Udvariatlan, buta, neveletlen emberek mindenfele, <br>Életüket úgy élik meg, hogy életben… van lehetősége… <br>Okos, értelmes, vagy gondolkozó ember olyan kevés, <br>Ismerek ilyent is és ha találkozunk, az oly’ mesés. <br> <br>Tudjuk Marxtól a pénz a jövedelmezőség felé halad, <br>De aki sötét-bugyutának születik, az, az is marad. <br> <br>Öregszem, csak csodálkozok… emberi butaság határtalan, <br>És óhatatlanul kapcsolatban vagyunk... végeláthatatlan… <br>Mindenki okosnak képzeli magát, mert ez neki szabadság! <br>Minél inkább csinálja, annál jobban segíti szabadosság! <br> <br>Bizony nagyjából ilyen ez a világ, <br>Okosnak nem terem, csak bánatvirág… <br> <br>Vecsés, 2015. június 21. – Kustra Ferenc József <br>

Ó, a nyár, akkor él a bogár… <br>Zöld akkor az összes falevél, <br>Pereg a homok, mikor mesél. <br>Ó, a nyár, bizony az elmúlt már... <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Alkony is fáradt, <br>Megviselték, hő napok… <br>Hűvös láthatár. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József <br>

A nyári zápor végigvert a kertemen, <br>Vad és heves volt, végigment a lelkemen. <br>Esett, zuhogott, nagy cseppű, és meleg volt, <br>Fújt a szél is, fakoronát összekócolt. <br> <br>Pár percig tartott, talán végtelen volt, <br>De elmúlt ez is, máshová vándorolt. <br>Friss lett a levegő, locsolni nem kell, <br>Vihar volt, már elment, magát elröstell? <br> <br>Kutya lábosban néztem; egy centi esett… <br>Bizony úgy esett, hogy kutyát is meglepett. <br>Levegő finom, frissen tiszta, pormentes lett, <br>Vihar elment, ezen mindenki továbblépett. <br> <br>Vecsés, 2011. június 3. – Kustra Ferenc József <br>

Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont. <br>Kósza szélroham, magasra sepri a port. <br>Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik, <br>Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik. <br> <br>Árnyat keres most, az ember és állat, <br>Hőség olyan, hogy vakolatot mállat! <br> <br>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József <br>

Zakatol a vonat Balcsira, gőzmozdony fütyül, <br>Úttörőtáborban a rajvezető sípja szól. <br>Ballagok a folyóparton, fülembe szél fütyül, <br>Álmodok… régi álomképek, mind szívemből szól! <br> <br>Vecsés, 2014. február 27. - Kustra Ferenc József – múltba veszett emlékek. Önéletrajzi írás. <br>