Haikus meditáció <br> <br>Úgy tűnik, a bárányfelhők, már téli szállásukra vonultak, <br>És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak… <br>A könnyű esti szél, dúdolgatva havazást ígér... varjúknak? <br>* <br>Komor hófelhők <br>Mint, ég boltozatai. <br>Nagyon fog esni? <br>* <br>Csak negyed gőzzel <br>Közeledik havazás… <br>Sok kristályszemcse. <br>* <br>Bimbók elfagynak, <br>Ők már nyomot nem hagynak. <br>Hópehely készül. <br>* <br>Nyírerdőkben fagy, <br>Dérből, egyetlen páncél. <br>Hideg víz… kemény. <br>* <br>Pokoli manőver, ez a hosszú ég-elfoglalás, <br>Ahogy sötétedik, úgy egyre kisebb a láthatás. <br>De, majd a hótakaró világít, mint egy nagy lámpás! <br>* <br>Vastag hófelhők <br>Elnyelik a hegyeket… <br>Látótávolság. <br>* <br>Nagyon fúj a szél! <br>Mit szél?! Jeges fuvallat! <br>Didergős idő. <br>* <br>Felszakadt a tél <br>Zúzmarás zimankója. <br>Napfény lehelet. <br>* <br>A tél eljövend, <br>A hó betakar mindent. <br>Hideg lesz az úr! <br>* <br>A tócsa merev, <br>Esőcseppek koppannak. <br>Fagyott víz… csúszik. <br>* <br>A már korhadt fa <br>Fázósan árválkodik… <br>Ágak között szél. <br>* <br>Téli fa-levélt <br>Halvány holdfény világít. <br>Szellő körbe-leng. <br>* <br>Tavasz után nyár, <br>Ősz után meg majd, tél jön. <br>Mindenki fázik. <br>* <br>Jól rám borultak <br>A didergő hajnalok. <br>Reggel, fázós csend. <br>* <br>Én is meghalok… <br>Fagyott földben nem lesz sír. <br>Kripta… jéghideg. <br> <br>Vecsés, 2014. november 30. – Kustra Ferenc József <br>

Logikus a télben… <br>Megyünk, csúszkálunk, a havon, jégen, <br>Mindez fölöttébb veszélyes télen. <br>A nagy örömből az következhet, <br>Hogy elesünk, és a lábunk törhet. <br> <br>Életszerű télen… <br>Ha valaki elcsúszik télen, a jégen, <br>Akkor felmerülhet, hogy bizony, nem vétlen. <br>Elesett, gondatlan volt, mert nem vigyázott, <br>Azt hitte lehet… ő, a jéggel cicázott. <br>Vecsés, 2013. július 2. – Kustra Ferenc József <br>

A madarak leülnének, már pihenni, nem szárnyalók, <br>De ülhetetlenek a jéggel összefagyott huzalok… <br>Most mi lesz a madarakkal? Ó, aranyos kis vacogók… <br> <br>Nem vándorolnak ők, de a hideg rossz ha, a toll alá megy, <br>Ha túlélik az idei kemény telet, az isteni kegy… <br>Bízok, hogy megmaradnak, van náluk több darabos szakaszjegy? <br> <br>Leselkedik rájuk a lehulló jégcsapból, sorozat, <br>Jó időben meg túlélik ők, a nyári záporokat… <br>Előnyük, hogy ismerik ők, a madár harcmodorokat. <br> <br>A madarak már drótra, le is ülnének, nem szárnyalnók, <br>Össze is bújnának, hideg szemcséi ki nem zárhatók… <br>Húzzátok még kis madárkák… majd tavasszal kizárhatók. <br> <br>Vecsés, 2014. november 29. - Kustra Ferenc József <br>

Már hevernek lent a parton<br>boldogságunk csontvázai,<br>egyre beljebb a mederbe<br>mossák víz hullámai.<br><br>Feledhetjük mindörökre<br>eltemeti az iszap,<br>ott, a sötét mélységekben<br>az idő beleharap.

Gondolatot kuszáló szél<br>üdvözöl a folyó felől,<br>csak simogat és nem ítél<br>hangokat csiszolva csendből.<br><br>Szóra bírja a habokat<br>igaz, nem nekem dalolnak,<br>de hív, magához csalogat<br>apró hullámok csacsognak.<br><br>Szólni nem tudok hozzájuk,<br>csak integetek én nekik,<br>ha hallgatunk rá megbánjuk,<br>bár ők csak dolgukat teszik.