Idő 
Értékelés 
Értékelés (1. septolet csokor)
<br>Hátralévő, koraérő, hazatérő,
<br>Elbeszélő, hasbeszélő, gőgicsélő, félrelépő.
<br>
<br>Lélektépő, idegtépő,
<br>Ingyenélő,
<br>Felemésztő, elemésztő.
<br>Dülöngélő,
<br>Régmeglévő.
<br>*
<br>
<br>Meglévő gondozónő, ápolónő,
<br>Zsörtölődő, önemésztő.
<br>
<br>Béketűrő,
<br>Megigéző, múltidéző,
<br>Ösztökélő, hitfélő,
<br>Rábeszélő, ékelődő
<br>Szívtépő csipkelődő.
<br>*
<br>
<br>Közelítő közvetítő, lelkesítő,
<br>Édesítő egyesítő, együttérző.
<br>Húrfeszítő félrelépő.
<br>Édesítő egyesítő,
<br>Szívderítő.
<br>
<br>Istenfélő,
<br>Szembetűnő jelenlévő.
<br>***
<br>
<br>(2. septolet csokor)
<br>Hívogató, bátorító,
<br>Reményhozó, bízva váró.
<br>
<br>Szótlan élő,
<br>Családőrző,
<br>Könnyletörlő, sebkötöző,
<br>Békehintő, reményt őrző,
<br>Sorsviselő.
<br>*
<br>
<br>Szemsugárzó, mosolyt adó,
<br>Szívbuzdító, táncba hívó.
<br>
<br>Szikrát hintő,
<br>Vágyébresztő,
<br>Ölelkező, lélekértő,
<br>Csendtükröző,
<br>Mosolygó nő.
<br>*
<br>
<br>Gondoskodó, simogató,
<br>Erőt szóró, összetartó,
<br>
<br>Álmot őrző,
<br>Álmot szövő,
<br>Béketűrő, békehintő,
<br>Titkot őrző,
<br>Újrakezdő.
<br>
<br>Vecsés, 2025. november 5. – Siófok, 2025. november 8. – írtuk kétszerzősnek. Én írtam az első septolet csokrot. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a másodikat.
<br>
Kincseit a nyár
<br>Felelőtlenül szórja…
<br>Hűs őszi reggel.
<br>Köd szitál puhán,
<br>Eltűnik benne az út.
<br>Szelíd napsütés.
<br>Új változások,
<br>Vannak ősznek kincsei…
<br>Hűs őszi reggel.
<br>Fák közt gomolyog,
<br>Álmot lehel a tájra.
<br>Szelíd napsütés.
<br>Levél száradás.
<br>Lehulláskor, recsegnek.
<br>Hűs őszi reggel.
<br>Ködbe burkolóz
<br>A hajnal szürke csendje.
<br>Szelíd napsütés.
<br>Levél avarba,
<br>Majdan ott áznak fáznak.
<br>Hűs őszi reggel.
<br>Elmosódik mind,
<br>Arcok, házak, emlékek.
<br>Szelíd napsütés.
<br>Színesült levél,
<br>Belép… öröklét kapun.
<br>Hűs őszi reggel.
<br>Ködbe vész a hang,
<br>Elhalkuló búcsúdal.
<br>Szelíd napsütés.
<br>Reggel ködfehér,
<br>A levelek sárgulók.
<br>Hűs őszi reggel.
<br>Ködszívébe zár
<br>A némán múló idő.
<br>Szelíd napsütés.
<br>
<br>Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. - írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Ki a múlttal nem törődik, így az nem vágyja igazán a jövőt,
<br>Az nem érdemli az óhajtott jövőt, az igazán, lassan kellőt!
<br>Ki a múlttal nem törődik, így az nem vágyja igazán a jövőt…
<br>*
<br>A múlt emléke őriz, ha rátalálsz,
<br>S jövő virágzik abból, mit ápolunk.
<br>Gyökérből él a lomb, ha ágakat hoz,
<br>A múlt emléke őriz, ha rátalálsz.
<br>A tegnap súlyát, aki semmibe vesz,
<br>Az elhagyott jövőtől mit remélünk?
<br>A múlt emléke őriz, ha rátalálsz,
<br>S jövő virágzik abból, mit ápolunk.
<br>
<br>Vecsés, 2024. október 29.- Siófok, 2025. szeptember 23. Kustra Ferenc József- írtam: egy versszakos 3 soros, zárttükrösben. Kétszerzőssé vált, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam triolettjével.
<br>
Nőt, úgy akartam, de elestem,
<br>Földre húzott sok, sör-kenyerem.
<br>Légyottból semmi lett,
<br>Ittasság földhöz vert.
<br>Elmaradt a nő. hogy „vár férjem”.
<br>
<br>Gondoltam kéne, újra hívlak,
<br>Vársz engem csicseregték varjak.
<br>Jó lenne már ágyban,
<br>Átélt megszokásban...
<br>Férjed játszd ki, elvarázsollak!
<br>
<br>Óh, kisleány, kinyitnád ajtód?
<br>Engedj! Lennék én a farkasod...
<br>Mutatnám valamit,
<br>Cuncusod szögecsit.
<br>Lepedő... szögelni állat-mód...
<br>
<br>Vinnélek még hóba is bújni,
<br>Csak nem kell, erőszakoskodni.
<br>Jöttél is, ugráltál,
<br>Hóban meg elcsúsztál.
<br>Lábad sántikál... jót lefújni!
<br>
<br>Vecsés, 2019. május 5. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor
<br>
Meditációm…
<br>
<br>Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket,
<br>Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet…
<br>Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet,
<br>Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet...
<br>
<br>Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra,
<br>Ott meg a sok hangjegy tán' letelepszik halomba.
<br>Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja?
<br>*
<br>Száll a dalom, mint egy
<br>Pillangó a nagy légtérben.
<br>Töltse kis teret… vágy!
<br>*
<br>Domboldal lankája,
<br>Ellenmondása oromnak.
<br>Bár az, még nem kopott.
<br>*
<br>Lankán egy nagy, hízott birkanyáj legelész,
<br>Érdekes, a sok birka, mind fölfelé néz…
<br>A fű friss, dús, állat így, nem is csenevész.
<br>
<br>Alig látszik, de kopár bérceken sasok is laknak,
<br>Vadásznak, mert ők is örülnek egy húsos falatnak.
<br>Terjesztett szárnyakkal, távolságokat learatnak.
<br>
<br>Gondolok sok mindenre, jól fölkorbácsolt a képzelet,
<br>Próbálok valamit összeilleszteni, jó mivé lett?
<br>Az országom, mit most sírva látok, ennyire kevés lett?
<br>
<br>Közben csak esik rám és a birkákkal együtt ázok,
<br>A vizes hajam alatt érzem, hogy reszketve fázok.
<br>Ha ez így megy tovább, megérem, hogy lassan szétmállok?
<br>
<br>A légteret márpedig kitölti a büszke orom,
<br>Csak én vagyok hazám prófétája, esős falakon?
<br>A légteret márpedig kitölti a büszke orom.
<br>*
<br>Egy
<br>Haza
<br>Polgára
<br>Vagyunk. Nézz föl!
<br>Itt kell halnod is…
<br>*
<br>Tegyünk és imádkozzunk együtt, ha nagy bússág elgyötör!
<br>Magától semmi nem lesz jobb! Mutatja az égi tükör…
<br>
<br>Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc József
<br>
