Finom embereknek ez nem kora, <br>Mit emberek hordanak, az rongya. <br>Útszéli modorban viselkednek, <br>Kedvességre erőszakkal felelnek. <br> <br>Mindenki ezt igényli? <br> <br>Úri viselkedés, modor, barátság, <br>Ugyan hol van, kinek kell manapság? <br>Szépen beszélni, együtt érezni, <br>Sőt igaz szívből segíteni. <br> <br>Hol van, ki igényli? <br> <br>Szépen öltözni, megadni a módját, <br>Ember mutatná finom modorát. <br>Házasságban párját piedesztálná, <br>Világgal szemben helyét megállná. <br> <br>Hol van, ki igényli? <br> <br>Izgalmas, kilátszó combot látni, <br>De emberibb, aljjal bokát takarni. <br>Hölgyeket, Kegyednek szólítani, <br>Találkozáskor, kezet csókolni. <br> <br>Hol van, ki igényli? <br> <br>Szépen, gyertyafénynél vacsorázni, <br>A finom bort kortyolgatva inni, <br>Feketét, könyvtárban fogyasztani. <br>Ott ráérősen beszélgetni. <br> <br>Hol van, ki igényli? <br> <br>Igaz vannak még ilyen emberek, <br>De nézeteik, nem érvényesülnek. <br>Ilyen úriember Usztics Mátyás, <br>Párja meg én volnék, senki más? <br> <br>Hol van, ki még igényli? <br> <br>Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

Zordas életem, nem tud kimozdulni, kelyhetlen helyéből, <br>De szétfolyni nagyon, igen, mint a víz a dupla tenyérből. <br>Buzognak az érzelmek, hergelnek, és folyvást élesztgetnek, <br>Még ha alszom is, bele álomba, de minek ébresztgetnek? <br> <br>Vecsés, 2014. december 10. – Kustra Ferenc József <br>

Fránya só! <br>Nem hátsó <br>Gondolat kiváltó… <br>Vitára citáló! <br> <br>Együk, vagy ne együk? <br>Gondolkodunk, esszük! <br>Ne együk? Mi végre? <br>Só az élet része. <br> <br>A só az ember étkezésének a része, <br>Használni kell, főként egészség megőrzésre! <br>Amit sósan eszünk, azt ne együk édesen. <br>Ezt akarják ránk beszélni… félelmetesen. <br> <br>Az persze igaz, sót, sóval enni? Ezt sem kell túlzásba vinni, <br>De hogy ne együk, mert egészségtelen, ezt nem kell elfogadni! <br>Ételekbe úgyis annyi sót teszünk, amennyit az megkíván, <br>Nincs bolond, ki direkt elsózza, hogy ehetetlen legyen talán? <br> <br>A só csak túlzó fogyasztásakor lesz egészségkárosító, <br>De annyit talán nem lehet megenni, mert nem oly' mámorító! <br>Só tablettát adnak sivatagban a gépkocsivezetőknek, <br>Fiziológiás sóoldatként vénásan a betegeknek. <br> <br>Megnézném én a sót nagyon ellenzőknél, az otthoni konyhát, <br>És fogadok, hogy ott biz' áthágják, a nekünk kiadott normát. <br>Sok évszázada a szervezet, a sóhoz orientálódott, <br>Most meg csak úgy elvenni? Ez a rossz elv, már most elhasználódott. <br>Cserélni kéne, minek a rosszat megtartani, meg káros is, <br>Ne lebegjünk tudatlanságba, élnünk kell nekünk még máskor is… <br> <br>Ha, volt só középkorban, ott a bányák emelték fel országot, <br>És kemény harc folyt azért, hogy ki lássa el ezzel a világot! <br>Volt idő, hogy fizetőeszköz volt, arannyal egyenértékű, <br>Meg volt olyan, amikor háború is indult, hány vegyértékű? <br> <br>Van oly' elefántcsorda, mindennap mennek sziklához sót nyalni! <br>Afrika dzsungelében kell otthon... egy majomhordának lakni. <br>Minden reggel mennek éhesen nyolc kilométerre, sót nyalni, <br>Aztán visszaút! Enni kell, és ebédre már otthon kell lenni! <br> <br>Magyar kutató elmondta, nem beteg felnőttnek só igénye: napi hat deka. <br>Ha valaki valamiért, többet fogyasztana, kilenc dekáig nem lesz baja! <br>A sót mellőző étkezés sokféle betegség kiváltója, <br>Ezt meg hevesen tagadja az ellen-lobbi kikiáltója! <br> <br>Egy evőkanál só, összesen két és fél deka! <br>Kétujjas csipet só, meg csak öt-hat tized grammja. <br>Háromujjas csipet só, kb. egy egész, egy tized gramm, <br>Számold ki napra, mily' keveset használsz és így stramm! <br>Egy zsíros kenyérre elég egyszer kétujjas mennyiség, <br>És hányat eszel egy étkezéskor? Edd! Ez még semmiség... <br>Méretes adag házi gulyáslevesbe, kell vagy kanálnyi, <br>De, csak egy tányérnyit eszel meg... nem fogod magad blamálni! <br> <br>Ne hagyd, hogy a tested, sóhiánnyal beteggé tegyék! <br>Sótlansággal beteggé teszik a testét! Sót? Egyék! <br> <br>Vecsés, 2015. január 7. - Kustra Ferenc József <br>

Van-e mély, vaksötét vagy az nincs? <br>Mert nem más, mint világosság nincs… <br>Éjszaka csak azért van (benne a sötét) <br>Hogy a Nap is pihenjen, lelje gyönyörét. <br> <br>A halál nem éppen élet ellentéte <br>Hanem annak végleges hiánya, vége! <br> <br>Jégeső veri bele, földbe a fűszálat, <br>Ódon, ősi várat idő vasfoga mállat. <br>Tehén tőgye begyullad, ha nem eleget fejik, <br>Reggeli nap sugara hajléktalanra esik. <br> <br>Kietlen a puszta, dühöng a vágyam csendje... <br>Kiáltok vakvilágba, mi gyönyörök kertje. <br> <br>Biciklikerék a nyolcassal kacsázik, <br>Kopasz kutya hóviharban ázik-fázik. <br>Leírt ember, tán' már nem lesz parkett táncos, <br>Pedig volt ő valamikor igen sármos. <br> <br>Rám küldte a világ az ordas ebét, <br>Erdőn, nádason hajszol, hallom neszét. <br> <br>Ettem áfonyát és rágtam fa kérgét <br>Bőrömön éreztem tél gyűlöletét. <br>Halk léptek is lehetnek halált hozók, <br>Táj vonít, küzdenek a hadakozók. <br> <br>Ébren vagyok, de nekem mindig csak éj van, <br>Világgal bajlódok, mindig keresztút van… <br> <br>Van még dolgom? Mint csepp a folyamban, <br>Felolvadok hömpölygő koromban. <br>Korolvasztó tüzére dobnám a szenvedésem, <br>Majd lentről kinevetem a saját temetésem…? <br> <br>Még sosem voltam semmihez ily’ közel, <br>Derékig halálba ásva még küzdők ezzel… <br> <br>Mangrove ágakon lépegetek, <br>Krokodil várja… le mikor esek. <br>Szemben velem hat méteres boa, <br>Látom… lassan kinyílik a szája. <br> <br>Sorsom nyersanyagát mások (össze!) keverték... <br>Ha volna arcom, volna út… tovább mehetnék. <br> <br>Vecsés. 2011. augusztus 12. - Kustra Ferenc József <br>

Cipelem az élet keresztjét, csoszogva botorkálok. <br>Hiszem, hogy vinnem kell… ha állok, csak esőn ázok. <br>Segítenék én másokon is, mint szamaritánus, <br>De magam is rászorulnék, mint meglőtt ulánus. <br> <br>A lélek is küzd, kavarog benne a jó és a szépség, <br>De külhatások érik, irányítják, mi mind fékség. <br>Visz előre a HIT, REMÉNY és SZERETET. <br>Egy van… becsüljük meg ezt a rövid életet. <br> <br>Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József <br>