Bálna merül mély vízbe, <br>Légzés után ízibe. <br>Búvár merül mély vízbe, <br>Légzés közben végtébe. <br>Lent a mély víz egyforma, <br>Bálna, búvár más forma, <br>De azonos mindkettőben, <br>Szeret vizet egyvégtében. <br>Víz bálnának lételeme, <br>Víz búvárnak kedvtelése. <br>Lent a vízben találkoznak <br>És egymásra csodálkoznak. <br>Bálna nézi, mit keresel, <br>Búvár nézi, Te mit nézel. <br>Víz azonban mindenkié, <br>Nem csak az ő kettőjüké. <br>Így hagyják egymást elmenni, <br>Hátranéznek búcsút venni. <br>Bálna elmegy lefelé, <br>Búvár meg jön felfelé. <br> <br>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József <br>

Kérdezzem, hogy hol nyílnak szép virágok? <br>Tudom, hogy vannak temetetlen sírok… <br>Menjek el és vegyek, ha nincs… termeljek én szép virágot? <br>Tudom, önön tébolyom kerüli körül a világot… <br> <br>Kérdezzem, menjek-e én vadászni dzsinnekre? <br>Tudom, akkor vérfarkas rálép a lelkemre… <br>Menjek én el, de ne vadásszam a dzsinneket? <br>Tudom, önön tébolyom zárja le végeket… <br> <br>Vecsés. 2012. augusztus 12. - Kustra Ferenc József <br>

Megérett a cseresznye, letekint rám, <br>Alulról meg tátog, csücsörít a szám. <br>Öreg a fánk, becsületesen terem, <br>Gyümölcse nekünk oly’, mint egy szerelem. <br>* <br>Japán szereti <br>Cseresznyefa virágot. <br>Ízletes gyümölcs. <br>* <br>Öreg fánk adja a finom cseresznye-lekvárt… <br>Oly' jó, és úgy esszük, mint Istenek a nektárt. <br> <br>Vecsés, 2002. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban. <br>

Naplemente szemet nagyon gyönyörködtető, <br>Amikor látszik a bárány… rózsaszín felhő! <br>Olyan, mint amikor az álom és valóság <br>Egyesül és így lesz gyönyörű, valós világ. <br> <br>Nap és az éj összefonódnak egy röpke nászban, <br>Mi meg gyönyörködünk e varázslatos világban. <br>Remeg rajtam a libabőr, csak ámulok és bámulok, <br>Olyan szép, ha még soká nézem, lehet, hogy elájulok… <br> <br>Magam mellé, leültetem a csendet, <br>Karolom, és együtt nézzük az estet. <br>Elmerengek magamban, milyen az élet, <br>Csend nem is zavar… várja őszinteséget. <br> <br>Ahogy süllyed bennem az este <br>Úgy süllyedek el én is benne. <br>Jő sötétség, át veszi hatalmat <br>És látom, nem mulasztja alkalmat. <br> <br>Naplemente után az éj sötétjébe veszek, <br>Majd magamba fordulok, a csend én magam leszek! <br>A sötétben majd csak hangtalanul hangoskodok <br>És a múlt… szép naplemente után vágyakozok. <br> <br>A fránya éj, mindent beborít fekete-korom fénnyel, <br>És ez lesz a mérvadó reggelig, így tán egész éjjel? <br>De nem! Tudom, hogy ez a sorsunk, az életünk, <br>Reggel ismét fent, és akkor újjá születünk. <br> <br>Kapuban áll az éjszaka, <br>Látom, hogy vadul az arca. <br>Egy bátortalan fénysugár, még az udvarba oson, <br>Körbe sem néz, csak megy, épphogy végigfut az udvaron. <br> <br>A kezdődő sötétben hallgatom a suttogó lomb szavát, <br>Légkör meg eldúdolja csoszogva közeledő éj dalát. <br>Ész nappali sötétben sem tűri a rabszolgaságot, <br>Bízzunk benne, hogy holnap reggel látunk egy jobb világot. <br> <br>Én még meglátom, hogy a Nap kihunyó sugarától legott <br>A templomtorony kísérteties, vörös fényben ragyogott, <br>De gyorsan elmúlt a fényorgona pazar játéka, <br>Mert nagy rohanvást ideért a vaksötét éjszaka. <br> <br>Vecsés, 2013. február 24. - Kustra Ferenc József <br>

Csurran- tán’ cseppen a néhány villám, <br>Ennék, de nem találom a villám. <br>Vihar szele már nagyon megpörkölt, <br>Ebédre legjobb falat a pörkölt. <br> <br>Nem is érdekel közben milyen az idő, <br>Pörköltes tányérban én vagyok nagymenő. <br>Kinézek, már nagyon zuhog fránya eső, <br>Reggel óta ünneplek, ő visszaeső. <br> <br>Zuhog nagyon a jég is, mindent fölsért, <br>Bemegyek a spájzba körtebefőttért. <br>Látom odakinn jég mindent levert, <br>Nékem ide be, most jön a desszert. <br> <br>Jó nagyot csattan a fejünk felett, <br>Kedvenc ebédem igen jól esett. <br>Akkorát szólt, hogy egészen körbevett. <br>Annyira ettem a hátam görnyedett. <br> <br>Jó nagy vihar volt, de nem volt rossz napom, <br>Ma volt; hatvanharmadik szüli napom. <br> <br>Vecsés, 2011. május 21. - Kustra Ferenc József <br>