A világ velem szemben oly’ közönyös, <br>Akadály, előttem… Az út göröngyös. <br>Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják, <br>Az emberek ilyenek… nem akarják. <br> <br>Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot, <br>De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot. <br>Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak, <br>Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak. <br> <br>Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József <br>

Az út szélén hagyták,<br>Úgy hitték, hogy meghalt.<br>Eltűntek pénzével,<br>Kit az élet megcsalt.<br><br>Fák felső gallyai némán<br>lengtek a szellőben.<br>Gyászos nyugalom volt<br>Az elhagyott erdőben.<br><br>Füleiből folyt a vér -<br>Az ütéstől lecsapva.<br>Elszánt bátorsággal<br>Az életét feladta.

Értett a szavakhoz <br>ha kifejezte magát.<br>Soha sem tagadta <br>hogy kedveli a cicát.<br><br>Több ötlete volt mint<br> legtöbb más írónak.<br>Stílusa úgy siklott<br>mint a versenycsónak.<br><br>Nem hátrált semmitől,<br>és Párizsban publikált.<br>Tiltott könyveivel<br>egyedién kiállt.<br><br>Az életet úgy falta<br>Mint kit a sors fenntart.<br>Ötször házasodott<br>Mire végre meghalt.

Nem tarthat örökké a sötét napfogyatkozás! <br>Égen futó fények… a rettegett csillaghullás. <br> <br>Aszteroidák röpködnek, bombázzák a földet, <br>De ne félj, a sűrű légkör elolvassza őket. <br> <br>Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc József <br>

A mindig őszinte nem igazán hódol <br>A konvencióknak, hanem másként módol. <br>Ha még ráadásul fölényes mestere <br>A szónak, akkor ez lehet a fegyvere. <br> <br>Aki mestere a tollforgatásnak <br>És fölényes mestere is a szónak, <br>Nem igazán kényszerül kész stílustémákat <br>Mankónak alkalmazni... meg üres szavakat. <br> <br>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József <br>