Te Pista bácsi; hiányzol. <br>Magad után, nagy űrt hagyol. <br>Az élted rövid volt, de tartalmas, <br>Ahogy én tudom, nem volt unalmas. <br> <br>Most április hetedikén <br>Csak úgy elmentél, csendeskén. <br>Körorvos voltál, főorvos lettél, <br>Világutazóként jeleskedtél. <br> <br>Pista bácsi; már itt nem vagy, <br>De szívemben a helyed nagy. <br>Nagy ember voltál és nemes lélek, <br>Emléked is éltet, amíg élek. <br> <br>Vecsés, 2000. április 12. – Kustra Ferenc József – Közeli családtagom volt és igen okos, nekem meg a TANÍTÓM! <br>

Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe, <br>Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe. <br> <br>Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek, <br>Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének... <br>Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás, <br>Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás, <br> <br>A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át <br>Én a tétlenségben téblábolok, ebédem meg csirke-farhát. <br>Gondolkoznom is kellene, hogy a továbbiakban mi legyen, <br>De nem látok a jövőbe, lehetőség meg... semmi-végtelen… <br> <br>A füstkarikák sem oldottak meg semmit, köd is részben, maradt. <br>Folytatom a céltalan merengést, fent a terasztető alatt! <br> <br>Közben eszembe jutott, hogy az élet véges, mégis mi lenne, <br>Ha mégis megmutatnám, hogy lehetek még az élet kegyeltje. <br>Pár hónap és már elmegy véglegesen a köd, és meglátom, hogy <br>Előbukkan-e nap, az elvonult felhők mögött, tél meg elfogy. <br> <br>Akkor majd kivirul a lelkem, derűsen nézek majd... világra, <br>Igyekezni fogok, megtalálom én a helyemet... világba… <br> <br>Vecsés, 2014. december 29. – Kustra Ferenc József <br>

(HIQ trió) <br>Az élet, <br>Apró pillanat! <br>Semmiség! <br> <br>Oly’ rövid. <br>De, elhantolás… <br>Misemség. <br> <br>Életem, <br>Jó-rossz gyűjtője. <br>Nem volt jóm! <br>* <br>(senrjú trió) <br>Kevés szerencse, <br>Pár egyezésem… enyész. <br>Ó, pechem… jelen! <br> <br>Pech, gnóm-dühöngő! <br>Mért’ haragszik rám? Ki ő? <br>Ez bizony őrült… <br> <br>Nem várt egyezés <br>Nem segített! Szerencsém? <br>Summa summárum… <br>* <br>(Apeva trió) <br>Az <br>Percek <br>Kreálók! <br>Nekem, igy nem <br>Segítettek… Mit? <br> <br>A <br>Ritka <br>dolgokban, <br>Mi sem volt jó. <br>Magányomban… Mit? <br> <br>Sok <br>Mondat <br>Súlytalan… <br>Pech segített… <br>Na! Mindent? Semmit… <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában önéletrajzi írásként és Afanaszij Fet: &bdquo;Az élet” c. verse, mint ötletmű alapján. [Fordította; Szöllösi Dávid műfordító] <br>

és tegnap… <br> <br>Most kell átélni a mai történéseket <br>Holnap már más nincs, át kell élni emlékeket… <br>Most kell átélni a mai történéseket. <br> <br>Monton pillanat a pipafüst felhőben, <br>Soha nem is pipáltam jelen életben… <br>Monton pillanat a pipafüst felhőben. <br> <br>Az életem egyéni, saját keserű pirulám, <br>Holnap majd múltként -nagyon is szidva- elroppantja szám… <br>Az életem egyéni, saját keserű pirulám. <br> <br>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok, <br>Mindennap imádkozok, vagy tán' mérget mormolok… <br>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok… <br> <br>Vecsés, 2020. február 24. – Kustra Ferenc József <br>

Nap perzselte fű. <br>Árnyékban is izzadás. <br>Fullasztó meleg. <br>* <br>Járni erdőket, <br>Bebarangolni rétet. <br>Napfényölelés. <br>* <br>Ha letáborozunk, a tűzhöz gyújtóst kell hasogatni, <br>Ha tovább állunk a parázsra meg vizet locsolgatni… <br>Vigyázzunk az erdőre <br>Jövünk újra… jövőre! <br> <br>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József – íródott versben és senrjúban. <br>