Tisztán és tükör nélkül<br>látom a világot.<br>Minden a helyén van,<br> én már többé nem vitázok.<br><br>Reggelenként felébredek<br>s aztán megreggelizek.<br>Csinálom a napi tennivalót.<br>Este nem veszek be altatót.<br><br>Zűrös régi életemnek vége.<br>Az akadályok megszűntek.<br>Nincs bennem több kígyó mérge.<br>Minden mást a múlt tűzére!<br><br>Szóval mire van szükségem?<br>A sok zűrzavar földön s égben?<br>Az összes lutrit hátra hagyom,<br>és élek a szeretet hitében.

Kalifornia ég,<br>És Florida fuldokol.<br>Figyeljük hogy a világ<br>Mi egyebet felsorol!<br><br>Iránban az asszonyok<br>nyíltan lázadoznak.<br>Kifogyott a türelmük,<br>Mert jobbra vágyakoznak. <br><br>A nagy járvány alig múlt el,<br>S most tombol a háború.<br>Ezrével zokognak az anyák.<br> Vajon lesz-e elég koszorú?<br> <br>Kard csüng a fejünk felett.<br>Atomháború fenyeget.<br>Földünk egy szerencsejáték,<br>S a halál követel lelkeket.<br><br>A világ anyagi helyzete<br>Mindenhol mar leromlott.<br>Mindenki térdre roskadt,<br>A szokott rendszer szétomlott.<br><br>A globális katasztrófa<br>Napról napra sereglik.<br>Nagy Babilon buzgón <br>Bárkivel lefekszik.<br><br>Megérkezett Armageddon?<br>S merünk-e nyeregbe szállni?<br>Jaj! Talán már túl késő,<br>De ki mer még spekulálni?

Le fog ütni a vágyam, Ella! <br>Ezt kívánod Te, nekem mára? <br>Te vagy vágyam csúcsa, <br>Másképp; netovábbja... <br>Gyere, ess már velem az ágyba. <br> <br>Cipzáram a mészárszék ajtón, <br>Oda bejutni, nem csak fa-lón! <br>Dugd csak be a kezed, <br>Pezsegni fog véred. <br>Szemedben látnám, hogy óhajtón! <br> <br>Tajtékosan gyűrnénk lepedőt, <br>Mindketten élveznénk kéjerőt! <br>Nem csapnák kezedre, <br>Simi' fenekedre… <br>Kéjcsúcs vak… várnánk következőt! <br> <br>Vecsés, 2019. május 16. – Kustra Ferenc – Erotikus jellegű LIMERIK csokor. <br>

(3 soros-zárttükrös csokor, önrímesekben) <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br>Én marha, önként beleugrottam, megharaptak… disznók! <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br> <br>Engemet is figyelmeztek, de minek... mit nekem disznók! <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br>Engemet is figyelmeztek, de minek... mit nekem disznók! <br> <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br>Tudtam, hogy helytelenségemet, megbüntetik a disznók! <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br> <br>Ki eléjük kerül, elveszett… mindenevő vad-disznók! <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br>Ki eléjük kerül, elveszett… mindenevő vad-disznók! <br> <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br>Én már szabadulnék, szűk már nekem... társasági disznók! <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br> <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br>Gyötrelmes az élet, szabadság nincs disznóólban… disznók! <br>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 5. – Kustra Ferenc József – A &bdquo;Korpa közé keveredtem…” c. már publikált művem újragondolása és átirata, újszerű feldolgozásban. Link = https://www.poet.hu/vers/136501 <br>Íródott: 3 soros zárttükrösben, amit úgy kell olvasni, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2 és 3. sort egyben és ekkor kell levonni a konklúziót! <br>

Látunk egy közeli háborút <br> <br>(anaforás senrjon csokor, félhaiku lánc formátumban) <br>A hadak útját, hittük, <br>Hogy már benőtte a szép zöld fű… <br>De nem zöldfülű… <br>* <br>A hadak útját, hittük, <br>Jóember lelkek fölszántották… <br>Sors, nem jólelkű… <br>* <br>A hadak útját, hittük, <br>Homokozóvá alakítják… <br>Nem galamblelkűk… <br>** <br> <br>(Tíz szavas duó) <br>A hadak útja pusztulásában hittünk, <br>De tankok szántják… pedig hitünk… <br> <br>A világ vezetői jók, ezért hittünk… <br>Vezetők tanokat küldtek… hitünk? <br>** <br> <br>{Septolet) <br>Gránátok, <br>Járjátok, <br>Játsszátok… <br>Mondják: méláztok! <br> <br>Menekült családok, gyerekek! <br>Féltelek; elmegy eszetek… <br>Hadi út: és veletek? <br>** <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja, <br>Közben meg kiásta magát, a kiismerhetetlenség kútja… <br>Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja. <br>** <br> <br>(Senrjú) <br>Kórházak égnek, <br>Harckocsik is kiégnek… <br>Itt; menekültek… <br>** <br> <br>(Sedoka) <br>Iskola nem lesz! <br>Az már csak egy kőrakás. <br>Óvóhely nincs… pince se… <br> <br>Munkahely nincs már! <br>Az egész egy romhalmaz. <br>Férfiak; többség elment… <br>** <br> <br>(LIMERIK) <br>Ötven millió volt mindannyi! <br>Disszidáltak, meghalt; mindannyi… <br>Nincsen ki dolgozzon, <br>Nincsen ki tanítson…! <br>Lakósság fele… csak mindannyi! <br>** <br> <br>(Senrjú) <br>Atomerőmű <br>Meg véres vita tárgya. <br>Arra lődöznek! <br>** <br> <br>(anaforás, bokorrímes, önrímes) <br>Mi nem vagyunk vitapartner, csak, mint kicsike, peches szomszédok. <br>Mi nem ellenségeskedünk… aggódunk, mint itt lakó szomszédok. <br>Mi menekülteknek segítünk, befogadunk: mint jó szomszédok… <br>** <br> <br>(anaforás leoninus duó) <br>Jön a tél, vajon lesz fűtés? Sok fagyhalál lesz az Európai mély ütés? <br>Jön a tél és bármi is történhet, ez a sok nép meg már megelégelhet… <br>Jön a tél, az meg bizony senkit nem kímél, ő a vacogóktól nem fél… <br> <br>Vannak, akiknek félni kéne... mert a végén, egyszer a nép itéle... <br>Vannak, akiknek telik, fussa... de talán észbélileg, igen nyurga... <br>Vannak, kiknek adatott hatalom... de lyukas zsebükben nincs irgalom... <br> <br>Vecsés, 2022. augusztus 20. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>