(Senrjon duó)
<br>Este korán feküdtem,
<br>Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
<br>Micsoda álom…
<br>*
<br>Erőltetett menetben
<br>Gyűrtük le ketten… ligeteket.
<br>Micsoda álom!
<br>**
<br>(Leoninus)
<br>Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
<br>Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
<br>Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
<br>**
<br>(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
<br>Valami furcsa volt,
<br>Beledalolt mi…, fülembe.
<br>Gyanú belém ücsült…
<br>*
<br>Valami furcsa volt,
<br>Hallottam! (Erdőben vekker?)
<br>Gyanúm erősödött!
<br>**
<br>(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
<br>Kezdhetjük keresni?
<br>Gyanú nagyon uralt.
<br>Megálltam, ez vekker lehet!
<br>*
<br>Kezdhetjük keresni?
<br>Veszetten csengetől…
<br>Tisztás mely’ sarkában lehet?
<br>**
<br>(Leoninus)
<br>Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
<br>Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
<br>Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
<br>Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
<br>Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
<br>
<br>(Bapeva)
<br>Álom,
<br>Hajnalban
<br>Császkálgatunk.
<br>Bagoly huhogott,
<br>Vekker csenget amott.
<br>Redőnyöm fenn felejtve,
<br>Pap még alszik, én mérgesen,
<br>Cekker zörög, titkokat rejtve,
<br>Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
<br>Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
<br>
<br>Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
<br>
(leoninus)
<br>Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!
<br>Emlékek sötétben is föltolulnak, de már nem elérhetők, s el is torzultak…
<br>Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!
<br>
<br>(Tíz szavas)
<br>Az emlékek torz árnya zúg,
<br>Idő homályába bújt múlt hazug.
<br>*
<br>(LIMERIK)
<br>Ketté sodort minket lét… Gyöngyi!
<br>Várom jelentkezést… de semmi!
<br>Pedig emlék tolul…
<br>Nekem vágyam, nem múl.
<br>Emlékeim vannak, de… semmi!
<br>
<br>Bár elsodort élet, te drága,
<br>Szívem még mindig csak rád vágyva.
<br>Csendesen megdobban,
<br>Dallamban, sóhajban.
<br>Jelentkezek már, ne légy árva.
<br>*
<br>(HIQ duó)
<br>Este már
<br>Séták sincsenek.
<br>Kisérés?
<br>
<br>Újra lesz
<br>Séta csak veled.
<br>És kisérsz.
<br>*
<br>(Bokorrímes)
<br>Várjam még, hogy küldöl Te nékem levelet?
<br>Mert, ma már lovas-hírnök ide nem jöhet!
<br>Ennek oka lehet, hogy már nem kapni fáklyát,
<br>Éjjel lovon vágtatni… a teremburáját.
<br>
<br>Nem kell ló, se fáklya már, megy az e-mail, billentyűn koppan ma már minden levél.
<br>
<br>Küldök képet, mit hajdan papír vitt, neten suhan, s nem fázik, mint rég a levél kint.
<br>*
<br>(LIMERIK)
<br>Tudod te kedves, édes Gyöngyi?
<br>Nemcsak barátság! De szeretni?!
<br>Éji ölelésben
<br>Pezsegnék véremben…
<br>Már látom… barátság is múlni…
<br>
<br>Édes szavad szívembe marva,
<br>Több mint barátság, lelkem tárva.
<br>Nem múlt el semmi sem,
<br>Bírlak téged szívem.
<br>Vágyam nő, pezsgünk majd szikrázva.
<br>*
<br>(senrjon)
<br>Reggel, nehéz ébredni,
<br>Vágyok a nagy barátod lenni…
<br>És szerelem hol?
<br>
<br>Könnyű lesz az ébredés,
<br>Mert már nem csak barátom vagy, és...
<br>Nagyon szeretlek!
<br>
<br>Vecsés, 2021. június 21. – Siófok, 2025. július 20. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában, ötletadó versek használatával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
<br>
Ha kinéz az ablakon az éjszakába, gondol-e arra nagysága,
<br>Mé’ miákol eszeveszetten a szomszéd tetőn a macskája?
<br>És a macskosz nem is van egyedül,
<br>Többek is ordítanak nagyon veszettűl.
<br>
<br>Zeng a tető, macskák miákolnak,
<br>Álmatlan éj, mások sem alusznak.
<br>*
<br>Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról,
<br>Gondol rá? A kémény körül, mé’ űzi kisebbet… lehetőségben kalandtól?
<br>Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról.
<br>
<br>Tavasz illata száll, füst elrebben,
<br>Lehetőség nyílik, kaland születik csendben.
<br>*
<br>S míg ön merengve álmodoznék
<br>Az illatos tavaszrul —
<br>Kémény körül mért űzi, hajtja
<br>A kis cziczát a kandúr?
<br>
<br>Tavaszillatban cicát kerget a kandúr,
<br>Kémény körül zeng a c-dúr.
<br>*
<br>Ha kitekint az éjszakába,
<br>Gondol-e arra nagysád,
<br>Miért nyávognak oly veszettül
<br>A háztetőn a macskák?
<br>
<br>Éjjeli macskák vágyukat zengik,
<br>Ugye nagysád érti, férfi miért epekedik?
<br>
<br>Vecsés, 2025. szeptember 17. - Siófok, 2025. szeptember 19. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek, Heltai Jenő: „Macskák” c. ötletverse ihletésével.
Ablaknál ülök a vonatomon, a többi hely üres, látom vakon…
<br>A villanyoszlopok, mind elrohannak mellettem, szoruló torok…
<br>Nem unatkozok, mert néha őzeket is látok, ó… kisasszonyok!
<br>
<br>Bámuláson kívül semmit ne tevékenykedek, de örülök, hogy leledzek.
<br>Már unalmas, mert csak a tájat nézhetem, igy telik lassan életem…
<br>Végtelen az út, láttam máris lakott és romos tanyabokrokat is!
<br>
<br>Kattog alattam a kerekem, összeérésnél -kat… -kat… nem defekt ez alattam…
<br>Volt már néha utasom is, most hallottam, hogy valaki lehúzta a Wécét is!
<br>Huh! De ki vagy és hogyan kerültél ide? Nézem az ajtót, ki léphet be!
<br>
<br>Nos, a szerzőtársam nem hagyott egyedül, nem ülök tehetetlenül…
<br>Mondta, akkor szállt föl, mikor a gőzmozdony vizet vett föl…
<br>Addig itt marad velem, míg megint nem lesz mozdonyom… víz vételem…
<br>Mondtad, hogy ne üljünk itt éltlen-szomjan,
<br>Igy hoztál kácsa zsíros kenyeret, meg kávét termoszban.
<br>
<br>Nos, akkor majd újra élem, hogy az élet kissé unalmas egyedül nékem.
<br>
<br>Jön az újabb élet rész, ami biz’ monoton… ha egyedül ülök a vonaton.
<br>Bizony ilyen az életem, a sorsom élet receptre ezt írta föl nékem…
<br>**
<br>
<br>Jó, hogy találkoztunk, s elővettem a kávés termoszunk,
<br>Ittunk lassan kortyolva, néztük a tájat bámészkodva.
<br>Veled maradok kettesben, amíg víz van a gőzösben.
<br>Tankoláskor majd leszállok és szépen hazaballagok.
<br>
<br>Vecsés, 2024. augusztus 5. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva Írtuk 2 szerzősnek. Az utolsó 4 sor a poétatársam munkája! Művünket az ötletvers ihletésével írtuk.
<br>
A szeretet talán egy az Isten által megalkotott fogalom,
<br>A szeretet tán’ egybevalóság kifejezésére fogalom...
<br>A szeretet tán’ egy Isten által megalkotott véges fogalom.
<br>Ahol van szeretet, ott ő, ki szívből folyvástan ébereskedik.
<br>**
<br>
<br>A szeretet nem dísz vagy múló szó,
<br>Hanem erő, mi mindent összefog,
<br>Ha minden más már elhalványuló,
<br>Éltető fény, mely mindig ott ragyog.
<br>
<br>Tiszta rezgés, isteni harmónia,
<br>Önzetlenül ad és sosem kérkedik,
<br>Az univerzum időtlen dallama:
<br>Szeretet nélkül semmi sem létezik!
<br>
<br>Vecsés, 2022. január 1. – Siófok, 2025. szeptember 15. - Kustra Ferenc József – Gránicz Éva; írtuk 2 szerzős műnek, Biró Ferenc fredok „Szeretet” c. ötletadó verse ihletésével.
<br>

Értékelés 

