Minket láthatóan megtámadó a vihar, <br>Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar… <br>Minket láthatóan megtámadó a vihar. <br> <br>Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna, <br>Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka? <br> <br>Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet, <br>Körözgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket? <br> <br>Próbáltam a nap helyzetét pontosabban vizsgálni, <br>A felhők, résen át, kevéssé engedték meglátni. <br>A fele le volt takarva! Napfogyatkozást látni? <br> <br>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett, <br>A napsugár csillogott, villogott, így érkezett… <br>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett. <br> <br>Időnként, nagy, sötét felhők ráérősen úsztak az égen, <br>Ilyenkor eltakarták az erőlködő napot, egészen. <br>Láttuk némely felhő, fekete volt és nedvességgel teli, <br>Csupán idő kérdése kirándulókra, mikor önti ki. <br> <br>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló, <br>Még nem áztunk, de megmenekültünk... buszmegálló... <br>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló. <br> <br>Vecsés, 2019. július 10. – Kustra Ferenc József <br>

Sebesvonaton utaztam… <br> <br>Néztem kifelé rohanó sebesvonat ablakán <br>És élveztem, hogy milyen szép, sorjában a táj-látvány. <br>Változtak a fasorok, zöldes rétek, zöld mezők és erdők, <br>Minden a lelkembe hatolt… néhol látszottak, parasztkendők. <br> <br>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt, <br>Nem volt időm nézni: mit csinált vaddisznó, makkolt? <br>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt. <br> <br>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött, <br>Kis-dombos és sík vidék, szépségbe öltözött… <br>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött, <br> <br>(Senrjú) <br>Nap csak mosolygott, <br>Szórta ránk a sugarát. <br>Látvány élménye. <br>* <br>Mesés a látvány, <br>Ránézésre ez idill. <br>Csak ránézésre. <br>* <br>Minden zöld, színes, <br>Szél nem fúj, lomb nem mozdul. <br>Nyugalom tája! <br> <br>Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc József <br>

Halk patak partján, <br>Nincs rohanás. Nyugalom… <br>De víz, rohangász… <br>* <br>A nyár, még maradt <br>Volna, de idő, véges! <br>Csókoknak vége! <br>* <br>Már esteledik, <br>Alkony is leszáll lassan. <br>Hőség, már múlik. <br>* <br>Hold-kifli nézte, <br>Még meddig melegedhet… <br>Ruhatár csere. <br>* <br>Már sok esőcsepp <br>Kopog, kint a teraszon. <br>Felhőkből, sapka! <br>* <br>Szép zuhatagként <br>Omlik ide lágy szellő. <br>Falevél zizeg. <br> <br>Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban. <br>

Bőséges a hőség, <br>Ebből van bő bőség… <br>Bőséges a hőség. <br> <br>Bőséges a lövellő, sárga napsugár, <br>Hűsben is izzadva úgy szenved az agár… <br>Bőséges a lövellő, sárga napsugár. <br> <br>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe, <br>De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe… <br>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe, <br> <br>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani, <br>A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni! <br>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani. <br> <br>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet, <br>És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet… <br>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet. <br> <br>Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>

Magyarok a Nagy Háborúban… <br> <br>A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… <br>A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. <br>A vonat, amin ültem, a vasutak vegyes, teher,- és személyvonata. <br> <br>Komor eltökéltséggel, még a háború első napjaiba, <br>Lelkes-naiv felháborodással utaztam ki a szerb frontra. <br>Egy év múlva meg a Kárpátokban, magyar síkságra vezető utat védtem rohamok ellen. <br>A vadul támadó, de végül is erélytelen orosz csapatok tömkelege volt az ellen. <br> <br>Most már, új frontra mentem, behívtak immár harmadszorra, <br>De, már másfelé, délre, az olasz frontra, Doberdóba. <br>Igen! Három éve még béke volt. <br>De! Az óta vad háború tombolt. <br>Doberdó, kis krajnai szlovén falu, <br>Már lerombolva… a látvány sanyarú. <br> <br>Nekünk a Doberdó, régen nem csak, egy kisebb helyiséget jelentett, <br>Hanem az ott elterülő -tizenöt kilométeres ha, lehetett-, <br>Dél felél nyúló fennsíkot, ahol háborúzni nagyon jól lehetett. <br> <br>Ez igen gyér növényzetű, szikla, szikla hátán vidék volt, <br>Vér áztatta terület volt… isonzói szakasz, olasz front. <br> <br>Mit csapataink végigharcoltak, az a negyedik isonzói csata, <br>Amit találtunk, színig telt katonakórházak és tömegsírok hada. <br>Én ahová kerültem, a sereg hegyi dandárja <br>És lettem én az utász rohamosztag parancsnoka. <br> <br>Lövések hallatszottak, a légben mind kinyíltak a pamacsok, <br>Közben az olasz gépek felettünk, csak keringtek, mint a sasok. <br>Néha, messzebb de, a földön voltak kisebb bombarobbanások. <br> <br>Arnold, felkalauzolt egy meredek és nagyon csúszós kopár sziklára, <br>Fent aztán elénk tárult a doberdói fennsík, komor-szépségű tája. <br>A nap ugyan ragyogott, de a vidéket bevonta a ködszerű pára. <br> <br>Balra, vakító verőfényben ért össze az éggel az Adria, <br>Jobbra a kékes messzeségben volt a Keleti-Alpok nyúlványa. <br>Mögöttünk meg a földig rombolt városok, Görz, Gradiska látványa. <br> <br>Öt nap múlva lesz, hogy a zászlóaljunkat bevetik a tűzvonalba, <br>És leváltunk egy elnyűtt csapatot, a doberdói véringoványba… <br> <br>Vecsés, 2016. augusztus 31. - Kustra Ferenc József – népszerű történelem! Íródott: Zalka Máté: Doberdó c. önéletrajzi-dokumentumregénye alapján. <br>