Már mi sem nincsen, Margarita, <br>Már nincs szerelmesi praktika. <br>Köröttem fagyott lett <br>Minden, ez biz’ sorstett. <br>Elhagytál… lelkem kifosztása. <br> <br>Volt jégvirágom, de elolvadt, <br>Sorsomban volt írva: elsorvadt. <br>Fagyos volt a létem, <br>Hiába volt hitem. <br>Picike boldogság… széthasadt. <br> <br>Már mi sem nincsen, Margarita, <br>Nem süt rám lelked napsugara. <br>Emlékemben maradsz, <br>Ott is engem tagadsz… <br>Belöktél ördög karjaiba. <br> <br>Vecsés, 2021. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Öreg róka, nem vén róka, <br>Ő már nem menekül. <br>Szembenéz a puskacsővel… <br>Csak néz és leül… <br> <br>Munkája volt a vadászat, <br>De már ez sem ingerli. <br>Vadásszanak inkább a fiatalok, <br>Őt a békesség érdekli. <br> <br>Úgy mondjuk, ez volt a sorsa, <br>Keleten, hogy a karmája. <br>Élet kereke, lassan elgurul, <br>Ez is benne van a sorsába. <br> <br>Evett, ivott, vadászott, megöregedett, <br>Élt egy kínkeserves életet. <br>Változtatni régin már nem lehet, <br>Miért rótt ki sors, ilyen életet? <br> <br>Vecsés, 2005. október 26. – Kustra Ferenc József <br>

Elmélkedés: HIAfo –ban… <br> <br>Föld csak tovább forog. <br>Világmindenség a berke. <br>Ott hosszú életek! <br>* <br>Rossz, ne képzelegjél. <br>Nem minden függhet embertől. <br>Világűrünk örök. <br>* <br>Egy. Páratlan párban. <br>Egy vagy több dologgal együtt, <br>Az együttműködés. <br>* <br>A lényegre gondolj. <br>Szembejön és úgy ütközni? <br>Oly’ nagy gondatlanság! <br>* <br>A klónok világa. <br>Ő automata ember. <br>Vágd el az áramot! <br>* <br>Vegyesen jó vagy rossz. <br>Kerék helyett csak lánctalpak? <br>Volt ez már, együtt is. <br> <br>Vecsés, 2017. november 27. – Kustra Ferenc – A HIAQ 3. sora följött első sornak, így először a konklúziót kell-lehet olvasni, aztán a két soros tárgyi leírást! <br>

Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem… <br>Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem… <br>Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem… <br> <br>Még fut bennem a heves véráram, <br>A testem a saját életgyáram! <br>Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma, <br>De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma? <br>A halál nagy sakkjátékos, nagyon csontos újakkal, <br>Mindent lever, partit nyer az aktuális bábukkal. <br> <br>Előszobámban vagy egy majdnem vakult tükör! <br>Abba nézegetem, hogy én vagyok az örök? <br>Megöregedtem és már meg is bolondultam? <br>A halált hagyom én nyerni, csak… úgy játszottam? <br>* <br>Nagyon nagy játékos, <br>A csontos ujjú! Parádés. <br>Leveri parasztot! <br>Ha megszólal, mondja, hogy sekk! <br>Válaszolok, én nem megyek! <br>* <br>Ez a zörgő, engem, nyikhajnak néz, folyvást sekket ad… <br>Királynőm sem győz menekülni, ez valós hadd-el-hadd… <br>Nekem meg állkapocs odaszól, ebből mássz ki magad! <br>* <br>Nem kapkod a táblán, <br>Ő az úr, ezen a pályán. <br>Egykedvű és csak üt! <br>Csontos kezű, sohse kapkod. <br>Kaszát, hiába markolod! <br>* <br>Vajh, én már dögrováson vagyok? A királynőm lesz, aki ment... meg? <br>A csont pofa, nevetve sakkból kilépett… kaszás keze remeg? <br>Óh, Uram adj erőt! Komolyan gondolja, mint téli fergeteg? <br>* <br>Volt biz’, hogy majdnem matt! <br>Szép felszálló por a fénybe, <br>Tekintetem, messze. <br>Ez meg csak nézi a táblát, <br>Kopogtatja, csontos sarkát. <br>* <br>Csontos újakkal értékeli helyzetet, állát simítja, <br>Ízület régen nincsen, így a csontok csak kopognak rajta. <br>Futót fogta és ez jó, mert akkor én nyerek. <br>Ő csak intett így én már mozdulni sem merek. <br> <br>Megáll az ész, hogy folyvást vesztésre én állok, <br>De küzdök és ennek sekkre, nem gazsulálok. <br>Nem fárad, elmélkedik, dolgozik... mattot adhasson, rendesen. <br>Én alig bírom tartani magamat, győzelemre éhesen. <br> <br>Régen, olyan nagy balgán gondoltam, okos vagyok, <br>Mint egy új csillag, glóriaként fennen ragyogok, <br>De közben a saját hamumba omlottam… szét tiprott napok… <br>Mint egy szibériai, levél nélküli fa, olyan vagyok. <br>* <br>Csontos, árad-apad. <br>Patak legyőzi a sziklát! <br>Én nem vagyok patak… <br>Szépek a csillagok, nézem. <br>Még hadd lássam! Én ezt kérem. <br>* <br>Rángatja a szerencsétlen lovat, az csak nyerít! <br>Ha én mernék, akkor rászólnék: azt a mindenit! <br>Folyvást mosolyognak a kiálló pofacsontjai, <br>Rám merednek közben, fixíroznak szemüregei. <br>Bölcsen, megfontoltan játszik, igen idegőrlőn. <br>Ha akar valamit, akkor rám néz, felül lévőn. <br> <br>Ha megindul, akkor táblán bábu pusztaság lesz, <br>Ilyen a talárokkal értünk meg… Te nem kelessz… <br>Küzdők én, már csak nem hagyom el enyészetnek, magamat, <br>Hatvanhét évesen nem hagyom elveszni a partimat! <br> <br>Elkorhadt bútorok, már rég elavultak, <br>Szétesnek, az enyészetben széthullanak. <br>Éjjel csattognak majd a denevérszárnyak, <br>Ők is úgy néznek ki, mint ezen csontvázak. <br>Remélem, velük nem kell éjjel sakkoznom, <br>Öregszem, kell már éjjel kicsit aludnom… <br> <br>Életemben, folyton-folyvást, mentem előre, <br>Igyekeztem, hogy feljussak a hegytetőmre. <br>De állandóan abba helyzetbe kerültem, <br>Hogy soha, saját hegytetőmre fel nem értem. <br>* <br>A játszma kétséges! <br>Mosolyog, és magabiztos. <br>Van vesztenivalóm! <br>Jól sakkozni és csak nyerni! <br>Mattot… végül kap mindenki… <br> <br>Vecsés, 2015. április 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és TANQ –ban… <br>

Ha ledűlnek falak, <br>Romba dől az összes vigasz! <br>Jő, reménytelenség! <br>* <br>Jön a végrehajtó <br>Visz mindent, lefoglalt a ház. <br>Költözés, erdőbe! <br>* <br>Könnyet akarsz? Sírjál… <br>Bánat ellen, ez tán’ gyógyír! <br>Te vagy bús, úgy sírj Te. <br>* <br>Vadvirágos réten <br>Kirándultam, nekem régen. <br>Üdítő virágok. <br>* <br>Erdők, mezők zöldje <br>Jó kis látvány a szemünknek. <br>Szemgyönyörködtető. <br>* <br>Fehér téli erdő <br>Vadaknak, nem jó búvóhely. <br>A bundájuk fázik. <br>* <br>Közeleg a tavasz! <br>A megújhodás ideje… <br>Ember, megújhodik? <br>* <br>Boldog a pillanat! <br>Néha dereng… tovahalad… <br>Ennyit kell megélni. <br>* <br>Elmúlt emlékeken <br>Elmerengek, bánatosan. <br>Tán’ feldereng, remény? <br>* <br>Élet, egy pillanat <br>Töredék, többi múlt… jövő! <br>Jelenben élhetünk? <br>* <br>Levelek hullanak, <br>Mint egy halott lepkesereg… <br>Tavasz! Feltámadás! <br>* <br>Tó felszínén arcom, <br>Hullámokon összetörik. <br>Torzult a képmásom… <br>* <br>Lennék tökéletes, <br>De, a világ nem engedi… <br>Felmosórongy lettem. <br>* <br>Esőcseppek fednek, <br>Szomorúan vizesedek. <br>Ázott kutya lettem… <br>* <br>Eső veri arcom, <br>Rám néznek, hiszik, hogy sírok. <br>Pedig, annyira nem. <br> <br>Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban, az új szépirodalmi irányzat jegyében. (Én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6. Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz, mint a haikué! Eszmeisége, stílusa haikuval azonos!) <br>