esküvőjére… felkérésre! <br>