Ügyetlenűl evet,<br>és leette magát,<br>Sokszor megbotlott,<br>és néha bepisált.<br><br>Rossz volt a hallása,<br>és már alig látott.<br>Láttál te már ilyen <br>rút kutyavilágot?<br><br>Felesége szidta,<br>vagy sírva menekült,<br>ő viszont vakon,<br>süketen csak ült.<br><br>Egy öröme maradt,<br>hű és vén kutyája,<br>mely lábánál feküdt, <br>s éberen vigyázta.

Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek... <br>Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek. <br> <br>Tevekaraván évezredek óta jár arra, <br>Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja <br> <br>Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége, <br>Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze. <br> <br>Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak. <br>Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak! <br> <br>Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság, <br>Az élet nyomát felfedezni, nem badarság. <br> <br>Azért itt, védekezni kell a homok viharától, <br>Reményt is meríthetünk egy oázis vigaszától... <br> <br>Vecsés, 2016. november 25. – Kustra Ferenc József <br>

Egy szomorú gyereket ismertem, mely túl korán bölcsé lett. <br>Öleltem és ringattam, <br>ezért ő is szeretett. <br>Most már férfi lett belőle,<br>de nem akar soha elhagyni,<br>hanem mint egy iker testvér<br>szívemben kíván zárkózni.

Demokráciában élünk… nem vagyunk szabadok, <br>A saját hazánkban élünk, mint a rabok. <br>A fogyasztói társadalmat… dicsőítjük, <br>Látom, már teljesen be is vezetjük. <br> <br>Ha én szabad lennék, mint a madár… <br>Nem lehetek… ide születtem már. <br>A jövő bennem nem él, nincs énképem, <br>Nincs bennem jövőkép, jövőt félem. <br> <br>Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc József <br>

Honfitársaink őszelővel elutaznak… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A madarak, már hallhatóan lecsendesedtek, <br>Mi meg látjuk, gubbasztanak, figyelik felhőket… <br>A madarak, már hallhatóan lecsendesedtek. <br>* <br> <br>(Eredeti: Basó féle haiku) <br>Hajnalhasadás. <br>Napfény, meleg, majd hőség. <br>Tarló is kiég. <br>* <br> <br>Igazi madár-magyarság lakozik a szívükben, <br>Érzik, jön a tél, menni kell, testüknek és lelkükben… <br>Igazi madár-magyarság lakozik a szívükben. <br>* <br> <br>Sarlóél kopott, <br>De az asztagok állnak… <br>Éjjel eső lesz. <br>* <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Vége már a nagy-nagy csivitelő-veszekedős nyárnak, <br>Vége már a nagy utazás előtt, sokak ábrándjának… <br>Vége már a nagy-nagy csivitelő-veszekedős nyárnak. <br> <br>Nyáron bizony mindannyian láttuk, olyan jó nekik itthon, <br>Nyáron, élvezték a létet és fürödtek a homokdombon… <br>Nyáron bizony mindannyian láttuk, olyan jó nekik itthon. <br>* <br>(Senrjú trió) <br>Haragos eső, <br>Viharos villámlások. <br>Zajok, ijesztők. <br>* <br>Kusza felhők közt, <br>Az ég, éppen felsejlik. <br>Eső várható! <br>* <br>Váratlan felhők, <br>Miket ősziszél sodor. <br>Őszi vihar jön. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Hosszú út, <br>Nincs kiút, <br>Idő fut. <br> <br>Oda kell érni, <br>Végig repülni. <br>Élet ilyen, <br>Tényes-ténytelen… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>[A 3 soros-zárttükröst úgy kell olvasni, hogy először az 1. és a 2. sort, egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és így előjön a kétféle látásmód gondolatisága… Mintha egymással szemben ülnénk és kivágnánk a tortából a legközelebbi szeletet, ami ugyanaz, de mégsem…] <br>