Csicsergő gyerek sereg, játszik önfeledten.<br>Nem is sejtik mennyi minden vár még rájuk.<br>Mennyi szépséget rejt a tudás iránti vágyuk.<br>Mennyi dolgot kell még megtanulniuk!<br>Akkor lesz igazán büszke egy tanár mikor követi őt egy diák.<br>Olvas ír és számol, szorgosan másol!<br>Mindent megjegyez és alkalmaz.<br>Mikor felnő sem felejti,<br>mit tanított neki a tanító néni!

Vár az élet<br><br>Búcsúzunk most tőletek,<br>léptünk zaja elcsitul,<br>titkoljuk a könnyeket,<br>állunk némán, szótlanul.<br><br>Azt hittük, hogy könnyebb lesz<br>elhagyni az iskolát,<br>a sok emlék körbevesz,<br>fáj most minden kézfogás.<br><br>Vár az élet, vár a harc<br>valós élet színpadán,<br>hisszük nem érhet kudarc,<br>őrizzük a biztatást.<br><br>Tanáraink, köszönjük<br>a feddést és tanítást,<br>közös volt az örömünk,<br>fogadtuk a kihívást.<br><br>Szívünkből egy kis darab<br>itt marad a falakon,<br>megannyi szép pillanat<br>hömpölyög a padokon.<br><br>Menni kell, a dal kísér,<br>változik az útirány,<br>küzdenünk kell őszintén,<br>titkot rejt a nagyvilág.

A legszebb ajándék<br><br>Nagyon régen sok-sok éve,<br>két kisgyermek lép, a fénybe.<br>Ajándékot kaptam tőlük,<br>szeretetből párnát szőttünk.<br>Sok meleg-színt, emlékeket,<br>bánattól majd, megvédenek.<br><br>Kicsi szívük olyan tiszta,<br>kacagásuk vidám trilla.<br>Szaladnak a karjaimba,<br>kincsek ők a napjaimnak.<br>Szél kapja fel illatukat,<br>Uram!- őrizd csillagukat.<br><br>Aranysugár ölelgeti,<br>fényglória körbeveszi.<br>Gyermeket csak úgy szerethetsz,<br>ha hozzájuk felemelkedsz.<br>Gyógyítgatom fájó lelkük,<br>mosolyuktól szívem derül.<br><br>Elrepült az idő gyorsan,<br>nézem őket titkon, lopva.<br>Amit kaptam, nem feledem,<br>gyémántnál is értékesebb.<br>Szívből adták a szívemnek,<br>régi párnát átszínezve.

Szabad nagyot álmodni.<br>Szabad az álmod valóra váltani.<br>Szabad, szívből őszintének lenni!<br>Szabad lelked bátorságra bírni.<br>Szabad, szabadnak lenni!!!

Mindenki más és, másként érez,<br>másképp szövi az álmait,<br>mégis: mindenki szerelemről,<br>boldog jövőről álmodik.<br><br>Mindenki vágyik valami újra,<br>mely megszépíti az életét,<br>hallgatni, s néha megcsodálni,<br>mit a természet tár elé.<br><br>Mindenki vágyik nyugalomra,<br>csöndre, amelyik úgy beszél,<br>hogy szavak nélkül is meghall mindent,<br>s meggyötört lelke újra él.<br><br>Mindenki próbál boldog lenni<br>rendbe tenni az életét,<br>s mégis, mindenhol gátak vannak,<br>melyet a balsors tár elé. <br><br>És mégis: nem szabad félni,<br>haladni kell a cél felé,<br>újult erővel, izzó tűzzel,<br>s hinni kell azt, hogy van remény.