Az állatokról <br> <br>Fagyott bokrokban, <br>Állat nem tud sátrazni. <br>Sötét, rejtető. <br>* <br>Megsárgult nádak <br>Között, hóban, lábnyomok. <br>Állatvonulás. <br>* <br>Vaddisznó csak túr, <br>De, kemény orra bírja. <br>Minden oly’ kemény. <br>* <br>Finom hó roppan, <br>Vaddisznók lába alatt. <br>Hóba is turkál. <br>* <br>Róka lopkodja <br>Tyúkokat, kölyke éhes. <br>Nagy kutyafalka… <br>* <br>Hideg! Farkasok <br>Falkája hodállyal küzd. <br>Tűzifa elfogy. <br>* <br>A kivert kutya <br>Fagyban, árokban alszik. <br>Éhezés-mester. <br>* <br>Kutya csak vonít, <br>Bundáját hó borítja <br>Csontja elveszett. <br>* <br>Füstős kaszárnya. <br>Már az udvar is fehér. <br>Ló-paták csúsznak. <br>* <br>Patkótlan lónak, <br>Jégen csúszik a lába. <br>Elbukó, nagy test. <br>* <br>Didergő kutya <br>Gazdit vár állomáson. <br>Bundán jégcsapok. <br>* <br>Sors erdejében, <br>Térdig hóban bolyongás. <br>Kivert állat sincs! <br> <br>Vecsés, 2016. december 4. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban… <br>[A haikuba kizárólag természetről lehet írni, a senrjúban minden másról, de ugyan azok a szabályok érvényesek!] <br>

Már olyan nagyon metsző a hajnali hideg, <br>Még nincs itt, a vacogó fák ágain, remeg… <br>Várja az elmúlást két őszi levél… <br>Még nem, de már majdnem… csontig döf a tél. <br> <br>Farkasordító hidegben egy közlámpa <br>Szétfagy… darabokban és kihuny a lángja, <br>Felrobbant hangosan, és mintegy szellemként, <br>Törötten semmi lesz, eltűnik álomként. <br> <br>Hajnalban a sűrű köd, mintha sóhajtozna, <br>Olyan sűrű, és mintha engem mosolyogna… <br>Nappal még süvítő szél is fehér... <br>Erősen fúj, az egekig felér. <br> <br>A nyári álmok már megfagytak a fák alatt, <br>A horgászok is pihennek, nem fognak halat. <br>Hajamba, juj, bele- belekap a szél <br>Incselkedve, nyári melegről regél… <br> <br>Fák, bokrok ágai már teljesen kopárak, <br>Köztük a nap érzi magát birtokosának, <br>Ami csak önámítás, mert már integet a tél, <br>És ha ideér, akkor nagy jégről, fagyról mesél. <br> <br>Ha itt lesz a Tél tábornok és majd irányít <br>Akkor lesz, hadd-el hadd, borzalom, nem csak ámít, <br>Hanem megmutatja, hol az erő. <br>Napnak mondja, hogy mehetsz, kimenő! <br> <br>A tábornok még nem tudja, hogy mi ellene <br>Partizánok vagyunk, igen harcolunk vele <br>Nem akarjuk uralmát, kitörjük vasfogát… <br>Mi csalunk és jól, nagyon megrakjuk a kályhát. <br> <br>Ott álmodozunk, hogy mikor lesz az új <br>Élet… jobb legyen, bíró telet lefúj. <br>Most kicsit azért élvezzük a hideget, <br>De bennünk van, várjuk mégis a meleget. <br> <br>Vecsés, 2011. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

Szemlélő voltam – versben, HIAQ –ban és TANQ –ban. <br> <br>Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között, <br>Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között? <br>Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött? <br> <br>Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- fakarddal? <br>Akkor jobban várják őt, mint a halált, ki még csak ver a kardlappal, <br>Vagy lehet, hogy nem éri föl ésszel, hogy nincs siker jég-hó halmazzal? <br> <br>Duruzsol a fanfárok nyekergése, <br>Síkit a dróthegedű lihegése… <br>Alkotás a hulló kristályok zizegése, <br>Megfázítós, hideg szél jeges melegsége… <br>* <br>Zúgó a szél: de vajh’ <br>Merről jön? Mér, izzaszt kabát? <br>Meleg-hideg… reszket! <br>Most a gőgjét éli a szél, <br>És álnokul, csak jót mesél… <br>* <br>Gyökerestől kitépett fák körben mindenütt, <br>Bánatos ember szívében fájdalom beült… <br>A természet ereje tarol! Beteljesült! <br> <br>*** <br> <br>Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova, <br>Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója? <br>Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora? <br> <br>Ahogy elnézem a jeges szélvihart, oly’ mint orgia, <br>Azt is konstatálom magamban, hogy szépen lett megírva, <br>Egy nagy zenekarra, amit most előad, nem mammogva! <br>* <br>Akár, szép is lehet <br>Egy ilyen jeges tornádó. <br>Embertelen, nem kell! <br>* <br>Engemet ez a vihar inzultál! <br>Vagy mondhatnám, úgy látom, hogy vegzál... <br>Ha jobban figyelek… rondán szekál. <br> <br>Mindezt jól látva, hallva, érezve, <br>A valóságban nem kételkedve, <br>Összehívtam az öregek tanácsát… ez én vagyok, <br>Hogy megtanácskozzuk, mikor, mit hoznak a holnapok… <br> <br>Mindenki időben jött, <br>Senki nem ökörködött, <br>Mert a téli hideg-vihar téma, <br>Most aktuális, nem holnap… még ma! <br> <br>Vezetésemmel rájöttünk, most van itt az ideje, <br>Még ha, ehhez embernek nem is nagyon van idege… <br>Fújj csak vihar… már várom, tavasznak majd lesz keletje! <br> <br>Vecsés, 2017. december 23. – Kustra Ferenc József <br>Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel <br>

Erdő csupaszon, <br>Sok-sok kóró is fázik. <br>Ágzörgős hideg. <br>* <br>A kis napsugár, <br>Csak reszket hangtalanul. <br>Kopasz fák ágán. <br>* <br>Hideg, süvítő <br>Szél rázza az ágakat. <br>Rügyecske bújik. <br>* <br>Vén, kopaszos fák <br>Között, esti félhomály. <br>Lent avar fázik. <br>* <br>Vénülő fákra <br>Tódul a jeges hideg. <br>Levélhullás volt. <br>* <br>Hatalmas fenyők <br>Koronái fehérek. <br>Hóborította. <br>* <br>Hideg zúzmara! <br>Sötét felhők vad tánca. <br>Még élvezkednek. <br>* <br>Kéklő ködfátyol <br>Uralja el a tájat. <br>Erdők fehérek. <br>* <br>Óriás fenyők. <br>Koronái közt, napfény. <br>Fehér csillogás. <br>* <br>Fákat beborít <br>Hajnali fagykorona. <br>Szürke napkelte. <br>* <br>A Hold, lámpaként <br>Világol… hó tükrözi. <br>Fagyos éjszaka. <br>* <br>Fényt suhogtató <br>A szél. Hideg tükrözés. <br>Jégcsap-orgona. <br>* <br>Jégpáncélt ölt a <br>Pocsolya koszos vize. <br>Fakó csillogás. <br>* <br>Szél a tetőn él. <br>Hites szóval elkábít. <br>Jégcsaptördelő. <br>* <br>Kelő napsugár <br>Megtörik a jégcsapon. <br>Pirkadat fénye. <br>* <br>Fagyott jégkéreg. <br>Naplemente. Vörös hó. <br>Sima hó-párna. <br>* <br>Alkonyon, arany <br>Szinű még a hideg is. <br>Égbolt álarcban. <br>* <br>Szinek nélküli <br>Elfakult, a kép. Fehér. <br>Fagyott növények. <br>* <br>Fekete felhők. <br>Nagy pihék esnek folyvást. <br>Vakít fehérség. <br>* <br>Játszi szelecske, <br>Andalító csendben jön. <br>Hóvihar tombol! <br>* <br>Megnyugtató csönd <br>Övezi hópihéket. <br>Hótakaró él. <br>* <br>Jeges könnyeket <br>Szül a jeges fergeteg. <br>Hóvihar, csípős… <br>* <br>Napsütést várja <br>Levélkupac alatt fű. <br>Szendereg csendben. <br>* <br>Fagyott fűcsomó <br>Mély álomba merülve. <br>Új élet rejtek. <br> <br>Vecsés, 2015. október 10. – Kustra Ferenc József <br>3-400 éve még Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, (senrjú -t) akkor ő már mester! <br>

Föld nagyon fagyos!<br>Hideg csend uralkodik.<br>Köntöse fehér.<br>*<br>Barázdák, fehér<br>Színbe öltöztek. Szépek.<br>Mind egybefolynak?<br>*<br>Kis reményekre<br>Szakadt, enyhülés vágya!<br>Jeges alkonyat.<br>*<br>Szánkótalp fényes,<br>És gyors siklást segíti.<br>Borulni fájó.<br>*<br>Nagy domboldalon<br>Lesiklani élvezet.<br>Gödör! Törött láb.<br>*<br>Lovakkal, szánnal<br>Kirándulni olyan jó.<br>Sánta ló nem húz.<br>*<br>Fehérség olyan<br>Mint, mezőre öntött tej.<br>Nehéz a járás.<br>*<br>Krizantémokat<br>Fehér lepel takarja.<br>Élet és halál.<br>*<br>A természet, mint<br>Menyasszony, fehérben van.<br>Jégcsap mirtuszok.<br>*<br>Olyan dermesztő<br>A hideg. Észbontóan!<br>Megfagyás oly? gyors.<br>*<br>Hidegben segít,<br>Jól szabott vattakabát.<br>Kandalló szikra.<br>*<br>Kristályos vízből<br>Várat építhetnének.<br>Napsütés káros.<br>*<br>Fagyott trónuson,<br>Király is összerándult.<br>Lélegzet-pára.<br>*<br>Vonat zakatol<br>Át a hófehér tájon.<br>Lassan elakad.<br>*<br>Őrségben jégcsap!<br>Hegy lefelé! Fel ne mássz!<br>Szöges bakancsok!<br>*<br>Cinke éhezik,<br>Jön, diót kunyerálni.<br>Ki tudja, hol jár?<br>*<br>Fekete szárnyak,<br>Landolnak a szántásban.<br>Magok ásása.<br>*<br>Ki éri meg a<br>Következő évszakot?<br>Sötét károgás.<br>*<br>A kóró hegyén,<br>Stiglic gubbasztva fázik.<br>Nincs ennivaló!<br>*<br>A kóró szárán,<br>Nincsen madáreleség.<br>Hideg. Gubbasztás.<br>*<br>Cinegék hada<br>Veszekszik, torzsalkodnak.<br>Etető üres.<br>*<br>A jegesmedve<br>Jégmezőn csak kóborol.<br>Élelem-hiány.<br>*<br>Fehér pusztában<br>A csend, harsogva zenél.<br>Fehér kavargás.<br>*<br>Elfagyott fenyők,<br>Felnéznek, várják napot.<br>Messzi enyhülés.<br><br>Vecsés, 2015. október 8. ? Kustra Ferenc József<br>3-400 éve még Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, (senrjú -t) akkor ő már mester!<br>