Koszorún libben<br>Gyertyáknak fénycsóvája...<br>Ádventüdvözlő.<br><br>Szép várakozás,<br>Szeretetnek ünnepe...<br>Megújhódásos.<br><br>Gyertya lángjában<br>Melegednek a lelkek...<br>Tisztítótüzes.<br><br>Égnek ablakán<br>Áhitat, és öröm száll...<br>Mennyei varázs.<br><br>Tiszta lélekkel<br>Mosolyog a messiás...<br>Megváltást ígér.

Ködben állunk...kis-emberek,<br>Nem lát minket profit.<br>Szabályzatok megkötöznek,<br>Ámítanak sztorik.<br>Módos mágnás pénze pezseg, <br>Pohár koccan...proszit.<br>Lényeg az, hogy jól csorogjon,<br>Nyúzhatják a prolit.<br><br>Világ sorsa bűnben senyved,<br>Rothadása gyorsan erjed.<br>Rosszindulat széjjel terjed,<br>Gonoszsága pénzre gerjed.

Fagyos felhők gyülekeznek<br>Odafenn az égen;<br>Libben, táncol sok hópehely<br>Ezüstös fehérben.<br><br>Varázs idő esőcseppnek...<br>Tündérekké cseperedtek.<br>Fel és alá kavarognak,<br>Szél szárnyába kapaszkodnak.<br><br>Hópehelytánc bűvöl bájjal,<br>Szállingózik télben;<br>Égi-puha hűvös mázzal.<br>Mindent befed szépen.<br><br>Fényben ragyog kristálytisztán <br>Cseppnyi csodás tündér csillám,<br>S mint a császár új ruhája<br>Eltűnik ha nap süt rája.

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem, <br>Úgy is érzem magamat, mint egy kis ázó papírcsólnakban… félem. <br>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem. <br> <br>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed, <br>Hmm… még úgy tűnik nem ázott át, ó jaj uram, te tetted? <br>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös, leoninusban) <br>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek. <br>Ebből aztán már tudom, majd itt a süllyedés. Hát, ez sem kevés… <br>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek. <br>* <br>(senrjon) <br>Ürességem valami <br>Rágja… Lelkem készül süllyedni… <br>Meddig tart a lét? <br>* <br>(Kérdés leoninusban) <br>A szomorúságom a magányom, vagy a magányom a szomorúságom… <br> <br>Vecsés, 2024. október 27. -Kustra Ferenc József- Írtam: Kalina Hella &bdquo;hervadt csónak” c. verse -mint ötleadó- nyomán, önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>

(Bokorrímes) <br>Ígérd meg nekem, majd akkor, ha már neked nem leszek, <br>Időben figyelsz, mert közeledik a Mindenszentek, <br>Síromra nem vásárolsz-emelsz jó nagy virághegyet. <br>Kérlek, gyertya sem kell sokkal több csak egy… ez eleget. <br> <br>Kérlek, hogy elegánsan szolid legyen az emlékezés, <br>Az igy méltó lesz hozzám… ez legyen neked írott végzés. <br>Aztán meg elég, ha színes vadvirág nyílik síromon, <br>Majd takarja be hó, az legyen szűzi fehér, síromon. <br> <br>Kérlek, könnyeket se ejts értem, mi lenne az értelme, <br>Ha meg haragszol a megbocsátásodnak sincs lényege... <br>Kérlek, addig mond el a szíved búját… ami őt bántja, <br>Még azelőtt, mielőtt síromon lobban gyertya lángja. <br> <br>Ha van szerinted is ragyogásom, azt ne homályosíts el, <br>Dehogy is kell versenyezned a sokféle sír díszítőkkel. <br>Ezektől biz’ nekem nem lesz könnyebb… rajtam levő föld, <br>A sok virág csak elhervad… sorsa, legyen bár fű-zöld. <br>* <br>(HIQ) <br>Emlékezz <br>Örökre inkább… <br>Szíved győz! <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 29. – Kustra Ferenc József- íródott: Tóth Enikő (Teni) poétatársam &bdquo;Ígérd meg” c. verse átirataként, a szerző engedélyével. <br>