Ősz ölel tájat, <br>Rétegfelhő szétesik. <br>Hideg víz zuhog. <br>* <br>Őszi borultság, <br>Bizony lélekhangoló. <br>Támadó vihar! <br>* <br>Ősszel bizalom? <br>Veszett, mint üres magány. <br>Rézkakas forog. <br>* <br>Őszben sok szép van, <br>De lelkem már elveszett. <br>Rézkakas nyikorg’… <br>* <br>Ősz a tél elő, <br>Nem lehet már harcolni. <br>Rézkakas bólint. <br>* <br>Őszbe belemúl, <br>Élet és a szerelem. <br>Rézkakas vagyok… <br>* <br>Ősszel bizony már, <br>Nem áll helyre semmi szép. <br>Vén diófánál? <br>* <br>Ősszel, már álom <br>Is múlik… eső mossa! <br>Nyári vágy kútban. <br>* <br>Ősz figyelmeztet, <br>Úgyse... te marha öreg… <br>Hörög a vihar. <br>* <br>Ősz, mint borotvás <br>Mester, erdőt kopaszít. <br>Lelkem is sírva… <br>* <br>Ősz mosolyogva <br>Nem nevel kukoricást… <br>Öntörvényűség. <br>* <br>Ősz már fölkészít: <br>Elvesztésre, múlásra… <br>Ködnek igaza… <br> <br>Vecsés, 2020. november 9. – Kustra Ferenc Ferenc– íródott: anaforás senrjú csokorban <br>

Korán reggel, ázott, <br>Immár őszi úton sietünk dolgunkra. <br>Őszidő vágtat nyomunkba. <br>Csoszogás is hallatszik… <br>Egy fázós hajléktalan indul, kukázó útra. <br>Enne, keresgél… romlott múltba. <br>A vándormadarak sehol! <br>Itt már nem csivitelnek, nem tojnak, messzire repültek, <br>Tavaszra, új életbe érkeznek… <br> <br>Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog versformában, amit én alkottam meg. 3 versszakból áll. Szótagszámok: 6-12-8 – 7-14-9 – 8-16-10 Rímképlet: xaaxbbxcc <br>

Reggel, rögvest hiányzol Csinszka! <br>Ó, ha együtt lehetnénk még ma. <br>Simogatnám kezed, <br>Majd elvenném eszed… <br>De, nem vagy! Kereslek, hol vagy ma? <br> <br>Nagyon fáj, hogy nem vagyok veled, <br>Meg az is, hogy nem fogom… kezed. <br>Reggel, már kereslek, <br>Egész nap szeretlek… <br>Boldogságban úszhatnék veled. <br> <br>Szeretetem úgy kifejezném, <br>De, ha nem vagy, hogyan tehetném? <br>Reggel én felkelek, <br>Este én lefekszek. <br>Magányos vagyok, légy már enyém… <br> <br>Vecsés, 2021. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Keserű a szerelem Ágó, <br>Boldogtalan szerelem… fájó. <br>Ölelném testedet, <br>Bírnám szerelmedet… <br>Keserű, boldogtalan, málló… <br> <br>Nőmmé tennélek, édes Ágóm, <br>Keserűn ölelnélek… fájom. <br>Tán’ nem is esne jó, <br>Lelkem meg csak molyol. <br>Szerelem… tehervonat, Ágóm. <br> <br>Szívem, hang dörejjel dobogat, <br>Megőrülök… nem adsz alkalmat... <br>Ölelj, csókolj gyorsan, <br>Várnám hamarosan. <br>Bánat karcolgatja, arcomat… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Ébredek, tétova reggelen. <br>Tovább? Nincs ötletem. <br>Öregen? Az élet kegyetlen. <br>* <br> <br>Öregkor? Manipulált alkonyat <br>Már átértékel dolgokat… <br>Ezekkel ismerkedek, <br>De továbbmegyek. <br>* <br> <br>Nem álomutazás öregség… <br>Fiatal mondja, semmiség! <br>Megtudja, hogy nem csekélység. <br>* <br> <br>Kandallónál ücsörögni; kincs. <br>Hideg van, tűzifa nincs. <br>Pohár bor… sincs. <br>* <br> <br>Varázslat? Lélegzet. <br>Tompult? Képzelet. <br>Tűnnek? Emlékek… <br>Mentek? Visszanéztek, <br>Idővel… enyésztek. <br>* <br> <br>Jó lenne, még egyszer… fiatal lenni. <br>Erre gondolni se semmi. <br>* <br> <br>Bolondos álmok uralják embert, <br>Pedig nyugdíjas letette fegyvert. <br>Keveset keresett. <br>* <br> <br>Öregségre, ember elkopik, <br>Jó ötletből kifogyik… <br>Lehet… újra ujját szopik. <br>* <br> <br>Percek már szétszélednek, <br>Mégis egyfelé mennek. <br>Remegve telnek, lassan felednek… <br>* <br> <br>Öreg élet, már nem kombináció, <br>De tudjuk, nyugdíjas lét, manipuláció. <br>* <br> <br>Menni életúton, amíg lehet. <br>Már ne játszd fenegyereket! <br>Hagyjuk ezeket… <br>* <br> <br>Ember fia és lánya lelkében maradt fiatalos, <br>De azért nem olyan, mint fiatalon, már nem kisokos. <br> <br>Sokaknak öregség lett saját, végzetes magány-sivataga, <br>Meg fájnak ízületei, egyedül él, gazos az udvara… <br> <br>Röhögcsél magán, cikizi magát, jó, ha megmaradt humora. <br>Ez, öregedés és hanyatlás napjainak melodrámája. <br>Lesújtó helyzet, ez lenne az életvég, nagy-cél sármasszája? <br> <br>Mit várhatok én még betöltött hatvanhét évesen? <br>Már annak is örülök, ha nem hűl ki a levesem… <br>* <br> <br>A melodráma is <br>Része az életnek végül. <br>Öreg, kinek kell már? <br>* <br> <br>Természet útja, de <br>Öregembe nem vénember? <br>Kor, annyi amennyi. <br>* <br> <br>Öreges élet, mi <br>Sodorgat a ciklon felé. <br>Túlélés szerencse. <br>* <br> <br>Vonatfütty! Kerekek <br>Ha zakatolnak, haladunk… <br>Öreg-szem, felakad. <br>* <br> <br>Öreg láb már gyenge, <br>Kapaszkodó nincsen. Ez vég? <br>Lét szakadék szélén. <br>* <br> <br>Kenyerem megettem, <br>Már nincsen miért harcolni. <br>Öregkor letaglóz. <br>* <br> <br>Életkörülmények <br>Megváltoztak és elfogynak… <br>Bölcsesség itt kevés. <br>* <br> <br>Ahogyan múlik a lét, az az elkerülhetetlen sietség, <br>Mert, ha életemre gondolok; huh, de ideért az öregség. <br>Fiatalos ember még csak nem is gondol öregségre, <br>Öregen meg folyvást emlékszik fiatal életére. <br> <br>Szép az élet mondják és csodás az öregkor! <br>Mondja fiatal, ki nem is tudja, mi a kor. <br>Kívánom az okosnak, öregséget, így ő megéljen, <br>És akkor majd megtudja… ő is szenvedni fog keményen. <br> <br>Elgondolkoztam és kérdem én, már mi más foglalkoztasson? <br>Csak meditálok, elemzek, ezen a jégpálya- múlt sorson. <br> <br>Öregen már a pissz-fény is sok, <br>Fő kérdés, hogy meddig maradok? <br>* <br> <br>Múltat felzavarja <br>A sok elfeledett emlék. <br>Hangok kavalkádja. <br>Múlt ajtót, sors jól becsapta. <br>Zárt lett. Kilincs kattanása… <br>* <br> <br>Félelem, rettegés, <br>Hogy még mit hozhat a jövő! <br>Ki öreg, félember… <br>Nincs már cél, és nincsen már út! <br>Öregségből, nincsen kiút! <br>* <br> <br>Dőre fiatalság. <br>Másként tennék ennyi ésszel… <br>Utólag már okos. <br>Az eső után köpönyeg… <br>Maradj már magadnak, öreg… <br> <br>Vecsés, 2015. április 29. - Kustra Ferenc József – íródott; 10 szavasokban, versben, HIAQ –ban és TANQ –ban… <br>