…az élet tengerén… <br> <br>Élem az életem az élet tengerén… <br>A kicsi és nagy hullámok habos hegyén… <br> <br>Lehet, hogy a tenger leges-legmélyén létezem? <br>Itt halak rákok, mérges medúzák vannak velem…? <br> <br>Születésemkor, jó nagy, tartós szél belekapott vitorlámba, <br>És maga előtt, behajtott szeszélyes óceán viharába… <br> <br>Lélekvesztőm erősen dülöngél álom-éltem tengerén, <br>Sodródik a Dél és Észak sarkok láthatatlan tengelyén. <br>A lenyugvó aranymosolyú, bíbornapsugarak mosolyán, <br>Már csak vegetálok, a nagy és folyton csak hideg víz-nyoszolyán… <br>Nézem, merev formák a hullámok, majd’ mint dia képek. <br>Vizesek, habosak, nagy hegyek-völgyek! Tán’ ezek szépek? <br> <br>Kicsike vízcsepp vagyok a lét tengerében. <br>Pici vízcsepp vagyok óceánom vízében! <br>Mily’ nagy vagy, mindent beborítasz, Te óceán, <br>Milyen nagy vagy, veled vagyok a lét határán… <br> <br>Itt a ködpára a víz fölött, hömpölyög, mint áttetsző selyem, <br>És időnként látom, hogy a hullámzó tenger, nekem lételem… <br>Egy hajón élet, ráadásul a sajátomon, itt nincs virág, <br>És nincsen itten zöld rét, hol meglehetne az örök szabadság… <br> <br>Itt villámlik, zeng, én a fedélzeten, a hajóm meg alatta, <br>És vihar istene, miért gerjedt folyvást, nem szűnő haragra! <br> <br>Óceán! Vitorlámba szél kapaszkodik, hajóm megy előre! <br>Ha vizeddel segítenél, akkor haladnék, egyről, kettőre! <br>Én csak ücsörgők a fedélzetemen, látom, a világ ragyog! <br>Szabadnak érzem magamat, de érzékcsalódás, mert nem vagyok. <br> <br>Ruhámat, langy és só nedves fuvallat, úgy lengeti, <br>Hajszálaimon a szél a tavasz dalát pengeti… <br>Nem vakít el semmi és bár meresztem a szemem, megtudhatnám? <br>Nem látom a csillagokat! Hogy láthatnám, ha felhő borul rám… <br> <br>Vetettem én sok magot fedélközbe, <br>De nincs mese, engem sós víz vesz körbe… <br>Ha fent vagyok a hajóhídon a halak, lám, mit sem sejtenek, <br>De ha korlátnál állok, a hullámtarajok táncra perdülnek… <br> <br>Messze, parttól, hideg, viharos, tenger-párás szélben nincs halk hang… <br>Csak támad, majd lesodor fedélzetről… élvezkedik a bitang! <br>A szeszélyes vihar csak dühöng, szele megállíthatatlan… <br>Nap meg rám süt, éget, perzsel, vakít, árnyéka láthatatlan. <br> <br>Állandóan hallom, lékem van, csobog befelé a víz! <br>Szivattyúim folyvást dolgoznak, ez nem játék, mint a kvíz! <br>Csak marad a kérdés, hogyan legyen tovább… ezen agyalok… <br>Nevetek, hallik… ezen még a befolyó víz is fanyalog?! <br> <br>A lelkem árva, mint egy kivert, Lenin-lelenc gyerek, <br>Oly', mint egy ablak, ami körül nincsenek keretek… <br> <br>Élem én bugyuta, kicsi, semmit nem mondó életem, <br>És mert jól nevelt vagyok… azt hittem, ez kell, így jó nekem… <br> <br>Te élet óceánom, miért vagy ilyen velem? <br>Miért nem lelem, a hullámaidon a helyem? <br>Te élet óceánom, szép a vized és nem én szennyezem, <br>Jó lenne, csak élni, a sima víztükrödön! Ezt kérhetem? <br> <br>Senkinek nem lehet hinni, csak önmagamban kell bízni, <br>Szemből fúj felém a szél. Rajta kéne messze repülni… <br>Könnyeket nem záporoztathatom végtelenül és a kínig, <br>És ezért a képzeletem szárnyán szállok, a más világomig… <br> <br>Egyszer bizony, el kell menni, de akkor itten, ne sírjon senki, <br>Magatokban emlékezzetek, volt itt egy öreg matróz… senki. <br>Ez majd, akkor segít nekem, óceán homályába merülni… <br>Kár, hogy nem fogom megtudni, fognak-e majd a tengerek sírni? <br> <br>Vecsés, 2015. március 27. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Csendes jelenben, <br>Jövőre gondolhatok. <br>Múlt, mit enged meg? <br>* <br>Ha élet mezejének a szélére érek, <br>Akkor csinálhatom a számadást, mit érek. <br>Ha a végső eredményem csak egy nagy nulla lesz, <br>Lesz, ki elátkoz és szól: Isten hírével mehetsz? <br>* <br>Múlt ajtajának <br>Kilincse miért rozsdás? <br>Erővel nyitni? <br> <br>Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József <br>

Idő van! Ébredj! <br>Az idő, halad, pereg… <br>Feleszmélés kell. <br>* <br>Jó <br>Magyar <br>Hazafi! <br>Mondj le erről: <br>Végtelen közöny! <br> * <br>Lét, mesebeli? <br>Akkor minek a remény? <br>Ó! Mily’ a világ… <br>* <br>Álomvilágban <br>Élni: az önbecsapás! <br>A nagy rossz közelg… <br>* <br>Te még várod jót? <br>Napocskát… felhő takar! <br>Ébredj már ember! <br>* <br>Most <br>Tegyél <br>Hazafi! <br>Mosd meg arcod, <br>Ébredj és figyelj! <br>* <br>Vérben úszikál <br>Világ, mohóságában. <br>Csak, pénz boldogít! <br>* <br>A fejünk felett <br>A tető… csillagos ég! <br>Lét… földön folyik! <br>* <br>Egy <br>Vagy több <br>Nap, tán’ év… <br>Ott kell lenni <br>Tettek mezején! <br>* <br>Deres hajnalon <br>Is életben maradni! <br>Ébredj! Világ él! <br> <br>Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjúban és apevában. [Az apeva öt soros &bdquo;vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5., öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.] <br>

Csillagokat szórt felettem az éj,<br>s szívembe égett a torz magány,<br>bíborban izzott a holdkaréj,<br>egy álomba-sírt könnyes éjszakán.<br><br>Feledni vágytam minden álmot,<br>ködbe merítve az éjszakát,<br>hulló könnycseppel téged várni,<br>mint Lator várta eljövő angyalát.<br><br>Terólad álmodtam végtelen éjen,<br>csendesen lépkedtem lábad nyomán,<br>közben a vágyam mindent felégetett,<br>ahogy csillagok hulltak az éjen át!

Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő, <br>Dzsinnek alakja jaj, csak úgy, de nagyon megnő… <br>Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő. <br> <br>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje, <br>Madarak is élednek -sok a dolguk ma- ideje… <br>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje. <br> <br>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját, <br>És aközben mind meg találtuk erdőnek harmatát… <br>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját. <br> <br>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, <br>A nyíló bokrok ruhánknak adják át a nedvet, más nincsen… <br>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, <br> <br>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak, <br>Muti, hogy élnek, újra itt vannak, zengik a kezdődő mának… <br>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak. <br> <br>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat, <br>Látjuk a Hold is megy haza… mi is választjuk ezen utat. <br>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat. <br> <br>Vecsés, 2024. október 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>