Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba <br>Gyenge kis hullámocskákon, én mindig ezt éreztem a sárrá dagadt homokba… <br>Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba. <br> <br>Azt mondják, ha változást akarsz, akkor légy tenmagad! Hogy add magad? <br>Én meg is fogadtam, de sorsom a bánya homokjába leragad… <br>Azt mondják, ha változást akarsz, akkor légy tenmagad! Hogy add magad? <br> <br>E szerint immár biztos, nem is ott vagyok, ahol lennem kéne… <br>E szerint immár biztos, sárrá vált homok vagyok… mi nem kéne. <br>E szerint immár biztos, nem is ott vagyok, ahol lennem kéne. <br> <br>Életem a saját koloncom, <br>Futnék messzi… de nincs alkalom, <br>Életem a nyaki koloncom… <br> <br>Könnyem is csak folyik lefele, <br>El nem áll, mert még nincs elege? <br>Könnyem is csak folyik lefele. <br> <br>Vecsés, 2019. október 3. – Kustra Ferenc – íródott 3 soros-zárttükrös –ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>

Nézem a caj láncomat… kopott. <br>Olyan, mint egy nyugdíjas kokott. <br>Kopott vagy anyaghibás, törött? <br>Ügy tűnik eleget körözött. <br> <br>A cajom kormánya deformált, <br>A csengő sem szól már, korrodált. <br>Küllők töröttek, hiányosak, <br>Úton fuvallatok pofoznak. <br> <br>Haladnék a ronccsal, cajoznék, <br>Országút vándora lehetnék, <br>De nem lehetek nincs eszközöm, <br>Nem sok, de nincs ennyi örömöm. <br> <br>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József <br>&bdquo;caj” = szlengben; kerékpár (a &bdquo;bicajból” eredeztetett) <br>

Életem hullócsillag a lelkem mélyén, <br>Nem szárnyal már bennem lelkesen a remény, <br>Hogy én majd még… majd nagy dolgokat művelek <br>És talán, majd rám hangolódnak más lelkek… <br> <br>Mondják; minden véges, egyszer majd minden véget ér… <br>Óra mutatója halad, lassan éjfélhez ér… <br>Onnan majd, végleg megszűnik… végleg e &bdquo;hosszú nap”, <br>Már csak idejön... misézve elbúcsúztat a pap. <br> <br>Vecsés, 2012. február 12. - Kustra Ferenc József <br>

A poéta viccese… <br> <br>Kicsi szellő borzolja a kedélyeket <br>Tintázásra serkenti a legényeket… <br>Tinta, az nincs! Tentával írom verseket. <br> <br>Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc József <br>

Valentin napi vallomás kedvesemnek… <br> <br>Jó lenne veled ülni Tina, <br>Nekem régi erdei padra… <br>Melegedne szívem, <br>Virágozna lelkem. <br>Szemünk, erre-arra bámulna. <br> <br>Szólnék hozzád, visszacsacsognál, <br>Ha látnál őzet, rábámulnál. <br>Boldogok lehetnénk, <br>Sétálni mehetnénk… <br>Engem kedvelni próbálkoznál… <br> <br>Kár, hogy álmomban, vagy csak Tina! <br>Lennél… életben megtalálva? <br>Fontos! Szeretnélek, <br>Egyből kedvelnélek. <br>Jó lenne párnak lenni, Tina! <br> <br>Vecsés, 2021. november 30. – Kustra Ferenc József – íródott: Valentin napra, romantikus LIMERIK csokorban. <br>