Tűnő napsütés még szétterül a tájon, <br>Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon. <br>Kevéske meleg beborít utoljára, <br>Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára. <br> <br>Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget, <br>Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket. <br>Azért, mert még, néha melegek a nappalok, <br>Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok. <br> <br>Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe, <br>Visszhangként hívnak a harangok az esti misére. <br>Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz <br>De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz. <br> <br>Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll <br>Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll. <br>Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra, <br>Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra… <br> <br>A lesodort falevélnek nincsen nyugta, <br>Mert a viharos szél vadul tovább fújja, <br>Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen, <br>Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen. <br> <br>Elhervadnak a kerti virágok <br>S ottan maradnak a szár-kórók. <br>Míg a hó le nem esik, ez mementó, <br>Tartana még kis nyár, az lenne a jó! <br> <br>Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József <br>

Kinézek az ablakon, ez gyönyörű az ősz, <br>Megyek udvarra, látom, jó idő elidőz. <br>Felhő az égen? Egy sem száll fenn a magasban, <br>Csak a nap süt hétágra, élvezem magamban. <br> <br>Mai napon is szép vénasszonyok nyara van, <br>Férfiként is örülök neki, mert amolyan <br>Kellemes nyárutó, amit jól átélek, <br>Levetem ingem is, így jobban átérzek. <br> <br>Ma talán nincs is ború csak igazi derű, <br>Lelkemet ez úgy áthatja, mint a hegedű <br>Szereplését a szép, nagy gálán… szépen szól <br>Hallom hangját, biztat… mesél boldogságról. <br> <br>Nagyszerű nap! A kutyáknak is nagyon tetszik, <br>Süttetik hasukat, rájuk… béke telepszik. <br>Sok szép, még zöld növényt látok és békés kutyákat, <br>Idilli az egész, szeretem az ilyen mákat. <br> <br>Látok bogarakat, csak úgy… merre futnak? <br>Húzzák maguk után a nagy potrohukat. <br>Lilaakác terpeszkedik, már várja telet, <br>Ha volna szél, susogná: lesz még itt kikelet. <br> <br>Nekem most csak e gyönyörű nap a fontos, <br>Lelkemet frissíti, mi oly dimbes-dombos. <br>Most béke uralkodik lelkem zugaiban… <br>Óh, napsütés add még… ne csak az álmaimban! <br> <br>Vecsés, 2011. október 1. - Kustra Ferenc József <br>

(Anaforás, 3 soros-zártükrös) <br>Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! <br>Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első… <br>Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! <br>* <br> <br>(Senrjú csokor) <br>Nézem bámulva, <br>Hogy az eső, hogy esik. <br>Tócsába toccsan. <br>* <br>Fák színesednek, <br>Körötte, minden szürke. <br>Fönt, sötét felhő. <br>* <br>Gyorsan csendesül <br>A zuhogó vízfolyam. <br>Utak, sárosak. <br>* <br>A macskakő út <br>Nagyon elázott, tócsás. <br>Szél is megnyugszik! <br>* <br>Felhő, oldalog <br>És helyet ad a napnak. <br>Zápor illata! <br>* <br>Szél, fel-fellebben, <br>Sok levél is, megrezdül. <br>Nap, mindent szárít. <br>* <br> <br>(Anaforás, 10 szavas duó) <br>Minden, gyors esőben megázott <br>Sok vizes levél, még nem száradott. <br> <br>Minden gyors esőben, macskakő is elázik, <br>Kövek közt, tócsa fázik. <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Látom az ősz színeit, <br>Eső után vizes levelek. <br>Lassú száradás. <br> <br>Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József - íródott: Alloiostrofikus versformátumban. <br>

Pihenő vízcsepp <br>Hulló levélen szánkáz. <br>Levél már nem zöld. <br>* <br>Színes bélyegét, <br>Idő nyomta levélre. <br>Lehűlt levegő. <br>* <br>Nap, még igyekszik… <br>Nappalok már hűvösek. <br>Fény, harmatcseppben. <br> <br>Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban. <br>Készült: a Buddha.fm. 2015. évi, őszi haiku pályázatára. <br>

Versben és HIAQ – ban… <br> <br>A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon, <br>Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom. <br>A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak, <br>Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak. <br>* <br>Fény, maga az élet, <br>De vajon a sötét is fény? <br>Első a napsugár. <br>* <br>Déli nap aztán, süt biza hét ágra, <br>Akkor van nagy szükségünk az árnyékra. <br>Fényre, melegre, és a választékra... <br> <br>Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok, <br>Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok? <br>És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok. <br> <br>Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat, <br>Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat… <br>* <br>Hol csökken éltető <br>Nap, hol meg megjön a tavasz! <br>Szedd össze, mit elérsz. <br>* <br>Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában… <br>Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban. <br> <br>Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok, <br>Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok… <br> <br>Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József <br>