Már a múltban mondták: hajózni muszáj… <br> <br>Emlékezni muszáj és hajózni is kell, <br>De, tele vagyok mindenféle emlékkel. <br>Öregen már észlelem, hogy életemen csak a foszladozó férc vagyok, <br>Turkálni a múltban, belelátni jövőbe? Így nem tudom, mit akarok… <br> <br>(3 soros-zárttükrös anaforában) <br>Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság, <br>Életemet körbeölelte egy földöntúli gyarlóság… <br>Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság. <br> <br>Tavasszal már idejekorán a virágbimbók sírnak, <br>Tavasszal van újraéledés, ősszel mind lehullanak… <br>Tavasszal már idejekorán a virágbimbók sírnak, <br> <br>(Septolet) <br>Múltam romváros… <br>Nem sármos… <br>Nem bájos… <br> <br>Múltam emlékhalmaz, <br>De sokat kifogalmaz, <br>Újjáfogalmaz, <br>Engem meg bántalmaz. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Fogynak, mind eltűnnek sorjában a megfakult képek, <br>Pedig voltak őseim között nagymenő vitézek, <br>És bizony, már nincsenek is meg a régi fényképek! <br> <br>(Anaforás) <br>Éltemet áthatja már a mély, pince-dohos szag, <br>Én ezen nem változtathatok akaratilag. <br>Éltem kiveszőben, sorsirány a temetőben, <br>Én már elmúlóban, nincs mit tenni szemfedőben… <br> <br>(Senrjú, fél haiku láncban) <br>Régi emlékek <br>Búslakodnak, mind velem. <br>Lomos kacatok. <br>* <br>Régi emlékek, <br>Biz’ elhalványulóban… <br>Körbe; romfalak. <br>* <br>Régi emlékek, <br>Időt múlt veszteségek. <br>Minden csak múlik! <br>* <br> <br>Naponta eszembe vannak a régi szeretteim, <br>Naponta lepucolom fakult lélekélményeim… <br>A lépcsők is ódonok, pont olyként töredezettek, <br>Ráadásul testem is, lelkem is megöregedtek. <br> <br>(3 soros- zárttükrös, anaforás, belsőrímes) <br>Hol vagy már régi életem, amikor még remény tartott életben, <br>Hol vagy már régi életem, újként már sohasem… át nem élhettem… <br>Hol vagy már régi életem, amikor még remény tartott életben. <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Múlik az időm, gyorsan, <br>Betakar… a porlepte homok. <br>Múlt-kirándulás. <br>* <br> <br>De, már a múlt köde takaró! <br>Bénán fanyalgok! <br>* <br>Életbál el-végesül, <br>Én meg készülök odaátra. <br>Egyedül megyek! <br>* <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Emlékeim csak az enyémek, biztosan velem halnak, <br>Emlékeim akkor már… nem lesznek nekem több alkalmak… <br>Emlékeim csak az enyémek, biztosan velem halnak. <br> <br>(Apeva csokor anaforában) <br>A <br>Múltam <br>Régi már. <br>Köd-fátyolos, <br>Saját emlékek. <br> <br>A <br>Végbe… <br>Elviszem. <br>Idejétmúlt, <br>Saját emlékek. <br> <br>A <br>Múltam <br>Másoknak <br>Érdektelen. <br>Saját emlékek. <br> <br>Vecsés, 2020. május 11. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>

Már elmúlt, nem a törvény alázatos szolgája vagyok, <br>De a versírásban nagyon is jeleskedni akarok. <br>Igyekszek jókat írni, legyenek tele lélekmarkok. <br> <br>Már elmúlt az, az élet, <br>Közelg’ a végítélet, <br>Ki valakivé… az lett. <br> <br>Immár az életem szürkületében, magam szolgája vagyok, <br>A múltbeli adósságok megadásával, jól lemaradok… <br>Hetvenhárom múltam, érzem, immáron örök adós maradok. <br> <br>Vecsés, 2021. augusztus 13. – Kustra Ferenc József <br>

A poéta siráma… <br> <br>Bánattal telítve írnám a szomorú versemet, <br>De nincsen elég gondolatom, keresek eleget… <br>Bánatom víz alá nyom, érzem, az élet nem szeret. <br> <br>Bármerre nézek, vastag falak vesznek körül… ott állnak! <br>Nézem őket értetlen, miért várják, hogy én átmásszak? <br>A boldogságért –keleti módon- csak kell, hogy kiáltsak? <br> <br>Látom már, az jellemző rám, hogy pacát ejtek, <br>Tollszáramból leesnek a tinta könnycseppek… <br>Én meg gyorsan, kis itatóspapírt tépkedek… <br> <br>Nem most van, hogy átélem a boldogság pillanatát, <br>De naponta érzem magamon az élet mivoltát… <br>Leírnám, de hogyan, hogy értsék tollam kiáltását? <br> <br>Neki is veselkedtem, de tollhegy beakadt... papírba, <br>Tenta fröccsent, cseppecske meg repült… bele a panírba! <br>Éhes vagyok, és csak boldogtalan… ez lesz a fasírtba… <br> <br>Imára kulcsolnám én a kezeimet, de akkor hogy írok, <br>A lelkem meg, ha elmegy egy teljesen más vágányon… sírok. <br>Segítségért kiáltok... egy ilyen életet nehezen bírok. <br> <br>Karcolom a papírt, leírom, hogy ne fájjon a szívem, <br>Soraim gyarapodnak, hogy alakul az életívem… <br>Kilesek az ablakon… nekem a hold-ezüst a színem. <br> <br>Most ismerem fel! Írok, gondolatokat ontok a papírra, <br>Lelkem legmélyét keresem én fel, fütyülők minden manírra… <br>Boldogan verselek, csodálattal nézek az aszott fakírra. <br> <br>Vecsés, 2015. december 30. – Kustra Ferenc József <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>A sötét, még csak rendesen ide sem ért és máris leült a partra <br>És úgy tűnik, hogy nézegeti magát a kicsi, alig-hullámokba… <br>A sötét, még csak rendesen ide sem ért és máris leült a partra. <br> <br>(3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>Még a délutáni meleg sem csökkent, lihegést susog a nádas, <br>A strand is tele van fürdőzőkkel, ezt is már megszokta a nádas… <br>Még a délutáni meleg sem csökkent, lihegést susog a nádas. <br>* <br>(Senrjon duó) <br>Két gólya is ott landol, <br>Bizton vacsora ügyben jöttek. <br>Erényük a csend! <br> <br>Igen halk a landolás, <br>Vacsora-békák észrevették? <br>Nem is csámcsognak… <br>* <br>(Bapeva) <br>Vízben <br>Fürdőzők. <br>Pancsolásnak, <br>Azért van hangja, <br>De jön est és múlik. <br>A sötét érezhetőn <br>Kezd sűrűsödni, ahogy, ül. <br>Körbe felhők, sehol nincsenek, <br>Szélcsend uralja a teljes tájat. <br>Az ici-pici hullámok… égtükrök. <br>* <br>Az alkony immár végleg bejelentkezik, egy távoli harangszóval, <br>Balatonunk is láthatón lefekvéshez készülődik… csendes szóval. <br> <br>Vecsés, 2021. május 12. - Kustra Ferenc József <br>

Ezerarcú Balaton <br>Ó, Te hazámfia! Szeretünk! <br>Vized a miénk. <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Gyönyörködünk is orcáidban… <br>Vized… aranyból! <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Tudat simogat, hogy miénk vagy. <br>Hullámaid közt… <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Partodon nyaralni fölséges. <br>Nyugalom tava. <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Ó, hajózni, bizony fölséges. <br>Siklás, élvezet. <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Nagyon bízz, mi mindig szeretünk! <br>Egymásé vagyunk! <br> <br>Vecsés, 2022. március 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban, fél-haiku lánc formátumban. <br>