(3 soros-zárttükrös) <br>Ó! Te szentséges pirkadat, <br>Vesd ránk az első sugarat… <br>Ó! Te szentséges pirkadat. <br> <br>Jöjj, nagyon várlak drága lélek, <br>Várom, bátoríts, érted élek… <br>Jöjj, nagyon várlak drága lélek. <br> <br>Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal, <br>A kereszthez tartozó bűn ellát vigasszal… <br>Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal. <br> <br>Ez az Úr üzenete, <br>A léleknek reménye… <br>Ez az Úr üzenete. <br> <br>A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik, <br>Legyen az fehér, vörös, de nekem jól kitárulkozik… <br>A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik. <br> <br>Jelképes: és jó, idevarázsolt kikelete. <br>Mindannyiunknak vigaszt nyújt az áldásos Pünkösd… <br>Itt a lélekápolás és a kivirágzott tavasz kikelete, <br>A pünkösdi rózsák terjengő illata: lélekáldásos Pünkösd. <br> <br>Vecsés. 2021. május 18. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>

(Leoninus) <br>Bátoríts míg élek, Te drága lélek. <br>Benned remélek, többé nem félek… <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Árad fényed, <br>Mindig véled, <br>Élet éled… <br>Ez béred… <br> <br>Úr üzenetével, <br>Lélek ünnepével, <br>Szeretet jegyesével… <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Sárga, rózsaszín bimbók, <br>Áldott pünkösd bőszen vigasztal. <br>Pünkösdi ima! <br> <br>Vecsés, 2019. május 27. - Kustra Ferenc József <br>

(Leoninus) <br>Ó, gyere drága lélek Benned élek, benned remélek! <br>Azt hiszem, többé már nem is félek, tovább remélek. <br>Élvezzük, áradjon ránk fényed és pünkösdkor veled… <br>Szeretetünkkel áradjon ránk megáldott pünkösd, jó veled… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Pünkösdi rózsabokor friss bimbói kinyílnak, <br>A piros rózsabokor piros szirmai… nyílnak... <br>Pünkösdi rózsabokor friss bimbói kinyílnak. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Isten mennyei lelke lesz a megmentőnk, <br>Isten mennyei lelke a mi megmentőnk. <br> <br>Vecsés, 2021. május 31. – Kustra Ferenc József <br>

Fáradt ló baktat az úton<br>bánat ül barna szemén,<br>szakadt bőrszíj himbálódzik<br>régen oly büszke fején.<br><br>Víg csikóként kint szaladgált<br>harmatos rétek gyepén,<br>édes kislány csengő hangja<br>szólította a nevén.<br><br>Sorsa eltépte a lánytól<br>szekereket húzhatott,<br>ostorok csapásaitól<br>fájó könnyet hullatott.<br><br>Midőn elfogyott ereje<br>nem volt jó már semmire,<br>begurult hentes szekere<br>eljött, hogy őt elvigye.<br><br>Valaha volt büszke állat<br>félelmében remegett,<br>de összeszedte az erejét<br>és a bőrszíj engedett.<br><br>Csengő hang szól most az úton.<br>Te vagy kis lovam? Gyere!<br>Mára felnőtt kis gazdája<br>rohan ott szembe vele.<br><br>Könnycsepp hajtja el szeméről<br>rajta ülő legyeket,<br>megtalálta a boldogság<br>nem kívánt ő egyebet.

Vajon mitől is ünnep az ünnep?<br>Hogy légbe szállnak a szép szavak?<br>Vagy, hogy tömegek koszorúznak<br>elrejtve közömbös arcukat?<br><br>Nekem az ünnep akkor ünnep,<br>ha lelkemben csönd és béke van,<br>ha átölelhetem mindkét kincsem,<br>de most annyira messze van.<br><br>Megtespedt árnyak az éji csendben<br>magukba zárják a hangokat,<br>és én itt vagyok egymagamban,<br>s gondok húzzák a vállamat.<br><br>Koszorúzhat bárki, de azzal<br>nem űzik el a gondokat,<br>bár szép, ha hősökre emlékezvén<br>megtiszteljük a sírjukat.<br><br>S mégis: én most csak annyit kérek:<br>hozz egy szebb jövőt Istenem!<br>Ahol mindenki boldogan élhet,<br>s nem ropognak a fegyverek.<br><br>Adj a népednek friss kalácsot,<br>munkát, s egyenlő jog legyen,<br>minden embernek itt a földön,<br>kinek kérges a tenyere.<br>Űzd el a gonoszt, mely családokat dönt<br>nyomorba, kérlek: Istenem!<br>Ne büntesd azt a sok családot,<br>ki miattuk annyit szenvedett!<br><br>Add nekik vissza az ünnepek ízét,<br>vedd le róluk a gondokat,<br>hálásak lesznek minden percért,<br>s amíg csak élnek, áldanak!