Fogyó jégsapka<br>Planéta pólusain,<br>Folyékony idő.<br><br>Gleccserek mélyén<br>Olvadt üzenet lapul,<br>Jégbe zárt idő.<br><br>Korlátolt remény<br>Máló jéghegyek alatt...<br>Pecsételt holnap.<br><br>Életnek vize<br>Idő partjait mossa,<br>Szennyezett jövőt.<br><br>Jéghegyek ormán<br>Még csillog a napsugár...<br>Szikrányi remény.

(Septolet) <br>Hull a hó, <br>Jön Télapó! <br>Csodaszánkó… <br> <br>Piros kabátja, <br>Deres háta, <br>Hozza szeretetet, <br>Zsákba rejtegetett? <br>* <br> <br>(Senrjon trió, fél haiku-lánc formátumban) <br>Esteledik, csend is van, <br>Fülbe hasít, hallgatjuk, jössz-e… <br>Úgy várunk… jöhetsz! <br>* <br>Előre mondom, hogyha <br>Kormos lész’ kéménybe, nevetünk… <br>Úgy várunk… jöhetsz! <br>* <br>Agresszív a csend… zavar. <br>Zöröghetne valami, szánon. <br>Úgy várunk… jöhetsz! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>A cserepeken <br>Vigyázz, nehogy megcsússzál… <br>Vágyjuk… jöttödet! <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Gyerekek! Jön már a csodaszán, <br>Végre mert, a türelmünk fogytán… <br>Gyerekek! Jön már a csodaszán! <br> <br>Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában <br>

Gyermeki öröm tobzódik <br>Fehérszakállú érkezik... <br>Gyermeki öröm tobzódik. <br> <br>Pár szál jégvirág már látszik ablakokba, <br>Gyerek homloka belekoccan ablakba. <br>Várja a Mikulást nagy-nagy izgalomba... <br> <br>Kint kicsit-nagyon esik a hó, <br>Havasan ér ide Télapó, <br>Gyermeknek mindegy csak fehérszakállú jöjjön, <br>Léptei alatt az udvar jege már döngjön. <br> <br>Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban, <br>Gyerek ott áll és bízik nagyon angyalban... <br>Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban. <br> <br>Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal, <br>Mi is drukkolunk, hogy ide ér... bízunk minden bizonnyal. <br>Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal. <br> <br>Kint mínusz van és minden jeges, lefagyott, <br>Én bízok a szán egy árokba nem csúszott... <br>Kint mínusz van, Télapó biztos már nagyon is összefagyva, <br>Abban én is nagyon bízok, nem a jég, ami összetarja... <br> <br>Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé, <br>De a rénszarvas szabin-beteg lehet, mert ló van fogva elé. <br>Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé. <br> <br>Télapó fogja puttonyt <br>És bemegy a szembeni házba. <br>Gyerek csak zokog... <br>* <br>Vigasztaljuk, hogy ott kezd, <br>De szép szó, itt-most mire sem megy... <br>Gyerek csak zokog... <br>* <br>A hó vigasztalanul <br>Esik, Télapó jön szánkóhoz. <br>Gyerek mosolyog... <br> <br>Aztán az újabb puttonnyal csúszkálva megindult a házunk felé, <br>Gyerek elé menne, indulna is, de ez nem szokás errefelé. <br>Az anyjával összenézünk és hallgassuk szíveinkről, a kő legördülését, <br>Így akkor ma este Télapó a napja, meghozta szíveink könnyebbülését... <br> <br>Vecsés, 2019. május 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Szellő halkan susogó… <br>Szántalp alatt ropog a hó, <br>Úgy hallom, megjött a Télapó. <br> <br>Szakálla vastag és hófehér, <br>Mély hangja, messzi tájról mesél… <br> <br>Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett, <br>Már nem kell várni az éjszakát, reggelt. <br>Mi boldogan fogadtuk a Mikulást. <br> <br>Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó, <br>Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó. <br> <br>Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap, <br>Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap. <br>Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja, <br>És ez bizony az álmai netovábbja. <br> <br>Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát, <br>Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát… <br>De viszi még tovább a szeretet sok csomagját. <br> <br>A gyerekek nagy őrömére, <br>Betesz mindenki cipőjébe… <br>Van hol a terasz lépcsőjére. <br> <br>Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot, <br>És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott… <br> <br>Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár, <br>Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly’ hevesen jár… <br>Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már. <br> <br>Aztán ahogy jött, el is ment <br>Jövőre várjuk őt újfent… <br>Majd várjuk, mert ő nem álszent. <br> <br>Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József <br>

Télapó a barátom <br>Az arcát én nem látom. <br>Azt a szakáll takarja, <br>Őt egy jó nagy szán hozza. <br> <br>Nagy puttony van nála <br>Nehéz, már fáj a háta, <br>De szívesen cipeli. <br>Várják, örömét leli. <br> <br>Szétossza ajándékot, <br>Átadja a virgácsot, <br>Mit ki meg nem érdemel <br>Elteszi jó emlékkel. <br> <br>Ha végzett indul tovább. <br>Várják öt hova-tovább, <br>Mert egy évben egyszer jön <br>És ez mindig nagy öröm. <br> <br>Vecsés, 2010. november 26. – Kustra Ferenc József <br>