Nekem minden, s neked tán semmi<br>az, amit adhatok neked,<br>talán apróság, s te nem érzed<br>mennyire fontos énnekem.<br><br>Neked oly kevés, mint egy vízcsepp,<br>mely az ajkadon ott pereg,<br>nem oltja szomjad, alig érzed,<br>bár nyelved hegyével ízleled.<br><br><br>Talán jólesik néhány percig,<br>de neked oly kevés lehet,<br>pedig tán az utolsó csepp volt,<br>mit magamtól vettem el neked.<br><br><br>Nem maradt másom, csak a szívem,<br>mely teérted dobog szüntelen,<br>s minden apró kis lüktetése<br>miattad tombol. Higgy nekem.<br><br><br>Nincs semmi másom, s te nem érzed<br>mennyire kedves vagy nekem,<br>hisz az a tűz, mit irántad érzek,<br>olyan lángoló, s végtelen.<br><br><br>Ne hagyj magamra. Bár kevés most<br>az, amit adhatok neked,<br>de tudom: úgy, ahogy én szeretlek,<br>többé tán senki sem szeret.

E szürke ködben nehéz a légzés.<br>Mellkasom fáj, és most is úgy sajog,<br>mintha valami súly volna rajta,<br>melytől levegőt alig kapok.<br><br><br>Könnyes- párás a lég is köröttem,<br>mintha lesírná égi könnyeit,<br>szelet kavar e furcsa félhomályban,<br>süvítve, sírva sóhajtozik.<br><br>Ködharmatos a levél a fákon,<br>amely sárgultan, elhalva hull,<br>búcsút intve az őszi világnak,<br>s avarszőnyegként földre lapul.<br><br><br>Vastag takarót terít a földre<br>s akárcsak én is, úgy álmodik,<br>egy sokkal boldogabb, szebb világról,<br>s közben zizegve sóhajtozik.<br><br><br>Ő is úgy várja, ahogyan én is,<br>hogy mire ébred könnyebb legyen,<br>s talán ő is a Jóistent kéri,<br>hogy könyörüljön a nincstelenen.<br><br>Elmúlás helyett életet adjon,<br>s minden asztalra friss kenyeret,<br>éhbérek helyett fizetést, munkát,<br>és egy emberibb, jobb életet.

Sok tüskéje van a süninek, <br>Nagy pofája a kis hörcsögnek. <br>Az elefántnak oszlop lába, <br>Vízben él, mint hal a márna. <br> <br>A kígyó teste surran, siklik, <br>A majom fáról fára ugrik. <br>Cápa a tenger királya, <br>Aligátor a mocsár ura. <br> <br>Naponta öt állatfaj kivész, <br>Az ember nekik olyan, mint vész. <br>A természet részei vagyunk, <br>S erre biz’ kéne vigyáznunk. <br> <br>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József <br>

Sok tüskéje van a süninek, <br>Nagy pofája a kis hörcsögnek. <br>Az elefántnak oszlop lába, <br>Vízben él, mint hal a márna. <br> <br>A kígyó teste surran, siklik, <br>A majom fáról fára ugrik. <br>Cápa a tenger királya, <br>Aligátor a mocsár ura. <br> <br>Naponta öt állatfaj kivész, <br>Az ember nekik olyan, mint vész. <br>A természet részei vagyunk, <br>S erre biz’ kéne vigyáznunk. <br> <br>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József <br>

Komor éjszakán járása: bikáé, <br>Teljes fegyverzete: halál lovagé <br>És lecsap az éjszaka sötétjében, <br>A megmagyarázhatatlan félelem. <br> <br>Zord mezőkön és sötét erdők mélyén, <br>A legközelebbi lakóhelyhez érvén, <br>Tán megkönnyebbül éjszaka vándora, <br>Bízzon, kellemes lesz fogadtatása. <br> <br>De ki ő, ki zord éjszakán vándorol, <br>Életét veszélyeztetve lovagol? <br>Nem tudjuk, személye inkognitóban, <br>Díszes ruhája, vércsatakokban. <br> <br>Gyanítjuk, ő jó Richárd követe, <br>Ki másképp Robin Hood összekötője. <br>Ők együtt harcolnak a gonosz ellen, <br>Életüket veszélyezteti; ellen. <br> <br>Hírvivő egészsége végveszélyben, <br>Életét áldozza, jó ügy érdekében. <br>Hír azonban fontosabb életnél is, <br>Határoz, odaér csak azért is. <br> <br>A lova fáradt, biceg, sőt már sánta, <br>Csak tartsa meg lelkét még szegény pára. <br>Királyi üzenet mindenekelőtt, <br>Ember és a ló tartsa szem előtt. <br> <br>Király üzeni, végre hazaérkezett, <br>Trónbitorló ellen kér segítséget. <br>Hírvivőn múlik tán a jó győzelme, <br>Hogy leverhető, rossz király szelleme. <br> <br>Rossz idők jártak most ó… Angliára, <br>Jó idő meg a rossz trónbitorlóra. <br>De megjött jó király, hála az égnek, <br>Kéri Robint és csapatát segítségnek. <br> <br>A hírvivő és a ló már egyaránt szenved, <br>A haza sorsa, lazítást nem enged. <br>Tudják mindketten, mi az; kötelesség, <br>Kritikus időben, hazáé elsőség. <br> <br>Cammog a ló és vérzik a vitéz, <br>Figyelő őket föntről az Ítész. <br>Ő is tudja mi a helyes cselekedet, <br>Erővel, kitartással segíti őket. <br> <br>Fél a lovag az zord erdő sötétjén, <br>De nem gondolkodik a saját életén. <br>Ő lovag, fölesküdött a jó királyra, <br>De nem lenne tévedés áldozata. <br> <br>Már bent jár a sűrű, sötét erdőben, <br>A lovag nem félt még így életében. <br>Neki el kell jutni Robin Hoodhoz, <br>Ki nem tudja, hogy ő most jó hírt hoz. <br> <br>Tudja jól, Robin jól megszervezte csapatát, <br>Körben őrség védi erdei tanyáját. <br>Harcosai erdei haramiák, <br>Kik élvezik zord erdő oltalmát. <br> <br>A lova sánta, de itt ismerős, <br>Útjuk már vesszőfutás, hideglelős. <br>Szegény párát szíve viszi előre, <br>Lovag meg aléltan nyakába dőlve. <br> <br>Szerencse nekik és a hazának, <br>Őrség tagjai rájuk találtak. <br>Szegény, hű pára kilehelte lelkét, <br>A lovagot Robin Hood elé vitték. <br> <br>Üzenetet a hírvivő átadta, <br>Robinék lettek jó király csapata. <br>A trónbitorló királyt leverték, <br>Vén szigetet, Angliát megmentették. <br> <br>Budapest, 1997. május 1. – Kustra Ferenc József – föltehetően valós történelmi esemény… <br>