Üres tekintet, rideg falak,<br>szívek helyén jéghideg szavak.<br>Mert ma az igazság nem több jelszónál,<br>s az értelem elvész a hangzavar torkánál.<br><br>Páncél lett az ember arca,<br>mosoly helyett maszkot tartva.<br>BECSÜLET olcsó, hazugság drága,<br>eladva lelkünk a pénz oltárára.<br><br>TISZTELET rég elhagyta e földet,<br>az emberek gázolnak, tipornak, törnek.<br>SZERETET? Csak szó, mit hirdetnek,<br>de tettek nélkül üresen rebegnek.<br><br>De ott, a hamu alatt parázs lobban,<br>egy szív, mi nem hajlik meg nyomorban.<br>REMÉNY szól csendben, lágyan, halkan:<br>Nem veszhet el minden a zajban!<br><br>Mert jön egy nap, mikor felébredünk,<br>nem falakat húzunk, hanem hidat építünk.<br>Hol szavak nem sebeznek, csak gyógyítanak,<br>hol az emberek emberek maradnak.<br><br>Hazugság elolvad, mint dér ha a Nap felkel,<br>mert az igazság nyomtalanul nem tűnik el.<br>S ha eljön az idő, mikor a szív újra szól,<br>szeretet lesz az úr, s eltűnik minden, mi rút és komor!<br><br>Siófok, 2025, február 6. -Gránicz Éva

Bús melódiát sír a hegedű,<br>a rossz kunyhók falán átsüvít a szél,<br>cserzett arcú élet már réges-rég keserű,<br>s a szürke felhőkből szakad a tél.<br><br>Korcs kutyák vonyítása messzire száll,<br>rongyos életük telítve vágyakkal,<br>s a fejszék koppanása meg-megáll,<br>míg a fateknő megtelik álmokkal.<br><br>Juharfa darabja a tűz előtt henyél,<br>mellette egy rajkó a pirítóst várja,<br>egy öreg cigány történetet mesél,<br>s pipafüstöt ereget mellette párja.<br><br>A tábortűz körül pezseg a vér,<br>az almabor most friss nedű,<br>öreg prímás egy vénembert kísér,<br>bús nótát sír halkan a hegedű.

(leoninus) <br>Állítólag nincsenek is nagy és kis szavak, de mindegy… úgyis haladnak. <br>Életpillanatban a szavak mondatokká válnak, ajándékul a mának, máknak. <br>A szavakon belül meg vannak életpillanatok, amik fennkölten hallgathatók! <br>** <br> <br> (Kínai, csi-csüe versforma: 2×4×7 szótag, aaxa rímképlet.) <br>Felhő száll, tükör a tó, <br>Szó ring benne, mint hajó. <br>Csend ül mélyen, fény lehull, <br>Szívbe marad, ami jó. <br> <br>Szirmot sodor le a szél, <br>Múlt árnya égre beszél. <br>Perc fut, de nyom sose vész, <br>Emlékben lét újra él. <br> <br>Vecsés, 2025, január 1. – Siófok, 2025. augusztus 10. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a kínai versformákat írta. <br>

Szerelmi bájolgás… a szeretetben… <br> <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Főleg, ha te vagy a legcsodálatosabb, ő meg eszét veszt, mint legmámorosabb, <br>Érzi is, hogy majdcsak megkap már téged, szereti a lényed, lelked… vágyódosabb… <br>Főleg, ha te vagy a legcsodálatosabb, ő meg eszét veszt, mint legmámorosabb. <br> <br>Ő a hevenyedében is érzi, hogy talán jól meg is halna érted, <br>Szívedet és a lelkedet is szereti, meg az eszed, mind teérted… <br>Ő a hevenyedében is érzi, hogy talán jól meg is halna érted. <br> <br>Tudd, hogy lelkedet vágyja... szádat s annak bal sarkába csókot adna, ha lehetne, <br>Ha tovább is húzod az idegeit, majd jól-szerettel elkap… az eszemente… <br>Tudd, hogy lelkedet vágyja... szádat s annak bal sarkába csókot adna, ha lehetne. <br> <br>Néz téged, kiles, amikor te nem is látod, hogy te vagy a legcsodálatosabb, <br>Ilykor’ mentesül józan eszétől s ezen kész állapotban a legmámorosabb! <br>Néz téged, kiles, amikor te nem is látod, hogy te vagy a legcsodálatosabb. <br> <br>Régebben még nagyon is, határozott is volt, de neked most is vitéz-délceg! <br>Boldogságot veled kergeti, mint a kandúrotok kismadarat… nem félszeg... <br>Régebben még nagyon is, határozott is volt, de neked most is vitéz-délceg! <br> <br>Ő most már biztos, hogy lett már a középkori(ú) lovagod, <br>Tedd meg, nagyon is szeresd vissza, ha lehet, ha nincs más dolgod… <br>Ő most már biztos, hogy lett már a középkori(ú) lovagod. <br>** <br> <br>Nőd szeret <br> <br>(senrjon csokorban) <br>Csodálom szíved lelked, <br>Benned minden tiszta és nemes. <br>Öröm vagy nekem. <br> <br>Múltban, most és jövőben, <br>Ugyanúgy szeretlek szívemben. <br>Örökkön örök. <br> <br>Okos vagy, tetszik nekem, <br>Féleszűt nő nem tűr szívében. <br>Másfél ész nyerő. <br> <br>Humorod szívem éke, <br>Nélküled bú ülne a létre. <br>Mosolyod kincsem. <br> <br>Szemüvegemben látom, <br>Csak te vagy benne a világom. <br>Mindenhol te vagy. <br> <br>Mondod: meghalnál értem, <br>Én inkább élni kérlek értem. <br>Szeretlek nagyon! <br> <br>Vecsés, 2025. július 17. – Siófok, 2025. augusztus 13. -Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek. A második blokkot Gránicz Éva írta. <br>

Lételem <br>Életem folyvást. <br>Lét-elem. <br> <br>Lételem <br>Létezésedet. <br>Lét-elem <br> <br>Lételem <br>Együttélésünk <br>Akarod? <br> <br>Lételem… <br>Csereprofil nincs. <br>Akarod? <br> <br>Lételem <br>Majd szeretetünk. <br>Ketten egy… <br> <br>Lételem <br>Együttéletünk. <br>Ketten egy… <br> <br>Léted tükröz, nincs másik világ, szavaid közt mozdulok, ahol kérdés a vágy. <br>Lételem vagy, mint víz a repedésben, egymásra vágyunk szótlan, mégis egészen… <br>Nincs csere, nincs ha, csak mi és akarat, egy lét vagyunk, ha akarjuk ugyanazt. <br>* <br>Érzelem söpör leveleket, lecsap fája koronájára s éget egyebeket. <br>Szellő járja át lelkedet, de remélem nem hűti, mert én jobb vagyok, mint kisüsti… <br>* <br>Szél sodorja leveleket, láng csókolja a fellegeket. <br>Csendben suttog a lelkemhez… több vagy mint kisüsti pálesz... <br>* <br>Mikor lesz <br>Egybefonódás? <br>Létség-csúcs. <br> <br>Fogadlak <br>Légy örök társam… <br>Megvédlek. <br> <br>Álmodok <br>Remélem tetszik… <br>Alkossuk. <br> <br>Létezzünk, <br>De ne tévedjünk… <br>Egymásért! <br> <br>Szív szívet ért… mint hajnal estben ég, álma fon össze, sorsunk fénybe borul még. <br>Eggyé válni, múltat jelenbe venni, nincs ki el tudná ejteni. <br> <br>Vecsés, 2025. július 23. – Siófok, 2025. július 25. Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek: Budaházi Kinga &bdquo;Cserebere” c. verse ötletkénti fölhasználásával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam közreműködésével. <br>