Uram, adsz még erőt, hogy <br>Éljek, vagy lemorzsol enyészet? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, csak tudnám, hogy a <br>Csutkám vajh’ kopasz szemét lesz-e? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, megveszekedett <br>Kétségek között nem élhetek. <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, az is fontos, hogy <br>A jövőben termékeny leszek? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, bízhatok benne, <br>Hogy olvasóim akarnak-e? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, adj fényes jelet! <br>Bizonyosság, létem alapja… <br>Még verset írnék… <br> <br>Vecsés, 2013. szeptember 3. - Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban és fél-haikulánc stílusban. <br>

Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam? <br>Megszülettem az &bdquo;állomáson”, vonatom vártam… <br>Jött is éppen arra egy életvonat <br>Ez volt mi… határozta holnapokat… <br> <br>Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök, <br>Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök. <br>Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar, <br>Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami betakar… <br> <br>(Senrjú) <br>Kicsi élet csak, <br>Megjő és semmibe megy… <br>Életkitöltés. <br>* <br>Vad életvonat <br>Robog a semmiken át. <br>Utas, mit tehet? <br>* <br>Utas bóklászik <br>Saját életvonatán… <br>Nézi jegyét… más! <br>* <br>Zuhog az eső, <br>Könny, így nem látszik arcán. <br>Bánattakaró! <br>* <br>Embernek bőre <br>Pőre kocsin, cserzett lesz. <br>Szépség múlandó! <br>* <br>A kidöntött fa <br>Síneken, útakadály. <br>Mozdony átgázol? <br>* <br>Pőre kocsin Te <br>Csak pőre utas lehetsz. <br>Nincsen védelem! <br>* <br>Ha megszületsz, feltesznek vonatra… nem boldog hullámvasútra, <br>Indulsz azonnal, húz a mozdony… de nem kellemes &bdquo;társas útra”. <br>Menetközben ezért úgy érzed, élet maga a hullámvasút, <br>Azt meg már tudod, hogy ez nem... a valódi, kacagós társas út! <br>Egyszer bizony lent és egyszer meg fent van, így robog a vonatod, <br>Bár látod, hogy a sín egyenes, sőt, kinézel és te is tudod! <br> <br>Hatvanhét éve meditálok, hogy vajon jó vonatra szálltam? <br>Mit nem tudok, hogy előző életemben és épp erre vártam? <br>Hosszú menetben van bőven, sínek, kitérő, mozdonyfordító, <br>Nagyon tűzött nap is, vert eső, volt hideg is… farkasordító! <br>Biz' leszállni, átszállni, lemaradni állomáson nem lehet, <br>A vonatom velem együtt utaztatja a megírt végzetet… <br>A vonatom magányos, bár pőre kocsin, néha sok az utas! <br>Ők jönnek, mennek, állomáson átszállnak… van ki meg társutas. <br>Van még potyautas, fiataluras, én meg... az öreguras. <br> <br>Éjszaka, ott látok, ahol, van rendes kültéri világítás, <br>A nappal meg rendben van, mert akkor a napsugár a fényforrás, <br>De nem nekem, mert fejem felett nagy, vastag esőfelhők vannak. <br>Napfény sem világit, csak a más vonaton ülőnek, csak annak... <br> <br>Ha leugranék, futnék, én, magamat utolérni sem tudom, <br>Mert arra nincsen vasút, nincsen sínek, arra nem megy… vonatom. <br>Kinek milyen vonata jött, amikor rádobták, <br>Olyan lesz élete, ez lesz, ez az mit... rászabták. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Éltem már hosszú <br>Volt, remélem, tart is még! <br>Én bízva bízok! <br>* <br>Éltető remény, <br>Mi benned, lelket tartja?! <br>Ne veszítsd magad! <br> <br>Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban <br>

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül, <br>Ideért és én azt érzem, hogy minden szélrohama én vállamra nehezül… <br>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül. <br>* <br>(Senrjon csokor) <br>Ez a tavaszi vihar <br>Öröm-e nekünk, vagy nagy keserv… <br>Hogy lesz; akárhogy? <br> <br>Mindig volt ilyen vala, <br>Világban oly' sokféle keserv… <br>Hogy lesz akárhogy? <br> <br>Búsulás téli éjen <br>Idő, emberekkel csak játszik… <br>Hogy lesz akárhogy? <br>* <br> <br>Kilesek én a redőny egy keskeny résén, <br>De a sötétben mit sem látok út szélén. <br>Megjött épp egy óriási fény-villanás <br>És láttam, ez a kíméletlenség, nem más. <br>* <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül, <br>Ideért és én azt érzem, hogy szélrohama reggelre szün’, addigra már elnehezül… <br>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül. <br>* <br>(Leoninus) <br>Sírjon bár várakozásból vagy hisztizzen a gyermek, rettegve villámlástól, <br>Férfi is félhet, öleli feleségét boldogságból... bújna valóságtól. <br> <br>(Anaforás, bokorrímes: leoninus) <br>Bíznak, hogy első tavaszi reggel, majd színes, derűs fénnyel kel fel. <br>Bíznak, a korán kelő reggel; meleg nyár gyors várására hergel. <br>Bíznak, hogy holnap reggel a jó idő, már magát, meleggel nyergel… <br> <br>Vecsés, 2022. március 1. – Kustra Ferenc József <br>

Felnézek, szememmel kutatom az eltekergőket, <br>Nem találok sehol sem, eső vagy bárányfelhőket. <br> <br>Nézem és látom, felhők nem vándorolnak az égen, <br>De ha majd erre jönnek, úszva siklanak a kéken. <br>Lassan úsznak a nagy simaságba, bele sötétbe… <br>Szemmel láthatóan lelépnek a rohanó éjbe. <br> <br>Vannak súlyosak és olyan... Juj, nagyon sötétek, <br>Fél is állat és ember… ezek ilyen lelkűek. <br>Vannak nagyok, és mint egy gólya, méltósággal úsznak, <br>Meg a közepesek, mik nem rejtve, csak lassan kúsznak. <br> <br>Hohó, a kis bárányfelhők, olyan aranyosak <br>És a naplementében meg bearanyozottak. <br>Szinte hallom, hogy mendegélnek, egymásnak bégetnek, <br>Kedves szavaik jól esnek a bámuló léleknek. <br> <br>A zivatarfelhők, amikor kéretlenül ránk törnek, <br>Akkor bizony jobb, ha a mezőn dolgozók rákészülnek. <br>Aztán amikor megnyílnak az ég csatornái, <br>Vizes lesz ember, állat, a rét és liget fái. <br>Közben lehet, hogy villámlik is fényeset, nagyokat, <br>Utána dörren, ezzel minden élőlényt riogat. <br> <br>Télen a hófelhők vastagok és szürkék, <br>Mindent beborítanak, itt nincs semmi kék. <br>Ebből aztán lehet rettenetes nagy hóesés <br>Meg, ha van szélvihar, akkor hófúvásos esés. <br> <br>Vannak helyes aranyos kis felhők, amik napozáskor <br>Eltakarják a nap, éltető sugarát, haladáskor… <br> <br>Sivatagi vándor pihegve küzd a tűző napon, <br>Neki már a forró homoktól hólyagok a talpon. <br>Ez az elviselhetetlen hőség visszahatása <br>És bizony legalább egy pirinyó felhő hiánya. <br> <br>Az őszi felhők, azok fölöttébb érdekesek, <br>Mert ezek alacsonyan laknak, csak szemerkélnek. <br>Itt ne várjunk nagy és koppanós esőcseppeket, <br>Még elmehetünk gyümölcsöt szedni, de nedveset. <br> <br>Felhők vannak és lesznek, <br>Felhők jönnek és mennek… <br>Lesz még derű, borultság, <br>Létezik itt kiváltság? <br> <br>Mikor múlik a délután, közeledik az est <br>Akkor nézzük vöröses naplementét, fellegest, <br>Bizony hamarabb eljön az alvás ideje, <br>Mert előbb borít be az éjszaka sötétje. <br> <br>A felhők miért olyanok, mint a vízhordó lányok? <br>Vajon sikeresek-e a modern esőcsinálók? <br>Vízgőz, tengerpára, árok tócsa mind-mind felhő lesz <br>És jó esőben sétálni, hátad kissé vizes lesz. <br> <br>A rózsaszín felhők, az esti fényben <br>Csodásak... sötétedő mindenségben. <br>Ha közben jönnek mégis csak a bárányfelhők <br>Az már nem olyan rossz... nézem, a kis csellengők… <br> <br>Láttam én már, amikor az esőfelhők a földig értek, <br>Olyanok voltak, mint a stikában életre kelt lidércek. <br>Voltam már úgy, hogy nem is vártam, de csak leszakadt az ég, <br>Majd ahogy jött elment, szél elült és lett végtelen kékség. <br> <br>Amikor meg az esőfelhőből lecsap a villám, <br>Az nem olyan, mint patronos pisztoly hangja, mi méltán <br>Kelt félelmet emberben és állatban, <br>Meg nagy riadalmat, lakott ólakban. <br> <br>De volt olyan is, hogy egy télen, egy zúzmarás reggelen <br>A hóförgeteg lecsapott, felhők rohantak esztelen… <br>Aztán meg a sűrű fekete felhő szoknyát vett már délután, <br>Tudta a vihar majd házibulit rendez, keményet, nem sután. <br> <br>A kemény felhőkben van eső és kitartás bőven, <br>A végtelen kőszívűségük kinyilvánul bőszen. <br>Az ily' felhőkben, mint olasz vándor zsoldosé a mentalitás, <br>Kegyetlen, kíméletlen, erőszakos és nincs szeretetosztás. <br> <br>Sötét felhőkön ülnek talán a lelketlen gengszterek, <br>Míg a földön bőrig áznak a kint lévő jó emberek? <br>Mikor az égbolt riadó kolompja a semmiben megkondul, <br>Ijedtem keresem szememmel, a sok felhő merre tornyosul… <br> <br>Eső után, igazán maga a szépség <br>Ha kilátszik, felhőből szivárvány ívség… <br>Majd ég kiderül, a vihar után, mintha nem lett volna soha, <br>Láthatod a szivárványt, csoda, a víz és napfény nászmámora. <br>Van, vízszintes szivárvány, ami akkor alakulhat, <br>De akár holdfénynél éjszaka is kialakulhat, <br>Ha magas szintű, jégkristályos felhőkön törik meg a fény. <br>Ez a jelenség az, amihez nem kell feltétlen a napfény. <br> <br>Vannak már UFO felhők, amik a természet csodái, <br>Ezek olyanok, mint csészealj, felhősödéskor látni. <br> <br>Vannak még a Mammatus felhők, tán a világvégét hordozzák? <br>Felhődudorok, a zivatarfelhő aljához ragasztották. <br> <br>Gyöngyház fényű felhők, este-éjjel látni, kell hideg légköre. <br>Leginkább Északi és a Déli-sark környékén jönnek létre. <br> <br>&bdquo;Undulatus asperatus” ígérem, utolsó felhőm nékem, <br>Globális felmelegedés hatása, új felhőtípus lészen <br>Ami mint mérgesen hullámzó tenger költözött az égboltra. <br>Látszik, hullámot vet, vihart arat, az egész égboltozatra. <br>Érdekessége, hogy ijesztően néz ki, embert ijesztgetik… <br>De nem kíséri vihar: egyszerűen, békésen csak szétoszlik. <br> <br>Megúszni szárazon egy vizes-jeges égi háborút, <br>Olyan élmény, mint napsütésben füvészkerti vándorút. <br>Bajtalanul átélni egy zuhét és villámlást, <br>Nagy öröm… meg felhők alatti kényszer-sátrazást. <br> <br>Látom, ott fenn még kis fátyolfelhősödés készül, <br>Elveszi a napsugárzást, ettől kielégül. <br>Én meg picit kevésbé izzadok, <br>De már újabb sorokat nem írok… <br> <br>Először apró gondfelhők jelentek meg a homlokomon, <br>Utána meg várakozásban, befelhősödött az arcom. <br>Vártam egy kicsit, de fátyolok elmaradtak… mi a kórság! <br>Akkor még ezt leírom nektek; ez a felhőtlen boldogság! <br> <br>Vecsés, 2014. július 7. - Kustra Ferenc József <br>

Lesz még itt, hogy a téllel egybefagynak a nyarak? <br>Lesz, hogy a tört mondatokban szétesnek a szavak…? <br>Akkor már nem fogunk az udvari lugasban ücsörögni? <br>És nem fogunk meleg tűzben nyárson, húsos szalonnát sütni? <br> <br>Ha a sors ver, védd, szilaj legyél, <br>Ne add... magad ellen, ne tegyél... <br>Ha szerencséd van az életkerék, feléd is fordul <br>A szellőcske eláll, de még lehet… a vihar mozdul… <br> <br>Lesz még itt jobb világ, <br>Lesz még itt új világ, <br>Csak ember teremtse meg <br>És ne adja magát meg... <br> <br>Vecsés, 2014. május 12. - Kustra Ferenc József <br>