Ha szorít, szúr nyelvem s kasom,<br>Zsibong és fáj a bal karom,<br>Friss levegőm meg nem kapom,<br>Pánik ül majd az agyamon.<br><br>A veríték buggyan, árad;<br>Hideg a bőr, s belesápad.<br>Ezer tőr döf, orvul támad;<br>Szorongással elme lázad.<br><br>Ha PéQéTé közt majd az eReS<br>Íves lesz és nem egyenes<br>Szívem se lesz tágas-eres<br>S tán az időm is végleges...<br><br>Totojázni itt nem lehet,<br>Ismerd fel a vészes jelet,<br>Gyors segítség menthet heget,<br>Vagy ez lesz a végső kenet,<br>S öröklétbe válthatsz jegyet...

Csont van csak, hús nincs.<br>Míg tűr a nép ez jó hír.<br>Szólt Un a sztár úr.<br>Egy hon van csak mi ily szép,<br>Itt had jól véd, rács is ép.<br><br>Nagy célt lát a párt,<br>Bölcs az úr itt, mint egy szent.<br>Rab lesz mind ki árt!<br>Vonz az elv míg hű a párt,<br>Nincs itt lánc mert a kör zárt.

Rügypattogások,<br>Madarak csacsogása-<br>Dalos üdítő.<br><br>Langyos fuvallat<br>Üde illatot repít,<br>Kikelet szagát.<br><br>Virágzó barka,<br>Folyóknak partja zümmög...<br>Bogár-csábító.<br><br>Pajkos víg szellő<br>Víz tükrén ringatózik,<br>Sugarat villant.<br><br>Sziromtarkaság<br>Virít bomló avarban...<br>Lélek-élesztő.<br><br>Rügyes ügy pattan,<br>Hőt hint a libbenő szél-<br>Tavasz csíráját.<br><br>Pukkanó rügyek,<br>Madaraknak dala zsong...<br>Flóra-bódító.

(Anaforás leoninus) <br>Baki úr meg Bakiné, nem kedvelik tétlenkedést, de legjobban a serénykedést. <br>Baki úr szólt, asszony menjünk sétálni, vágyom, hogy többeknek sikerüljön ráfázni. <br>Bakiné asszonyság mondta, Főúton menjünk, gyárak, magánosok a mi terepünk. <br> <br>(leoninus versszak csokor) <br>Csak úgy ballagtak mások sorsával szemben, vajh’ miért bíztak sokféle lehetetlenben. <br>{Gondolom én, hogy az ördög fattyai voltak, másoknak direkte ártani akartak.} <br>A szentcsalád -gyorsas- ballagásba fogott, a főúton, ahol sűrű népesség lakott… <br>Volt is rögvest egy bicajos fiatalkorú, kiszúrták a kerekét, volt rögtön ború. <br>Taxis megállt parkolóba, rohantak és belérúgottak a hátsó világítóba. <br>Jött arra egy óvodás rolleren, anyja üldözte, ők meg eljártak felöklelően. <br>Szentcsalád jól érezte magát, megcélozták kifőzdét és törték tulaj fakanalát. <br> <br>Kinyílt gyártelep kapuja, osontak hegesztőhöz és kilökték kezéből… pisztolya… <br>Jól mókázott ez a két ’rosszcsont’, de kigyulladt a gyár, így hazafelé rohantak, de prompt. <br>Minek annyira rohanni, amikor nem is kergeti őket senki. <br>Láthatatlanok voltak, emberekkel mókázva örömmel harcoltak. <br>Törtek-zúztak, amihez hozzáfértek, bármerre is mentek ártottak a legénységnek. <br>Volt, hogy úgy sunnyogtak, lelökték a monitort, biztonsági őr vehetett új monitort… <br> <br>Ahogy hazaértek nyugvóra mentek lelkek, "mert amit meg kellett tenni, azt megtettük"… <br>Bakiék foglalkozása, üldöznek mindenkit, 'aszta hegesztő üldöző mindenit'… <br>Nálunk nincs hétvége, szeretet ünnep se, dolgoznak és örülnek, ha barnul az ülep… <br> <br>Van sokszor olyan, hogy belógnak stúdióba, Baki megfog szpíker feneket... marokba. <br>Máskor meg politikai vitába rájuk hozzák kakilást, azok meg hebegnek... Mást? <br> <br>Vecsés, 2023. február 21. – Kustra Ferenc József – íródott; leoninusban a hibafeltárások segítése okán. <br>

Nyomás előre, gyerünk, iszkiri! <br>Igaz, előre kell menekülni, <br>Hogy nincs hová, az nem sokat számít, <br>Mert e lehetőség is csak ámít. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 31. – Kustra Ferenc József <br>