Ó, nagyasszonyom, Paulina, <br>Hallom, elhagyta férje-ura. <br>Úgy lelke kapuja, <br>Nyitva van számomra? <br>Beszéljünk jövőre gondolva… <br> <br>Legyen asszonyom Paulina, <br>Van magába szeretet vágya? <br>Tőlem nagy lelkesen <br>Kapná véglegesen. <br>Asszonyommá tenném, mint ura! <br> <br>Vágyom magára Paulina, <br>Szerelmem, ennek a záloga. <br>Mondja ki az igent, <br>Az lenne jól kifent. <br>A szerelmét szívnám magamba! <br> <br>Vecsés, 2021. április 11. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Szerelemtűz égjen már Mici, <br>Ölelhetnél, Te édes pici. <br>Szerelemtüzed van, <br>Itt vagyok álmodban... <br>Keserűségem-sírom… kicsi. <br> <br>Löknélek szerelem tűzébe, <br>Nem kerülne nékem semmibe. <br>Lehetnél epedő, <br>Én? Ágyba kergető… <br>Keserűség, sírok ízibe. <br> <br>Légy már végre az én Micikém, <br>Kérlek, szó szerint is légy enyém. <br>Gyűrnénk a lepedőt, <br>Kapnál egy nagykendőt… <br>Légy már enyém, édes Micikém! <br> <br>Vecsés, 2020. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Látvány variációk… <br> <br>A <br>Patak <br>Törtető. <br>Hegyről zúdul, <br>Soha ne áll meg. <br>* <br>A vad, hegyi patak, <br>Csak zúdul, gátlástalanul. <br>Törtető vízhozam! <br>* <br>Törtető a hegyi patak, <br>Csak nézem, hogy zúdul, patak... <br>Törtető a hegyi patak. <br>* <br>A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető, <br>Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő. <br> <br>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc József - Készült: apevában, HIAQ –ban, 3 soros-zárttükrös –ben és 10 szavasban. <br>

Meditálok, hogy is van? <br> <br>Él az ember, éli rászabott életét, <br>De ha rossz, akkor elnyögi az énekét, <br>Mi arról szól, hogy az élete történetét <br>Dúdolja, mint egy egyszerű átlagéletét. <br> <br>Mindenütt jó, de bizony legrosszabb otthon, <br>Hiába van… jó életért folyvást ostrom. <br> <br>Mindenki megéli mi a karmájába írva <br>Ha rossz lesz a vége, mi lesz fejfájára írva? <br>Menetközben életből másikba lépni nem lehet <br>Csak lehet kergetni a homályos álomképeket. <br> <br>Részben igaz, az ember a sorsának kovácsa, <br>De kérem a körülmények az élet korbácsa! <br>Ki sikeres életű… teljesen elismerik, <br>Kit emígy… nem az lehet, hogy csak félreismerik. <br> <br>Mindenütt jó… bizony legrosszabb otthon, <br>Pedig van… jó életért folyvást ostrom. <br> <br>Olyan vagyok, mint egy napos csibe, <br>Tollatlan, vétlen, virágon bibe, <br>Letaposott, mint a fronton a búzamező, <br>Utólag tudom… élet vesztes csatamező. <br> <br>Ember fia, hiába jó és szép, hiába akar <br>Jót és szépet, bármit… ha állandó a halálkanyar. <br>Az élet zűrzavar, svédcsavar, pénzzavar, <br>Vérzivatar, Don kanyar… erős hangzavar. <br> <br>Embert a döntése körülményei fogják, <br>Emberek semmit… visszacsinálni nem tudják. <br>Erőlködni, megmásítani, változtatni <br>Eh, hogy lehetne… nem lehet megváltoztatni. <br> <br>Hiába várostrom, &bdquo;ha nincsen” … otthon, <br>Mindenütt jó, de a legrosszabb otthon. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 8. – Kustra Ferenc József <br>

Meditálok… <br> <br>Csak állok a keresztútnál és nézelődök. <br>Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök <br>De tekintetem a semmibe vész, az éterbe… <br>Hogyan jutok így előre… előre az életbe? <br> <br>Nézek körbe és a szemembe égő vágyak… <br>Innen messze vannak a legelésző nyájak <br>És messze a szép, békés délibábos tájak… <br>Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak. <br> <br>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt <br>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált? <br>Elmennék oda hol talán kék az ég, zöld fű, <br>De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű? <br> <br>Nézek és utakat látok… de igen rémisztő, <br>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő! <br>Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe? <br>Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele? <br> <br>Látom még az úti táblákat is lebontották, <br>Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották! <br>Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek, <br>Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek. <br> <br>Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat, <br>Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat? <br>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt <br>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált? <br> <br>Tudom, messze vannak szép, békés délibábos tájak… <br>Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak? <br>Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek <br>És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek… <br> <br>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő! <br>Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő? <br>Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődők, <br>Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 11. – Kustra Ferenc József <br>