Hamuszürke fa kerítés <br>Akác-sorról mesélne,<br>Poros útról ha egy vándor<br>A portára betérne.<br><br>Falu szélén legelészik<br>A bégető birkanyáj,<br>Lassú patak lankás partján <br>Ott gágog sok libaszáj.<br>Parasztházak kis ablaka<br>Muskátliktól csupa báj;<br>Ki emlékszik hasonlókra<br>Annak szíve olykor fáj.<br><br>Más lett biz a falu mára<br>A fejlődés meg nem állt.<br>Szalmatetős paraszt háza,<br>Kémény füsttel messze szállt.

Hajtja vadul fellegeket<br>Kíméletlen csípős szél,<br>Jöhet farsang, tavaszváró;<br>Az úr itt még fagyos tél.<br><br>Torkos népség buja tánccal<br>Temetik már a telet,<br>Mindegyiknek kijár néhány<br>Mézes, mázos fánk szelet.<br><br>Világszerte népszokások<br>Csalogatják víg tavaszt,<br>Tábortűznél harsány kedvvel<br>Busók űzik a ravaszt.<br><br>Hamis az arc, megtévesztő<br>Maszk mögött a valóság,<br>De az évszak átlát rajta,<br>Hiába a turpisság.<br><br>Majd ha eljő az ideje,<br>Téltemető virága,<br>A jeges dér is felenged<br>Tavaszt hint a világra.

Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál! <br>Nem akartam soha a színjátékot, vártam, hogy megáll… <br>Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál! <br> <br>Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót, <br>Az én életemben az ördög, csak úgy berúgta az ajtót, <br>Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót. <br> <br>Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam, <br>A torkom ki volt mindig száradva, karcos hangokat adtam… <br>Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam. <br> <br>Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi, <br>Letérni a szabott útról nem lehet, árok majd meggyőzi, <br>Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi. <br> <br>Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet, <br>Mondták, hogy az álarc határozza meg létemet… <br>Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet. <br> <br>Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő, <br>Öregségben sem bízhatok, az életem maga a cselszövő, <br>Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő. <br> <br>Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében, <br>Csak állok a meredélyen, a meredő életsikolyom tövében... <br>Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében. <br> <br>Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada… <br>Nem tudom leküzdeni, fáj, hogy átölel majd az utolsó éjszaka, <br>Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada… <br> <br>Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat, <br>Izzadt hátamon cipelem a hátizsákomat… <br>Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat. <br> <br>Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul, <br>Az arcán látom, a virrasztó révülettől, már végleg kiábrándul… <br>Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul. <br> <br>Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté! <br>Ő csak kísért vagy vezetett mióta megszülettem… remetévé… <br>Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté! <br> <br>Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok, <br>Udvaromon, már zajt nem ver föl ló pata, alszok, örülök, hogy nem halódok… <br>Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok. <br> <br>Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc József - Készült: 3 soros-zárttükrös versszakokban. <br>Olvasni: az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána a 2. és 3. sort egyben. Így lesz meg a gondolatiság. <br>Önéletrajzi írás. <br>

Hideg-mágus csak <br>Suhint, ablakon csokor. <br>Szép a rajzolat. <br>* <br>Odanézz! Nem látunk ki az ablakon, <br>Nem látunk át a szép jégvirág csokron! <br>Most éjszaka, kint nagyon fagyhatott, <br>Jégvirág, ablakunkra hullhatott! <br>* <br>Ezüst jégvirág <br>Nyílt a külső ablakon. <br>Mint szemellenző… <br>* <br>Ez, az a gyönyörű csokor, amit le nem téphetsz, <br>Ez, az a szép virág, amit vázádba nem tehetsz. <br>Ez, az a szépséges virág, mi, ha jól befűtünk, <br>Örökre eltűnik, és nem marad, csak emlékünk! <br>* <br>Hótakaró jég, <br>Tükörfény a kék égnek. <br>Kinyílt jégvirág <br>* <br>Ezt a szépséget, míg ablakon van, csodálhatod, <br>Ezt a szépséget, le nem veheted, nem foghatod… <br>Ha, ma éjjel újra fagy, milyen lesz... megtudhatod! <br>* <br>Ablakon, kinyílt <br>Jégvirág, de már olvad. <br>Szépség múlandó. <br> <br>Vecsés, 2016. november 29. – Kustra Ferenc József- versben és eredeti Baso féle haikuban… <br>

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem, <br>Reggeli ébredés, közben kávé kortyolás… velem van szerelem… <br>Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem! <br> <br>Mikor a kézi kávéfőző &bdquo;gombából” kiáramlik az illat… ő <br>Mai nap menője, a napom beindulását hevennyel segítő… <br>Mikor a kézi kávéfőző &bdquo;gombából” kiáramlik az illat… ő… <br>* <br> <br>(senrjon duó) <br>Ez az… ő nekem nem rassz! <br>Fekete ő… nem más földrészi… <br>De az ’emberem’. <br> <br>Vigyázok a torkomra, <br>Nehogy leégesse a szőröm… <br>Nagy a barátság. <br>* <br> <br>(Tíz szavas) <br>Két édesítővel iszom, cukorral nem lehet! <br>Cukorbeteg vagyok… ez cefet! <br>* <br> <br>(Apeva) <br>A <br>Többit <br>Is iszom <br>Mind, napközben… <br>Négyet összesen. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Iszok bizony még mellé vagy hét deci mentatát, napközben háromba osztva mellé. <br>Reggel már lefőzöm szálas fekete teát, azt a brazil rumba mesés ritmusát… <br>Hajnali kora reggel múlásával, már nem csoszogok, de nem is igen szambázok. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Napközben, ha megyek, iszok egy adagot, igy megmaradok... <br>Igy a napi erősítőmről, biz’ le, kicsit sem maradok. <br>Diabetológusom tudja és kis mértékben sem ellenzi, <br>Betartom ezt is mint mást, szerintem elismerőn jó igy neki… <br> <br>2024. február 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a kávé-szerelemről, önéletrajzi írásként! <br>