Idő 
Értékelés 
Értékelés Küszvágó csér a Balatonunk kedves madara,
<br>Enni, ráharap a rákokra és a halakra!
<br>*
<br>A legöregebb
<br>Madár huszonöt éves…
<br>Meggyűrűzött volt.
<br>*
<br>Vándormadár ő, és telepesen fészkel,
<br>Ivarérettséget kétévesen ér el.
<br>*
<br>Költés ideje,
<br>Május-július hóban.
<br>Évente egyszer…
<br>*
<br>A fészket sekély talajmélyedésben készíti el,
<br>Mit a madár, kagylóhéjjal, fűvel, algával bélel.
<br>
<br>A fészekalj talán két-három, vajszínű tojásból áll,
<br>De színe lehet, zöldes, sötéten pettyezett... ideál.
<br>Tojásokon, mind a két szülő kotlik,
<br>Összesen, huszonegy-huszonkét napig.
<br>
<br>Fiatal madarak is kívánkoznak a légtérbe ki,
<br>Nagyjából huszonkét-huszonnyolc nap után repülnek ki.
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 4. – Kustra Ferenc József - versben és haikuban…
<br>
Nyári melegben,
<br>Izzadva lebegtem,
<br>Árnyékba, mért nem mentem?
<br>Tűző napon csak feszengtem,
<br>Hideg italra, biz’ nem leltem,
<br>Rosszullétet, majdnem át is éltem.
<br>Fel-felnéztem, felhőket, látni véltem,
<br>A szél másfelé fújta, nem mint reméltem,
<br>Kínomban, poros nadrágomat kikeféltem.
<br>Aztán unalmamban elszunnyadtam, így nem féltem,
<br>S a Nap meg sütött nagyon is és rendesen leégtem.
<br>Másnap aztán meg annyira fájt, hogy orvoshoz mehettem!
<br>
<br>Vecsés, 2018. július 28. – Kustra Ferenc - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".
<br>
(3 soros-zárttükrös)
<br>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára,
<br>Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára…
<br>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára.
<br>
<br>Hol vagy, ismeretlen Barbara?
<br>Csókod kéne nekem még máma.
<br>Testközelben lennénk,
<br>Egymás szemét néznénk.
<br>Egymást néznénk, hozzám bújnál… ma.
<br>
<br>Bukkanj föl! Ismeretlen Barbi.
<br>Legyen élményünk, friss és mai…
<br>Kezed csókolgatnám,
<br>Változatban nyomnám.
<br>Jöjj! Emléke lenne nap... mai!
<br>
<br>Ne bujkálj, megy az idő Barbó!
<br>Akarhatnád élmény, nincs is hó!
<br>Jól hozzám bújhatnál,
<br>Hallgatnánk… csend dumál.
<br>Hol vagy? Mellettem vagy hiányzó!
<br>
<br>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára,
<br>Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára…
<br>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára.
<br>
<br>Vecsés, 2021. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben és romantikus LIMERIK csokorban.
<br>
Visszás faramuciságok!
<br>
<br>Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik…
<br>A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik: félik!
<br>(Lásd. 2020 Nyugat-Európa!)
<br>
<br>Egy dühös fickó lép be a kocsmába, kezében egy pisztollyal
<br>- Úgy hallottam, ha igaz: a feleségem megcsalt valakivel!
<br>Hadd lássam, van-e elég bátorság benne, hogy kiálljon velem!
<br>Erre egy hang a háttérből:
<br>- Haver, kis tárból nem tudsz annyi töltényt kilőni a fegyverből...
<br>
<br>A legnehezebb dolog a világon tudni, hogy kell valamit -tényleg- jól csinálni
<br>És szó nélkül végig nézni, ahogy valaki, kizárólag képes, rosszul csinálni.
<br>
<br>Irodalmat olvasni olyan, egy modern újhullámos szeszély' szösszenetben,
<br>Mintha az ember megpróbálná követni a cselekményt a betű levesben.
<br>
<br>Levelező tagozat, egyetemen. A professzor rendőrviccet mesél, sikerrel
<br>Feláll egy hallgató: - Kérem, ez már mégis sok! Én rendőr vagyok! - Mondja élccel.
<br>Nem baj, fiam, akkor, hogy meg is értse; magának máris elmondom még egyszer.
<br>
<br>Tartozol egy szakajtónyi kávéval, büntetésből, mert rám hoztad a frászt…
<br>No, de! Figyeltél, hogy szakajtót mondtam, mert lepofozom arcodról a mázt;
<br>
<br>Az embereket igen könnyű meg-, és elhülyíteni,
<br>De lehetetlen erről szenvedőt… mint tényről, meggyőzni.
<br>
<br>Gyárigazgató voltál, de most elköltözik a hivatalod,
<br>Épp visznek a sírod felé, kiürített lett a ravatalod.
<br>
<br>Noé hajót megépítette, de napsütés volt hosszan az idő,
<br>Kérdezte az Istent, hol van az ígért özönvíz? Jöjjön már elő!
<br>Isten válasz: Noé! Nem lesz itt semmilyen özönvíz, oly’ szépen süt a nap,
<br>Emberiség majd kipusztítja önön magát, már erről prédikál egy pap…
<br>
<br>A sarki, lakótelepi ház előtt nagyon elhányta magát a szemeteskuka!
<br>Persze arra járt egy éhes kutya, fölborította, mert ő biz' nem is olyan buta!
<br>
<br>Szemed állítólag a lelked tükre,
<br>Rólad árulkodik már, mindörökre.
<br>
<br>Életregényemmel tele a hócipőm, meg színes-kristályos szemcsés hóval,
<br>Pedig sokat küzdöttem, mint púpos teve sivatagban, a görkorcsolyával...
<br>
<br>Vecsés, 2020. október 27. – Kustra Ferenc József - Az oximoron egy olyan nyelvi fordulat, ami (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál, leggyakrabban egy kétszavas főnév-melléknév pár: mondjuk, "néma kiáltás", "nyílt titok".
<br>
A poétáról…
<br>
<br>Napsütötte udvaron, árnyék... ülök a vén diófa alatt,
<br>Van pennám, meg kiterített papírom, igaz, hogy csak egy falat.
<br>Vakít a szikrázó napfény, agyam jár, zakatol, szülni készül,
<br>Itt az idő, verset kéne rittyentenem innen, úgy emlékül.
<br>*
<br>
<br>Öreg diófa.
<br>Élete véges neki.
<br>Bútorasztalos.
<br>*
<br>
<br>Hosszan tovább él.
<br>Majd még embert szolgálja.
<br>Deszka erezet.
<br>*
<br>
<br>Szép az udvar, rendezett, tyúkok kárálnak, kutyus néha vakkant,
<br>Agyam meg csak erőlködik, remélem a gondolat megfogant.
<br>A papírra leesik egy nagy diófalevél,
<br>Én nézem… ő nekem, utolsó útjáról mesél.
<br>*
<br>
<br>A színe csodás,
<br>Sötétes, meleg barna.
<br>Poéta asztal.
<br>*
<br>
<br>Fehér márványból
<br>Kalamáris. Fehér toll.
<br>Tinta sötétes…
<br>*
<br>
<br>Ilyen asztalnál,
<br>Termékeny tollforgatás…
<br>Olvasó… öröm.
<br>*
<br>
<br>Nagy dolgok, ily' melegbe, most valahogy mégsem jutnak eszembe,
<br>De tudom, ebből az öreg fából asztal lesz… az új élete.
<br>Nagy a meleg, elálmosodtam, szundítok egy kicsit,
<br>Hogy ezt leírtam nektek, álmomat vidítja picit.
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 21. – Kustra Ferenc József - versben és senrjúban… önéletrajzi írás.
<br>
