Ma azoknak gyújtsunk, egy gyertyát,<br>kik már a mélyben alszanak,<br>nem látva semmit, s nem érezve,<br>hogy nekünk mennyire fontosak.<br><br>Ma is ugyan úgy gondolunk rájuk,<br>mint mikor itt voltak velünk,<br>szívünk mélyében nincs megnyugvás,<br>most is ugyanúgy szenvedünk.<br> <br><br>mint akkor, amikor elvesztettük<br>kik annyira fontosak nekünk,<br>hogy lelkünknek gyöngyöző cseppje<br>könnyeket fakaszt legbelül.<br><br>Elfogadjuk, hogy nem látjuk már,<br>s nem foghatjuk a két kezét,<br>de belenyugodni, s elfogadni<br>mi tudjuk csak, milyen nehéz.<br><br>Lelkünkben nem szól a dallam.<br>Vad vihar tépdes legbelül,<br>hisz már csak emlékeinkben<br>él az, akiket szeretünk.<br><br>Most nekik égjen a gyertya<br>S őértük imádkozunk,<br>hogy legyen békés az álmuk<br>ameddig találkozunk.<br><br>Nem halt meg. Nyugodni tért csak,<br>szívünkben ott él belül,<br>mélyen a szívünkbe zárva<br>kiket annyira szeretünk.

Színes levelek szállnak a szélben,<br>lábam alatt a rőt avar,<br>suhogva zizzen léptem nyomában,<br>s szőnyeget képez a fák alatt.<br><br>Csupaszra vetkőztek már a fák is,<br>levették őszi ruhájukat,<br>vacogva, fázva, védtelen állnak<br>s szél csapkodja az águkat.<br><br>Olyan nehéz lett hirtelen minden!<br>Dermedten állok a fák alatt,<br>éppen úgy fázva, éppen úgy félve,<br>mint egy megriadt gyönge vad.<br><br>Hirtelen levél zizzen a szélben<br>és már látom az arcodat,<br>s máris ott vagyok karodba bújva,<br>hozzád simulva, boldogan.<br><br>Nem szólsz semmit, csak magadhoz húzol.<br>Ölelj. Szítsd fel a lángomat!<br>Az a tűz, amely engem éget,<br>tudom: benned is lángra kap.

Írni szerettem volna néked<br>valami nagyon kedveset,<br>de a papír, amelyre írtam<br>átitatta a könnyeket.<br><br>Mért is sírok? Nem bántott senki,<br>mégis: a könnyem úgy csorog,<br>áttetsző cseppel legördülve<br>gyöngyként csordul le arcomon.<br><br>Rád gondolok. Hiányod úgy fáj!<br>Sóvárgó szívem úgy dobog,<br>mintha millió tüske szúrná,<br>minden légzésnél úgy sajog.<br><br>Tudom, hogy jönnél, hogyha tudnál,<br>és a szívedben ott vagyok,<br>mint a derengő őszi napfény,<br> mely végigsimít az arcodon.<br><br>Tudom, hogy vágysz rám, ahogyan én is,<br>bármilyen messze is vagyok,<br>minden feltörő lélegzetben,<br>elnyomott vágyban ott vagyok.<br><br>Ne maradj messze. Tudod, hogy várlak.<br>Nélküled oly magam vagyok,<br>mint az ég alján messze tűnő<br>zuhanó hulló csillagok.

Virágok, melyet úgy készítettem,<br>oly türelemmel, könnyedén,<br>minden szirmukba lelkemet rejtve,<br>amely majd bennük újra él.<br><br>Különös színben pompázó rózsák,<br>mik csillogva nyújtják szirmukat,<br>ezüst csillámmal bepermetezve,<br>hogy téged elkápráztassanak.<br><br>Belevarrtam, mit lelkemben érzek,<br>Látod? Szirmukban ott vagyok!<br>Mint a szeretet bűvös varázsa,<br>hiszen csak ennyit adhatok.<br><br>Minden, melyet e rózsában látol<br>szinte a lelkem tükrözi,<br>épp oly törékeny, védtelen, néma,<br>bár tudom, hogy mások nem hiszik.<br><br>Vigyázz rá! Hiszen épp olyan gyönge,<br>mint a lelkem, mely úgy ragyog,<br>egyetlen néma érintéstől,<br>Amelyet tőled kaphatok.<br><br>Becsüld meg. Kérlek! Ne törd össze!<br>Hiszen csak teérted vagyok!<br>Mint a csillagok fent az égen,<br>ameddig szeretsz, úgy ragyog.

Akkor is szeretsz, ha arcom már ráncos,<br>ha öreg vagyok, és szegény?<br>Ha szívembe döfött mérges szilánkok<br>megszúrják ujjaid hegyét?<br><br>Akkor is szeretsz, ha szívem már gyönge,<br>s nincs benne annyi szenvedély?<br>Csak néha- néha egy lobbanó szikra,<br>melynek a lángja érted ég?<br><br>Akkor is szeretsz, ha meggyötört lelkem<br>nem sugároz már annyi fényt?<br>Csak a félhomály meghitt varázsát, <br>amely esténként bennem ég?<br><br>Akkor is szeretsz, ha nem marad semmim,<br>és mindent elveszíthetek?<br>Ha olyan magasra csapnak a gondok,<br>mint a magasló havas hegyek?<br><br>Akkor is szeretsz? Vagy messzire tűnsz majd,<br>s nem is nézel már vissza sem?<br>Csak az illat, mely megcsapja orrom,<br>jelzi, hogy itt voltál velem.<br><br>Hisz jól tudom: nehéz a súlyom.<br>Olyan régóta cipelem.<br>Mégsem kérem, hogy vedd át egy részét,<br>Csak azt, hogy akkor is szeress!