Hétköznapi pszichológia <br> <br>(senrjú) <br>Kérlek, adj nekem <br>A tudásodból csöppet. <br>Én jól elteszem. <br>* <br> <br>(6 soros szakversszak) <br>Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember, <br>Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát. <br>Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember, <br>Meg <br>A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját. <br> <br>Aki meg fiatalon csak az észt ossza, más szemében nem bölcs ember. <br>* <br> <br> (septolet) <br>Sors egyenetlen, <br>Nehéz, <br>Döntés kőkemény. <br> <br>Mindenkinek egy útja van <br>Göröngyös, <br>Rögös, <br>Éljük le tartalmasan. <br> <br>Vecsés, 2020. június 10. – Budapest, 2020.07.16. - Kustra Ferenc József – íródott; 6 sorosban – a senrjú –t és a septolet –et szerző-, és poéta társam írta: Gani Zsuzsa és a címe; &bdquo;Döntés” <br>

Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki. <br>Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki… <br> <br>(Haiku) <br>Zsibong a tömeg, <br>Kavarog a hangulat, <br>Az est átölel. <br> <br>(Apeva) <br>Nap <br>Álmos, <br>Menni kész, <br> A csend dúdol <br>Egy bódító dalt. <br>** <br> <br>(Bokorrímes) <br>Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél, <br>Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél… <br>Nap kicsomagolja fényt, hosszú útján, lassan útra kél. <br> <br>Fél a nyírfaág, <br>Ringatja suttogó szél, <br>Szuszognak a fák. <br> <br>Hold <br>Ébredt, <br>Felfénylett <br>Ezüstösen, <br>Némán, boldogan. <br>** <br> <br>Az órával, az idő is megállt, figyelek, de kutya sem ugat, <br>Beszóltam a süket, álló csendnek, ablakon kivitte a huzat. <br>Úgy tűnik, hogy ma majd jól megfeketedett este jő <br>Az ezt nem szeretőkben a vakrémület folyvást nő! <br>Lehet rajtatok betegség, vagy megfogant átok, <br>Ma este békét, csendet, nincs, ami hozzon rátok. <br> <br>A perc csordogál, <br>Életek jönnek, mennek, <br>Sosincs változás. <br> <br>Aztán <br>Megállt, <br>Megtorpant <br>Tátott szájjal, <br>Bódultan nézett. <br>** <br> <br>Még nem volt sötét, de heves szellők kócolták a hajam, <br>Közben arcomat az alkony vörös vérébe mártottam. <br>Az éjszaka tán’ a józanság hitvilága? <br>Ilyen... Szembefordult fény és árnyék világa? <br> <br>Ásít az este, <br>Rám borul a szürke éj, <br>Sejtelmes beste. <br> <br>Egy <br>Szótlan <br>Sziluett <br>Még felsejlik <br>Széttárt karokkal. <br>** <br> <br>(Bokorrímes) <br>Most már az alkony mélyült sötétje, egyre jobban a tér-betöltésre vágyakozik, <br>Hogy ő legyen látótérben az urak ura, már mély sötétülésbe kívánkozik. <br>Végtelen feletti kívánalma, hogy teljesüljön... fokozatosan nyújtózkodik. <br> <br>Vecsés, 2014. július 3. – Érd., 2020. július 14. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzájuk a haiku -t és az apevát, szerző-, és poéta társam Gani Zsuzsanna. <br>

Városunkban tegnap<br> Besétált egy elefánt. <br>Elhagyta távoli otthonát,<br>Mert egy kis változást kívánt.<br><br>Leállt az összes forgalom,<br>De ő viszont tovább haladt.<br>Itt-ott egy jót trombitált,<br>És a nép megriadva szerte szaladt.<br><br>A városligetben lelassult,<br>Aztán nyugodtan megállt,<br>És bármi habozás nélkül<br>Feldöntött egy pálma fát.<br><br>Az egyéb fáknak lombozatát<br>Buzgón kezdte legelni,<br>Aztán a szökőkút tartalmát<br>Mohón kezdte kiüríteni.<br><br>Már kijött a rendőrség,<br>És nyomában a katonaság,<br>Az állatvédők viszont kérték,<br>Hogy az elefántot ne bántsák.<br><br>Végül is e testes vendég <br>Szépen el lett kábítva,<br>És egy daru segítségével<br>Egy teherkocsira felrakva.<br><br>Aztán visszakerült a vadonba,<br>Mert ott volt igaz otthona,<br>Hol boldogan élt míg meg nem halt,<br>De de inspirált egy gyerekdalt.

Verset írok monotonon,<br>Zakatolunk vonatokon.<br>Utazzunk, és lássunk világot,<br>Ismerjük meg, egész világot.<br><br>Jó dolog menni, kirándulni,<br>Ismeretlen tájat is látni.<br>Embereket megismerni,<br>Az újba belemélyülni.<br><br>Van világba sok látni való,<br>Van világnak sok csodája, ó!<br>Minél többet lát az ember,<br>Annál inkább "igaz" ember.<br><br>Persze más a finn vagy olasz,<br>Lehetőséget ne szalassz!<br>Meg kell nézni, amit lehet,<br>Ha tudod, járd be az eget.<br><br>Budapest, 1998. július 29. ? Kustra Ferenc József<br>

Vágtat a holdfény éjlován, <br>Nekimegy valaminek tán’? <br>Nyáron jó az éj sötét tán’, <br>Télen meg köd a paraván. <br> <br>Nappal pihen sötét lova, <br>Ő igazak álmát alussza. <br>Este újra vágta keletről, <br>Mi őt látjuk sötétből. <br> <br>Budapest, 1997. június 15. – Kustra Ferenc József <br>