Idő 
Értékelés 
Értékelés „Én megtehetném, és mégsem teszem,
<br>csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
<br>játszom magammal, ennyi az egész,
<br>siratni való inkább, mint merész.”
<br>
<br>Hah! Most látom csak, esteledik,
<br>Ember lassan a sötétben elbotlik,
<br>Mert a sötétség már térdig ér,
<br>E nap már tevékenységre mit sem ér.
<br>
<br>Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba,
<br>Felvett, éj fekete varázsló ruhába,
<br>Álcázod magadat, elbújsz, játszol,
<br>Reggel jössz, látszani fog a jászol.
<br>
<br>Az élet szőlő karói közt még lát a lelkem,
<br>De nem sokára sötétben-látót kell felvennem.
<br>Sötétedik, már nem látszanak a délibábok,
<br>Bár a napsugarak még csokorban… tűzvirágok.
<br>
<br>Ahogy sötétedik, kövek már nem sütnek talpam alatt,
<br>A mai napból nem maradt hátra, csak egy apró falat.
<br>Lassan elmúlik éltem egy napja, ennyivel is öregszem…
<br>Folyvást térdig járok a gazba… mint az ’indián Öregszem’?
<br>
<br>Csendben mélázva, az jár az eszemben,
<br>Holnap, mi vár majd rám, az új reggelben?
<br>Remélem… tovább maradó szellemben…
<br>
<br>Lassan elmúlik éltem egy napja,
<br>Én meg térdig járok ama gazba?
<br>
<br>Vecsés, 2013. november 19. – Kustra Ferenc József – ’Folytassa’ pályázatra: – Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való.
<br>
Csak rád gondolok, Annabella!
<br>Hiányom pótolhatnád Bella…
<br>Legyél testközelbe,
<br>Lélekreménységbe…
<br>Kezdődhetne, szép napok sora!
<br>*
<br>Lennél itt végre, Annabella?
<br>Ó, Szerelmem bolyhos ostora…
<br>Kemény a hiányod,
<br>Várlak, ha nem bánod…
<br>Ha jönnél… lenne nap műsora.
<br>*
<br>Jönnél már ide Annabella?
<br>Lennél már hiánypótló, Bella?
<br>Élném közelséged,
<br>Szeretném a lényed…
<br>Roppantul hiányzol, ó, Bella!
<br>
<br>Vecsés, 2022. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
<br>
Az élet csak alakul rendezetlenül,
<br>Én élem továbbra is rendületlenül.
<br>Várok vonatra, mi visz dicsőség felé,
<br>Ha tudnám, hogy érkezik, már mennék elé.
<br>
<br>Pálya mentén, azonban sok a kitérő,
<br>Mi egyenesen tartsa, arra nincs erő.
<br>Kilendül a vonat és dicsőség helyett,
<br>Van az örültek háza, mindenek felett.
<br>
<br>Tán’ a világ végére kell vándorolnom?
<br>És talán útközben meg éhen kell halnom?!
<br>A dicsőség út örök jelöltje vagyok,
<br>E vonattal én előbbre nem haladok.
<br>
<br>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József
<br>
A tóparton békák kuruttyolnak,
<br>Vacsorára szúnyogokat várnak.
<br>De már a szúnyogok elrepültek,
<br>Békák meg éhesen lefeküdtek.
<br>
<br>Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc József
<br>
Repülnek a varjak a hideg légben,
<br>Jól kirajzolódnak az ég, kékjében.
<br>Sokan vannak, szinte fekete felhő…
<br>Az ég-kékje… csak néha, de előjő.
<br>
<br>Nagytestű madarak és sokan vannak,
<br>Határban keresik a barázdákat.
<br>Ők is a hideg elől vándorolnak
<br>És küzdenek, így tán éhen nem halnak.
<br>
<br>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
<br>
