Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? <br>Sok a körülmény, mi legyen a döntés? <br>Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, <br>Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. <br> <br>Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. <br>A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? <br>Átcsap-e sorsrontó tragédiába <br>És mint senki, mehetek vakvilágba. <br> <br>Ötven éves vagyok és újra kezdtem, <br>Próbálom sikeressé tenni éltem. <br>Az életben én csak rosszakat látok, <br>Rossz úgy behálóz mindent, mint a pókok. <br> <br>Zeusz és a többiek! Haragusztok? <br>Tán mondanátok, miért haragszotok. <br>Mondjátok, én tán el vagyok átkozva? <br>Ki lehet oka, talán egy boszorka? <br> <br>Kérlek, hogy vegyétek le már a rontást <br>És sújtsa inkább a rosszat, bárkit, mást. <br>Tudok sokat, ki ezt bőven érdemli, <br>Már legyen más, ki ezt tényleg érdemli. <br> <br>Feladjam, nem adjam, ez itt a kérdés? <br>Bontsam le én a saját váram, no és? <br>Ötven évesen önként így dönteni, <br>Az magamat már örökre leírni. <br> <br>Már küzdöttem eleget, tettem érte, <br>Hadd érjen be már a munkám gyümölcse. <br>Már lejárt a hét szűk esztendő plusz egy… <br>Engedjétek, mi jó, mi előre megy. <br> <br>Már csak nem veszitek a lelketekre, <br>Egyel még több lesz a szegény, embere. <br>Mi ebben az élvezet, mi jó ebbe? <br>Ott ebből nincs mindenkinek elege? <br> <br>Döntöttem, most még kérlek benneteket… <br>Megtagadtok? Tagadom léteteket. <br>Elég ebből! Mért vagyok senkiházi? <br>Tán ti tagadjátok azt, mi világi? <br> <br>Ne csak csillantsátok felém a reményt, <br>Tegyetek végre, igazi engedményt. <br>Megígérem, még keményebben fogok <br>Dolgozni, mint ahogy én rászorulok. <br> <br>Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? <br>Most már végleg kezetekben a döntés. <br>Élhetem tovább, mihaszna életem? <br>Előkerül, túloldali végletem… <br> <br>Én meg fogom markolni a szerencsét, <br>Adjatok belőle, egy kis üvegcsét. <br>Kezdjétek el legalább csepegtetni, <br>A sok-sok csepp majd, elkezd megáradni. <br> <br>Korpa közt hadd legyek én a búzaszem, <br>Mely cseppektől csírázik, szárba szökken. <br>Ebből lesz az aranysárga búzaföld, <br>Szakmám, az életet adó termőföld. <br> <br>Nem csak rólam van szó, már másokról is, <br>Kérdezik, hogy boldogulunk? Mikor is? <br>Ennyiünket már mégse büntessetek, <br>Ez tán’ nem a legjobb élvezetetek. <br> <br>Győzzön végre szakértelem és tudás, <br>Ez legyen a világ sora és nem más. <br>Fontoljátok végre, eljött a döntés: <br>Feladjam, ne adjam? Ez itt biz’ kérdés… <br> <br>Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József <br>

Magas falak alatt <br>Vadas falat halad… <br>Marad az akarat <br>A falat hadd halad… <br> <br>Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc József <br>

Felfegyverzett eszmével<br>Nézte a világot,<br>És félelmetes serege<br>Elszánt szívvel csatázott.<br><br>A római birodalom <br>Reszketett tőle. <br>A világ történelmében <br>Örökre lett beszőve.<br><br>Az egész Közép-Európa<br>Volt dicső birodalma,<br>Bizánc leverése után<br>biztos lett az uralma.<br><br>Csak Róma előtt állt meg<br>A pápa kérésére.<br>A kereszt hatalmának<br>Csodás intésére.<br><br>Rővid volt uralma, <br>mert végül meg lett csalva.<br>Csalfa felesége<br>Rútul cserbenhagyta.<br><br>Tőrnek pengéje<br>Hatott a szívébe.<br>Hamar elvérzett,<br>Ez lett gyilkos vége.<br><br>Halála után <br>Eltűnt birodalma.<br>Már csak emlékezetben<br>Maradt meg hatalma.<br><br><br><br><br><br><br><br><br> 

Leállítottad-e a világot,<br>s feladtad-e bajait?<br>Érezted-e szíved tüzét,<br>s arany árnyalatait?<br><br>Hátrahagytad szeszélyeid,<br>s kidobtad a törmeléket?<br>Szembenéztél a világgal,<br>de nem szenvedtél veszteséget?<br><br>Tükrözted-e a világot<br>mely tisztán visszaverődik,<br>é érezted-e teljességét<br>hol minden egybefűződik?

Ügyetlenül evett,<br>és leette magát,<br>gyakorta megbotlott,<br>és néha bepisált.<br><br>Rossz volt a hallása,<br>és már alig látott.<br>Láttál-e már ilyen<br>rút kutyavilágot?<br><br>Felesége szidta,<br>vagy sírva menekült,<br>míg szegényke vakon<br>s süketen csak ült.<br><br>Egy öröme maradt,<br>hű és vén kutyája,<br>mely lábánál feküdt<br>és tovább is imádta.