Ó, a nyár, akkor él a bogár… <br>Zöld akkor az összes falevél, <br>Pereg a homok, mikor mesél. <br>Ó, a nyár, bizony az elmúlt már... <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Alkony is fáradt, <br>Megviselték, hő napok… <br>Hűvös láthatár. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József <br>

A nyári zápor végigvert a kertemen, <br>Vad és heves volt, végigment a lelkemen. <br>Esett, zuhogott, nagy cseppű, és meleg volt, <br>Fújt a szél is, fakoronát összekócolt. <br> <br>Pár percig tartott, talán végtelen volt, <br>De elmúlt ez is, máshová vándorolt. <br>Friss lett a levegő, locsolni nem kell, <br>Vihar volt, már elment, magát elröstell? <br> <br>Kutya lábosban néztem; egy centi esett… <br>Bizony úgy esett, hogy kutyát is meglepett. <br>Levegő finom, frissen tiszta, pormentes lett, <br>Vihar elment, ezen mindenki továbblépett. <br> <br>Vecsés, 2011. június 3. – Kustra Ferenc József <br>

Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont. <br>Kósza szélroham, magasra sepri a port. <br>Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik, <br>Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik. <br> <br>Árnyat keres most, az ember és állat, <br>Hőség olyan, hogy vakolatot mállat! <br> <br>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József <br>

Zakatol a vonat Balcsira, gőzmozdony fütyül, <br>Úttörőtáborban a rajvezető sípja szól. <br>Ballagok a folyóparton, fülembe szél fütyül, <br>Álmodok… régi álomképek, mind szívemből szól! <br> <br>Vecsés, 2014. február 27. - Kustra Ferenc József – múltba veszett emlékek. Önéletrajzi írás. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Senrjon csokor, félhaiku láncban) <br>Gyere ki a napfényre, <br>Órád lejár, nincs ki … fölhúzza! <br>Nem dobj ki mindent… <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Emlékezz szerelemlángokra… <br>Emlék... ne veszítsd! <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Nyisd csak ki szívednek ajtaját! <br>Emlék: maradó! <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Hátha újra perzsel életláng! <br>Hosszabb így élet! <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Fújd élet parazsát, lobogjon! <br>Bűn hagyni magad! <br>* <br> <br>(Leoninusban) <br>Lassú véget mutat az órád mutatója? Vajh’ már ezért nem hiszel szerelmes szóba? <br>Pedig szerelem a szíved motorja, ne hagyd, hogy öregedés önként, csak leállítsa! <br>Volt neked részed elégszer szerelem lángba? Most nincs... gyorsan elbújsz vak-sötét magányba? <br>Szedd össze magad, gondolj régi szépre, jóra, szerelmes múltra a fönnmaradt jó szóra… <br>Hamvadó parázs még biztos van benned, vak-sötét gondolatokat fontos elengedned… <br>A vak-sötét magányt el kell engedned! Győzz! Az öregedést ne éld meg végső terhednek! <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Ki tudja mennyi van? <br>Egy életed van, azt még éld! <br>Lehet jó… ki ne dobd! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Szerelmes szó jő… <br>Lángtaposókon győzni! <br>Szerelmet várjad! <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Szív hadd szárnyaljon! Jöjjön még szerelem… <br>Lélekszivárvány újra föl! Szeretem! <br> <br>Vecsés, 2022. július 24. – Kustra Ferenc József – Kovács Jánosné Irénke, azonos c. versének az átirata, a szerző engedélyével! <br>