(Bokorrímes) <br>A fránya őszi szél be akarja rúgni az ajtómat, <br>Nyitott ablakomban meg a függönyt letépné a huzat! <br>Ablakom be is kell csukom, mert a függöny drága, <br>Gyertyám meg ábrákat festeget a meszelt falra. <br> <br>(HIQ) <br>Írok a <br>Papirra verset. <br>Őszi táj… <br> <br>Zörgő szél <br>Bántja ajtómat! <br>Őszi táj… <br> <br>Sötétül <br>Az este… ábrák. <br>Őszi táj… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az ősz erősen aktiválja magát. <br>Magányosan vívja heves-vad harcát… <br>Az ősz erősen aktiválja magát. <br> <br>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves, <br>Látszik az ajtómhoz egy kicsit sem kedves… <br>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves. <br> <br>(senrjon) <br>Az előbb, ablakomon <br>Már hűvöske jött be. Jézusom! <br>Őszi már a táj… <br> <br>Szálkásak már a padok <br>Homok repül, homokozóból. <br>Őszi már a táj… <br> <br>(tíz szavasok) <br>Úgy tűnik nem ismeretlenbe vágyik! <br>Marad itt bőszen, gyönyörű változásig. <br> <br>Mindenre ráteríti az új szín világot, <br>Elhozza a színes másságot! <br> <br>(leoninus) <br>Halottak napjára már avar is kialakul, őseinkhez fájdalmunk ezen gurul… <br>Aztán később az ideért fagy a nedves szőnyeget keményíti, jó, hogy nem fáj neki… <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Kutató-meditáció filozófiai távlatokban… <br> <br>(10 szavas trió) <br>Nem várt esemény, csak megjelenik, <br>Körülmények, a gyors megoldást követelik. <br> <br>Ha nyomás alá kerültem, <br>Akkor baj, ha megoldást nem lelem. <br> <br>Elmém sokszor fényben barangol, <br>Mire észreveszem, a vaksötétben egyedül csatangol. <br>* <br> <br>(HIAQ duó) <br>A gondolataim <br>Sokszor kuszák, ez művészet? <br>Nem, ez pokol-hatás. <br> <br>Túlvilágon minek <br>Bármilyen okos gondolat! <br>Ez, biztos művészet! <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Engemet a mennyországban nem is tartanak nyilván! <br>Lent… ilyenekre, rám lent sincs szükség, fölöttébb nyilván... <br>Énem mondja, ott majd jó lesz, főnökök leszünk <br>Aztán ha majd éhezünk, csillagnál melegszünk. <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Új amnéziám van. <br>Mindennap erősíti ént! <br>Mindennap ad újat… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő! <br>Az énem, bent lakik a lelkemben, nem igen jő elő… <br>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő! <br>* <br> <br>(Kínai: csi-csüe- 7.-7.-7.-7. Rímképlet: aaxa) <br>Mért oly’ furcsák az álmok? <br>Ketten, énemmel járok. <br>Mindenfelé csavargunk… <br>Énemmel humni vágyok. <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Magamat keresem, de valószínűleg nem valószínű, <br>Hogy az én énem nem én vagyok, ő meg bizony nagy kétszínű. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen, <br>Lehet, hogy azért dolgozik az örökké küzdelem… <br>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen. <br> <br>Vecsés, 2015. december 4. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írtásként. <br>

(HIQ szellem, csokorban) <br>Magyarnak <br>Lenni… születtem! <br>Honfiság. <br> <br>Anyanyelv <br>Mit kaptam… legszebb. <br>Hazafi! <br> <br>Magyar nyelv <br>Zengeti lelkem… <br>Hazámért. <br> <br>Magyarság <br>Áldott állapot. <br>Haza fő! <br> <br>Anyanyelv <br>Ismertető jel. <br>Jó helyzet! <br> <br>Büszkeség <br>A magyar létem. <br>Honfiú. <br>* <br>(tíz szavas) <br>Ha beszélek, zengő a magyar hangzás… <br>Ez mienk, nincs más… <br> <br>Magyar nyelven mesélek el viccet, <br>És még ehhez, csak írástöredéket! <br> <br>Kisfiúként, mindenhol nagyon magyarul tanítottak, <br>Jól tették, épülésemre, sikeresek voltak. <br> <br>Szívemben lelkesen gyakorolom a magyart, <br>Lelkemben lelkesen gyakorolom a magyart! <br> <br>A világban sok élő író volt, <br>Véleményük, fölöttébb ismeretes volt. <br> <br>Örömöm, hogy a Kárpát-medencében élhetek, <br>És hogy nektek nagyban művészkedhetek… <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Tudatos, kell, igen nagy ügyességi <br>Anyanyelvemen szép verset írni. <br> <br>Én azonban igyekszek, ehhez felnőni, <br>Magyarságom igy is igyekszik feltörni. <br> <br>Értem én, hogy ez magyarság kifejeződése, <br>Igyekszem is sikerüljön a felfejlődése… <br>Vecsés, 2022. október 17. – Kustra Ferenc József- írtam: a ’HAZA’ jegyében. <br>

(Bokorrímes) <br>Magaddal hoztad a hideg iránti érdektelenséget, <br>Tömegkívánsággal kapcsolatosan... nemtörődömséget, <br>Meg a vizet nagyon keményre fagyasztó lelketlenséget? <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján, <br>Kíméleted nincs? Ennek Te rendesen vagy híján… <br>Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján. <br>* <br>(Senrjon csokor) <br>Repülő lett az idő, <br>Nem számít kit akarunk, ő jő! <br>Ilyen ez a tél… <br> <br>Már évek óta telet <br>Még csak nem is láttunk, most vajh’ lesz? <br>Ilyen ez a tél… <br> <br>Azt a kacifántosát, <br>Mikor meg a naptárba megjött… <br>Ilyen ez a tél? <br>* <br>(senrjú csokor) <br>Csípős szellő itt <br>Játszik velünk, hideg hol? <br>Ilyen ez a tél… <br> <br>Nem voltam senki, <br>Nem is lettem én senki… <br>Ködben, köd nélkül! <br> <br>Mi sem szikrázik, <br>Ha nem párja a hideg… <br>Ha nincs, minek köd? <br>* <br>(haiku csokor) <br>November útja <br>Már beleér a jégbe. <br>Hószállingózás. <br> <br>Rögök sötétbe <br>Burkolództak, megfagytak. <br>Erdő hóban áll. <br> <br>Erdő, vastag hó <br>Alatt, mint ami kihalt. <br>Téli álomban… <br> <br>Vecsés, 2020. március 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában! <br>

Míg ezen versemet írom… sőt, vastagszik. <br> <br>(Septolet) <br>Utcán hó, <br>Ablakpárkányon jó, <br>Gyerekeknek jó, <br>Szánkózható hó! <br> <br>Jégvirág üvegen, <br>Látás kellemetlen, <br>Sőt, lehetetlen. <br>* <br>Száz méterre vonat, <br>Kiad füttyhangokat, <br>Tetején vastag hótakaró, <br>Lehulló. <br> <br>Hó, hulláskor neszez. <br>Kötelez <br>Valakihez. <br>* <br>Vendégem jött régen látott, <br>Emlék… mállott. <br>Vágyott, <br>Osztott, <br>Írott. <br> <br>Idefele, recsegett hó… <br>Kandalló! <br>Hősugárzó… <br>* <br>Vonat füttyentés hallik, <br>Állomáson, hó vastaglik. <br>Beszélgettünk, <br>Meséltünk… <br>Cseréltünk. <br> <br>Nagy füles-sapkádban, <br>Már mennél hóviharban? <br>* <br>Állomás tornácán <br>Vonatra várván, <br>Hóvihar tálcán… <br> <br>Hó esik, <br>Recseglik, <br>Vonat késik? <br>Itt volt… emlékszik? <br>* <br>Régi ismerősöm Marinka, <br>Örültem látva… <br>Kikísértem kapuba. <br>Ment nagy hóba… <br> <br>Hó, <br>Nem műhó, <br>Elcsússzantó… <br>* <br>(3 soros zárttükrös) <br>Nem volt rajtam hócsizma, toporogtam a papucsba, <br>Jólesett énékem fehér vastag hó, recsegő-szép zaja… <br>Nem volt rajtam hócsizma, toporogtam a papucsba. <br>* <br>(Sedoka) <br>Kicsit esik is. <br>Engem nyugtat hóesés, <br>Serceg, hallani mesés. <br> <br>Ég, hullajt pelyhet. <br>Fönntartja a recsegést, <br>Hallgatom… ezt a mesést! <br>* <br>(Tízszavas) <br>Hó, mint ismeretlen angyal, repdes szépen, <br>Nem csúsztam el jégen… <br> <br>Vecsés, 2020. október 30. – Kustra Ferenc József- írtam: ismeretlen szerző a &bdquo;Hóesés neszez” c. verse átirataként. <br>