Avagy van békés békétlenség? Miközben a szomszédunkban háború van… <br> <br>Békétlen, jó nagy békességben <br>Ezen összes lehetőségben… <br>Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban, <br>Hogy kell élni, háborúra hajazó világban? <br>A világ irányítók betegek, alkalmatlanok, <br>A szépnem világirányitók, nem alkalmazkodók… <br>Én már megírtam, az emberiség kiírtul, <br>Pl., úgy, hogy a férfiak többsége, fronton pusztul. <br> <br>A krokodilok megmaradnak kis diónyi aggyal, <br>Amiben éltek és élnek történelmi alappal. <br> <br>Vecsés, 2025, október 7. – Kustra Ferenc József – írtam: helyzetjelenségként a mai emberiség -háborúzó és azt kedvelő- világáról, történelmi hűséggel… bokorrímesben. <br>

Kegyed lenne az én örök pirkadatom… <br>Kegyed lenne a reggeli napsugárom… <br>Kegyed lenne a szépség-örök napfényem, <br>Kegyed lenne a reggeli ébredésem… <br> <br>Kegyed lehetne a szerelem-szellőm… <br>Kegyed lehetne szerelem észvesztőm… <br>Kegyed lehetne, aki inná a csókomat… <br>Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat… <br> <br>Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet… <br>Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet… <br>Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat… <br>Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat! <br> <br>Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban. <br>

Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk. <br>Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne. <br>Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst! <br>Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim! <br> <br>Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk! <br>Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam! <br>Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól… <br>Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni. <br> <br>Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon! <br>Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket! <br>Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta? <br> <br>Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám… <br>Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját? <br>Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés… <br> <br>Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József <br>

Jó volt, voltál… elmentél Iboly, <br>Szaporáztad, csak… nekem sikoly. <br>Fülemben van semmi, <br>Eltűntél… és semmi! <br>Lelkemben téboly… elmúlt élboly. <br> <br>Nemrég öleltünk, szemünk egybe… <br>Nemrég öleltünk, minden este. <br>Este csönd alakult, <br>Szeretet szabadult… <br>Régebben még mi jártunk jegyben… <br> <br>Vártam, hogy talán még elköszönsz, <br>De nem, mert mentél… tán’ elköszönsz? <br>Este álmos lettem, <br>Hiányoztál nekem. <br>Álmomban még vártam… nem köszönsz? <br> <br>Vecsés, 2024. április 23. -Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Dörmögök, röfögök, <br>Örökön, pörgőn. <br>Ödön mög nőt… Gödöllőn <br>Gyömöszköl ökörködön. <br> <br>Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc József <br>