(leoninus trió) <br>Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem, <br>A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem. <br>Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám. <br>** <br> <br>(tízszavas trió) <br>Úgy érzem, csapdában él lelkem... <br>Jézus, el ne engedj engem. <br> <br>Szerelem, lábam nyomod járja, <br>Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa. <br> <br>Szeretlek, te vagy a csillagfény, <br>Veled lesz mindenem… mániás remény. <br> <br>Vecsés, 2024. júl. 13. – Siófok, 2025. júl. 13. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, írtuk: kétszerzősnek. Én a leoninust, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a tízszavasokat. <br>

Évszakváltozás… <br> <br>Ősz szeleit hozzák fellegek, <br>Még, amit hoznak biz’ hidegek. <br> <br>Parton söpör már az őszi szél, <br>A nyári szerelmekről mesél. <br>* <br> <br>Rohanva hullik le az őszi eső, <br>Nincs eszében, lehetne ő elmenő… <br> <br>Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek, <br>Szürke felszínén buborékok kelnek. <br>* <br> <br>A nagy esővel, nem állunk mi szemben, <br>De örömünk van őszesővel szemben. <br> <br>Esőt látva, lelkem örömben fürdik, <br>Mintha könny volna, arcomon lefolyik. <br>* <br> <br>Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek, <br>Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek… <br> <br>Eső jöhet, kell az utánpótlás, <br>Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás. <br>* <br> <br>Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon, <br>Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon… <br> <br>Őszi eső nyár porát lemossa, <br>Út, táj, lélek minden megtisztulva. <br> <br>Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal. <br>

Avagy van békés békétlenség? Miközben a szomszédunkban háború van… <br> <br>Békétlen, jó nagy békességben <br>Ezen összes lehetőségben… <br>Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban, <br>Hogy kell élni, háborúra hajazó világban? <br>A világ irányítók betegek, alkalmatlanok, <br>A szépnem világirányitók, nem alkalmazkodók… <br>Én már megírtam, az emberiség kiírtul, <br>Pl., úgy, hogy a férfiak többsége, fronton pusztul. <br> <br>A krokodilok megmaradnak kis diónyi aggyal, <br>Amiben éltek és élnek történelmi alappal. <br> <br>Vecsés, 2025, október 7. – Kustra Ferenc József – írtam: helyzetjelenségként a mai emberiség -háborúzó és azt kedvelő- világáról, történelmi hűséggel… bokorrímesben. <br>

Kegyed lenne az én örök pirkadatom… <br>Kegyed lenne a reggeli napsugárom… <br>Kegyed lenne a szépség-örök napfényem, <br>Kegyed lenne a reggeli ébredésem… <br> <br>Kegyed lehetne a szerelem-szellőm… <br>Kegyed lehetne szerelem észvesztőm… <br>Kegyed lehetne, aki inná a csókomat… <br>Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat… <br> <br>Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet… <br>Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet… <br>Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat… <br>Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat! <br> <br>Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban. <br>

Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk. <br>Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne. <br>Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst! <br>Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim! <br> <br>Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk! <br>Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam! <br>Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól… <br>Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni. <br> <br>Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon! <br>Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket! <br>Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta? <br> <br>Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám… <br>Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját? <br>Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés… <br> <br>Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József <br>