Idő 
Értékelés 
Értékelés Mereven bámulok
<br>Álmélkodó rosszallással,
<br>Arra, mi nem tetszik.
<br>*
<br>Lehetetlen az, mit
<br>Én nem tudok megcsinálni.
<br>Rosszak, körülmények.
<br>*
<br>A hideg kávémat
<br>Iszom, nem megyek innen el.
<br>Most lesz még csak a nyár.
<br>*
<br>Az új fészekrakás.
<br>Toll nélküli az esküvő.
<br>A közös otthon új.
<br>*
<br>A Hold ágyadba néz,
<br>Bekukucskál kékes sugár!
<br>Alszol, nagyon horkolsz.
<br>*
<br>Hold, itten nem számít.
<br>Két köntös is fellebbenhet.
<br>Már nincsen horkolás.
<br>*
<br>Reggel majd Hold elmegy
<br>Föld túloldalán elalszik.
<br>Felhős lett az idő.
<br>*
<br>A szavak, holt sora...
<br>Érzések, szavak, egyveleg.
<br>Mindennel felérhet.
<br>*
<br>Kihez forduljak, hogy
<br>Lecsökkenjen a távolság?
<br>A szerencse felé?
<br>*
<br>Sárga rózsa csokor
<br>Szirmai, már mind hervadnak.
<br>Szárazság. Vízhiány.
<br>*
<br>Pihenget a csend is.
<br>Még hegyorom is lepihen.
<br>Esti harangszó száll.
<br>*
<br>Kertem már nem terem,
<br>Meleg szárazság a károm…
<br>Esőváró táncok…
<br>*
<br>Kombájn vágja búzát,
<br>Kinyílt pipacsot letarol.
<br>Mezítláb a tarlón…
<br>*
<br>Nagyon szép alkotás,
<br>Távlataid végtelenek.
<br>Pazar eszmeiség…
<br>*
<br>Életem az álom…
<br>Utazok élet tengerén…
<br>Realitás vágyam…
<br>*
<br>Csak magam vagyok, az
<br>Oly’ sűrű rengetegemben.
<br>Szabadság: álmomban.
<br>*
<br>Elrohant az élet,
<br>Közben hajtja benned, véred.
<br>Büszkeség, reménység…
<br>*
<br>Félszeg vagy? Félszegen
<br>Nem tudsz intézni semmit sem.
<br>Végy erőt magadon.
<br>*
<br>Álomba borul, ma!
<br>Holdfényfüggöny teríti be.
<br>Reggel átöltözik.
<br>*
<br>Kezek remegőek?
<br>Játékos ujjak csak voltak?
<br>Rozsda, győz test felett!
<br>*
<br>Nagy láng, már lelohadt.
<br>A lélekparázs, még izzik!
<br>Fáradt, elmúlt élet.
<br>*
<br>Erre száll kékmadár,
<br>Ujjongó csiviteléssel.
<br>Nem hagyott is semmit.
<br>*
<br>Könnyekben úszok és
<br>Fuldoklok. Párás a látás.
<br>Nekem, kell kékmadár.
<br>
<br>Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ –ban…
<br>
A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem…
<br>Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz' nem a fékem.
<br>Mi ketten majd valódi, nagy nászt ülünk, de, majd, ha megérem!
<br>Ő lesz, aki kiüti a dugómat és így már lesz lékem?
<br>
<br>Megpályáztam, aspiránsa vagyok a hátralévő létnek,
<br>Még küzdők inkább, tudom, a segéd-kaszások engem félnek…
<br>Hallottam is már róluk, hogy majd, nagy kasza-fenést ígérnek.
<br>
<br>Már öreg vagyok, de döntöttem, még húzom a jó nagy igát,
<br>Viszont, már tán' nem én fogom eltüntetni az élet mocskát…
<br>Inkább, esténként megsimogatom a doromboló macskát.
<br>
<br>Várj még... előttem az élet, csak győzködőm magamat,
<br>Leélem, ami még van, bár már nem lelek aranyat…
<br>Még van időm... bejárom a saját útvonalakat.
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 8. - Kustra Ferenc József
<br>
Sokat szenved a vándorkomédiás.
<br>Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér.
<br>Nappal koplal, este nincs vacsorázás,
<br>Fáradt, mire szénapadlásra felér.
<br>
<br>Hosszú, döcögős életben semmi sem jó.
<br>Vándoréletben nincs normális élet.
<br>Ellenséges, lenéző környezet ’való’,
<br>A képzelet állít neki síremléket.
<br>
<br>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott; eme amatőr művészek emléke előtti tisztelgésként!
<br>
Kis medvebocsok
<br>Verekszenek. Életet,
<br>Így gyakorolják.
<br>*
<br>Ha esik eső
<br>Csak ázzál és hadd essen.
<br>Ez élet rendje.
<br>*
<br>Isten hozott Ősz.
<br>Vártam, tudtam, hogy eljössz.
<br>Lesz még hideg is.
<br>*
<br>A tél jéghideg,
<br>Ágról a jégcsap lelóg.
<br>Messze még a nyár.
<br>*
<br>A részeg éjben,
<br>Árokban henteregnek.
<br>Reményt vesztettek.
<br>*
<br>Ülünk est alatt,
<br>Várjuk, hogy lemegy a nap.
<br>Készül a reggel.
<br>*
<br>Nézem az eget.
<br>Sötét, nézzem hajnalig?
<br>Nem látok semmit.
<br> *
<br>Fénylő csillagok
<br>Fent vannak egész éjjel…
<br>Figyelem, kéjjel.
<br>
<br>Vecsés, 2012. szeptember 7. - Kustra Ferenc -József- íródott: senrjú csokorban.
<br>
A relaxálás, szféra zenéje a csend,
<br>Benne mi a zizzenés: effekt… ezt üzend.
<br>Hajnalban, tán’ napsugár… zizzenés?
<br>A csendben lehet így elmélkedés?
<br>
<br>Forró feketekávé csöpög államon,
<br>Hangja csak elandalít, én így álmodom…
<br>Nem kellenek a szavak, mosollyal kiköpött frázisok,
<br>Csak mert hasamon a feketekávé cseppek gurulók…
<br>
<br>Majd, ha egy viharfelhő közeleg, ráborul a tájra,
<br>Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva... fájva!
<br>Villámlik, belegázol az én csend világomba,
<br>Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya.
<br>
<br>Vecsés, 2013. február 12. – Kustra Ferenc József
<br>
