Asszonyok, lányok, <br>Együtt vagyunk boldogok! <br>Nélkületek bíz’… <br> <br>Mind’ hódolatunk <br>A tiétek, mi adjuk. <br>Jaj, nélkületek… <br> <br>Tudjuk, hogy Isten <br>Velünk… nekünk teremtett! <br>Mély tiszteletünk… <br> <br>Vecsés, 2024. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: senrjú trióban. <br>

Innen nèzve elèg nagy, <br>Onnan nèzve benne vagy.<br>Fenntröl nèzve szakadèk, <br>Alùlròl mèg bebùjnèk.<br><br>Innen nèzve ôrület,<br>Benne lenni,<br>Benn lehet.<br>Onnan nèzve kurva szèp,<br>Harmadiknak bemennèk.<br><br>Innen nèzve elveszett, <br>Amit itt valaha keresett<br>A làny<br>Meg a fèrfi.<br><br>Innen nèzve àldozat<br>Onnan nèzve egy làncolat<br>Tettet a tettes, <br>Majd utolèrik,<br>Ès szerepeiket<br>Felcserèlik.<br><br>Innen nèzve mutatòs dràma,<br>Onnan nèzve bizony <br>ez làrma..<br>Nincs katarzis csak a bün,<br>Reggel meg felszedem<br>Az eldobott gyürüm.<br><br>Innen nèzve ez kalitka, <br>Onnan nèzve meg nem ritka, hogy <br>Eljàtsszuk ùjra a szerepet,<br>Amit egyikünk sem keresett,<br>Hanem kapott…<br>S mègis, csak-csak felavatott.<br><br>Innen nèzve mutogat, <br>Kissè gùnyosan <br>Utalgat, <br>Hogy akàr<br>Kinn vagy benn<br>Közel ès tàvol,<br>Nem esik messze…<br>Ugye...a fàtol.<br><br>Innen nèzve nem làtod.<br>Onnan...meg mèg nem látod.<br>Màs perspektìva nincs,<br>Csukd be a szemed,<br>Làtod, a sötèt is vezet…<br>Nem csak a fèny <br>Ìgèri a fèrfi<br>S ùjra indulunk <br>Keresgèlni.

Rég elmúlt éjfél,<br>Kong álmatlanságomban <br>Telihold-hatás.<br>Gondolatot szavakba <br>Mondat-paplan takarja.<br><br>Már hajnalodik,<br>És pirkad az ébredés...<br>Horizontális.<br>Arany kör-hold kifakul,<br>Hófehérré alakul.<br><br>Új reggel ébred,<br>Kávé illata frissít...<br>Csészémben pancsol.<br>A pillanat szétfolyik,<br>Szó-erdőben bujdosik.<br><br>Vertikálisan<br>Nyújtott lesz mai napom...<br>Ásító inas.<br>Munkácsyra gondolok,<br>Estig majd elmotyogok.

Modern dizájn - mondattalan,<br>Csak pereg a szó<br>Jelek nélkül minduntalan.<br><br>Elsősorban az alkotó,<br>És kritikus érti mirevaló.<br><br>Ez az elme-pallérozó.<br><br>Nem maradi, új a stílus,<br>Vagányságban nincsen rítus.

Nyújtsd kezed felém,<br>Tedd aszalt tenyerembe<br>Csak tarthassam én,<br>S érezzem pulzusod<br>Ahogy szíved dobog belém;<br>Lüktetve olvad lélek-fény.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Hiszen ifjúságod s egész léted<br>Ha e földi idővel méred-<br>Akkor...azóta<br>Igéretedhez hű volt véred.<br>Már unokáink ölelnek<br>Engem s téged.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Szépkorúvá velem cseperedtél.<br><br>Nyútsd kezed felém,<br>Hogy merülhessek én<br>A végtelen peremén<br>Nyugalmadba, s ha majd hív az ég-<br>Így békés lesz a vég.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Szépkorúvá velem együtt cseperedtél.<br>Két fél vagyunk egy Egésznél.