Meditálok, hogy is van? <br> <br>Él az ember, éli rászabott életét, <br>De ha rossz, akkor elnyögi az énekét, <br>Mi arról szól, hogy az élete történetét <br>Dúdolja, mint egy egyszerű átlagéletét. <br> <br>Mindenütt jó, de bizony legrosszabb otthon, <br>Hiába van… jó életért folyvást ostrom. <br> <br>Mindenki megéli mi a karmájába írva <br>Ha rossz lesz a vége, mi lesz fejfájára írva? <br>Menetközben életből másikba lépni nem lehet <br>Csak lehet kergetni a homályos álomképeket. <br> <br>Részben igaz, az ember a sorsának kovácsa, <br>De kérem a körülmények az élet korbácsa! <br>Ki sikeres életű… teljesen elismerik, <br>Kit emígy… nem az lehet, hogy csak félreismerik. <br> <br>Mindenütt jó… bizony legrosszabb otthon, <br>Pedig van… jó életért folyvást ostrom. <br> <br>Olyan vagyok, mint egy napos csibe, <br>Tollatlan, vétlen, virágon bibe, <br>Letaposott, mint a fronton a búzamező, <br>Utólag tudom… élet vesztes csatamező. <br> <br>Ember fia, hiába jó és szép, hiába akar <br>Jót és szépet, bármit… ha állandó a halálkanyar. <br>Az élet zűrzavar, svédcsavar, pénzzavar, <br>Vérzivatar, Don kanyar… erős hangzavar. <br> <br>Embert a döntése körülményei fogják, <br>Emberek semmit… visszacsinálni nem tudják. <br>Erőlködni, megmásítani, változtatni <br>Eh, hogy lehetne… nem lehet megváltoztatni. <br> <br>Hiába várostrom, &bdquo;ha nincsen” … otthon, <br>Mindenütt jó, de a legrosszabb otthon. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 8. – Kustra Ferenc József <br>

Meditálok… <br> <br>Csak állok a keresztútnál és nézelődök. <br>Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök <br>De tekintetem a semmibe vész, az éterbe… <br>Hogyan jutok így előre… előre az életbe? <br> <br>Nézek körbe és a szemembe égő vágyak… <br>Innen messze vannak a legelésző nyájak <br>És messze a szép, békés délibábos tájak… <br>Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak. <br> <br>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt <br>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált? <br>Elmennék oda hol talán kék az ég, zöld fű, <br>De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű? <br> <br>Nézek és utakat látok… de igen rémisztő, <br>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő! <br>Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe? <br>Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele? <br> <br>Látom még az úti táblákat is lebontották, <br>Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották! <br>Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek, <br>Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek. <br> <br>Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat, <br>Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat? <br>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt <br>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált? <br> <br>Tudom, messze vannak szép, békés délibábos tájak… <br>Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak? <br>Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek <br>És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek… <br> <br>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő! <br>Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő? <br>Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődők, <br>Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 11. – Kustra Ferenc József <br>

Mint egy maszáj, csak fél lábon állok, <br>Révedek a semmibe és várok. <br>Por ment a szemembe, nem látok mást, <br>Elnyomok egy unalmas ásítást… <br> <br>Erre egy árva oroszlán sem jár, <br>Így a dárdám hegye sem kopik már. <br>Ágyékkötőmet tépdesi a szél, <br>Az ötletem, mind sorra elvetél… <br> <br>Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza… <br>Hol kellett volna születnem vala? <br>Sutba a tudást és a profizmust? <br>Ez átmeneti állapot, mint must? <br> <br>Budapest, 2001. április 10. – Kustra Ferenc József <br>

Mint rendesen, leszállt az este, <br>TV- ben már elmúlt az esti mese. <br>Ember csak ül, számadást csinál, <br>Elemzi, hogy tette mit kóstál. <br> <br>Biz’ nem mindig jó a számadás, <br>Embert magától ér támadás. <br>Van, hogy lelkiismeretem lázad, <br>És jöhet a támadás, mint század. <br> <br>Egyedül ülni és értékelni <br>Fontos magunknak is megfelelni. <br>Ez lehet, úgy tűnik, hogy kevés, <br>De gondoljuk át, nem is kevés. <br> <br>Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József <br>

Lét szilánkok… <br> <br>A kihalt lélekben <br>Nagy a pusztaság, nincs remény. <br>Nincs többé életút? <br>* <br>A lélekreménység, <br>Ápolhatja, életösvényt. <br>Út, kietlen tájon… <br>* <br>A sivár pusztaság <br>Reménytelenül, csak semmi? <br>Átszelni kellene. <br>* <br>Szilánk van lélekben… <br>Helyes ösvényt, befútta szél? <br>Ez, filozófia… <br>* <br>Hervadt virágoknak <br>Már a nyoma… végleg eltűnt! <br>De port, nagyon fúj szél. <br>* <br>Kopár fák, kiégtek. <br>Egyedül lenni, semmiben… <br>Por és hamu hullik! <br>* <br>A lélek dolgai, <br>Maguk a tudattalanok. <br>Ha tudjuk, lélek mi… <br> <br>Csak egyedül állni, <br>Nézni Ég és Föld egyesül. <br>Madársereg szabad! <br>* <br>Holdfény, arcot borít, <br>Lélekrétegek, árnyékban. <br>Bilincs a sötétség! <br>* <br>Előlem bujdosok! <br>Egyedül bóklászok… úton. <br>Lesem, árnyak táncát… <br>* <br>Síkit, magány-téboly… <br>Élet, csak bizarr karnevál… <br>Magány. Lélek. Semmi… <br>* <br>Démon, bennem paktál? <br>Mit keres, tökéletesben? <br>Úr… éj koronája! <br> <br>Vecsés, 2015. szeptember 14. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ –ban. (Szótagszám = 6-8-6) <br>