Cseresznyevirág <br>A csend ékesszólása. <br>Szamuráj Bushi. <br> <br>Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József – írtam: a Füvészkert pályázatra – Japánról. Íródott eredeti Basho féle stílusban. <br>

Az éj sötétjében kuvikok röpködnek, <br>A fejfák felett meg szellemek lebegnek. <br>Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben <br>Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. <br> <br>Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne, <br>Bár állítólag sötétnek is van lelke. <br>Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú <br>Látszólag véget nem érő, oly' mint bosszú. <br> <br>Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik. <br>Bár tudnám, ha felkel a nap, majd mi látszik? <br>Szemembe tűnik tarolt vidék, mint kóró <br>Vagy szépre bámulok majd, mint álmodozó? <br> <br>Vecsés, 2000. március 10. – Kustra Ferenc József <br>

Jókra világítottál rá, ezek, hogy tudd, bennem is megvoltak. <br>Tollam, te sercintgető, markomban foglak, ügyes vagy, "megfoglak" <br>Poéta társnak, így tudunk szépeket írni, az olvasóknak. <br>* <br>Sorok, szépre írtak, <br>Sugárzó mondanivaló. <br>Szárnyaló gondolat. <br>* <br>Amikor az én tollam sercegett a papíron, <br>Hangja recsegve sikított, nem volt az bariton! <br>De a lenyomata! Az örökre maradt betűk és szavak! <br>Pazarul pergamenre karcolta szavakat, mik nem vadak. <br>* <br>Fogyjon el a tenta, <br>Ürüljön ki kalamáris. <br>Papír, betűhalmaz. <br>* <br>Az utókor, majd vajh' fogja-e olvasni a sorainkat...? <br>Ezt már nem tudjuk meg... és tán' kezelik-e, mint nyomainkat...? <br> <br>Vecsés. 2014. november 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban… <br>

Őzekről nyáron <br> <br>Az őzek, könnyű <br>Léptekkel elbóklásznak. <br>Fák közt hűsölnek. <br>* <br>Takaró minek? <br>Erdei fa is szenved. <br>Őzek, mind hanyatt. <br>* <br>Lombkoronák közt, <br>Napsugár játszik széllel. <br>Őzek, fa alatt! <br>* <br>Erdei réten, <br>Őzcsapat csak pihenget. <br>Magányos tisztás. <br>* <br>Zengő-bongó az <br>Erdei tisztás szava. <br>Őzek lagzija. <br>* <br>Andalgó őzbak <br>A szomorúság szobra. <br>Kiöregedett! <br>* <br>Réti virágok <br>Közt, őzikék futkosnak. <br>Az új nemzedék. <br>* <br>Ezer illatát <br>Szórja, zöld rét virága! <br>Őzek tapossák! <br>* <br>Napsütéses rét, <br>Déli látomásokkal! <br>Délibáb őzek! <br>* <br>Távolban dörgés, <br>Őzek fület hegyeznek. <br>Szél is feltámadt! <br>* <br>A horizonton <br>Búza szín olvad kékbe. <br>Őz is arra néz. <br>* <br>Autók zaja, <br>Behallatszik erdőbe. <br>Őzek, félősek. <br> <br>Vecsés, 2016. december 12. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti Baso stílusú haikuban… <br>

Égi meditáció… <br> <br>Az ég kicsapta a bárányokat legelni, <br>Mi vágyón nézzük lentről, merre fognak menni… <br> <br>Tudjuk, ha nem elég az eleség, <br>A nyáj elsírja magát, semmiség… <br> <br>Éjszakára sem mennek az akolba, <br>Sötétben nem látszik a farkascsorda... <br> <br>Vecsés, 2016. július 20. - Kustra Ferenc József <br>