Hétköznapi pszichológia útjain! <br> <br>Jó, ahol vendég a nevetés, <br>Ott az élet egy nagy ünneplés. <br>Természet reális, <br>Igen kolosszális. <br>Életben nevetés, oly’ kevés. <br> <br>Egy nagy sírás sem mindig használ <br>Főleg, ha jő halál és kaszál. <br>Az utolsó percek, <br>Oly’ lehetetlenek… <br>Innen már élet, vissza nem áll. <br> <br>Esküvő az élet szépsége, <br>Nem fittyet hányni lényegére… <br>Gyerekeket szültünk, <br>Kettévált életünk… <br>Nem ily’ lovat akartam! Vége… <br> <br>Vecsés, 2018. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: LIMERIK csokorban. <br>

Vajh, vízióm van megint…? <br> <br>A napkelte reggelre aranyfény kaftánt vett, <br>Ma is lesz egy új, tán' szép nap, de nem mindegy, hogy milyen. <br>Lesz szeretet és jólét is, de az bizony kicsinyen? <br>Megváltásunk… bűneinkből eredeztetett. <br> <br>Telihold is ment aludni a fátyol-felhős égről, <br>Enni már nem kapunk lassan, csak tápos-zaftos semmisét, <br>Már a pap sem vigasztal, fásultan celebrálja misét. <br>Az ember lelke bizsereg a sok szép népmesétől. <br> <br>Emberek! Vásároljunk be, legyen otthon, falazó homok, <br>Legyen sokféle szaloncukor, mert jövőre is lesz karácsony, <br>Meg legyen száraz kenyér, penésztelen, ez tanácsom, farácson. <br>Meg talán legyen sok gyolcskendő, vizes, ha izzad a homlok… <br> <br>Majd ha megyünk nem hátszéllel, de szembe… jól összekapaszkodunk. <br>Ha minden rosszul sül el, akkor még megfagyhatunk a melegben, <br>De az biztos, hogy gyorsan kihűlhetünk, fájó szeretetlenben. <br>Ha nem akar mindenki arra menni, jól összeakaszkodunk! <br> <br>A nap meg csak virít az aranyfény kaftánjában <br>Csak nálunk nem változott semmi sem, mert halljuk a mesét, <br>Főleg modernt erőltetik, benne a nekünk semmisét. <br>De reggel rácsodálva nézi, van ő már másban… <br> <br>A szépséges-szép hajnalfényre, legott ideér az est-ború… <br>Nem vagyok és semmi. <br>Nem vagyok én senki! <br>Elrohant a nappal, elfutott, de… ezért, nem vagyok szomorú… <br> <br>Érzem, hogy előírva a lépésemben a szent tánc nekem, <br>Gondoltam is, hogy ez a rituálé meg minek nekem? <br>Csak botladoztam meg toporogtam, és volt hányingerem! <br>Nem születtem buddhista szerzetesnek, nem is használt nekem… <br> <br>Íme és lám, a mai nap sem különb, ilyen az emberi lét! <br>Pedig én is láttam, az aranyfény kaftán igen jót ígért, <br>De abból csak annyi jutott, amennyit a hajnal is megért… <br>Semmi nem változik, tömeg meg boldogan éli a semmisét! <br> <br>Vecsés, 2014. december 21. - Kustra Ferenc József <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal, <br>Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal... <br>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal. <br> <br>(Bokorrímes) <br>A pennámat én kék tintába mártom, <br>A golyóst meg feketével használom... <br>Papíron, ha percegek, ezt imádom. <br> <br>nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon, <br>A Nap is elért útja végére... lebukik a horizonton. <br>Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Míg írok, álom <br>Világa vesz majd körül... <br>Nektek írok most. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Lüktető érzelmek, <br>Álmatlan éjjelek... <br>Lüktető érzelmek. <br> <br>Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből... <br>Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből... <br>Papírra ugranak... maradnak a tollam hegyéből. <br>* <br> <br>Időnek írok, <br>Vélem, hogy majd megmarad. <br>Olvasók hada... <br>* <br> <br>Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja, <br>De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca, <br>Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja. <br> <br>Indulnék és is a fények végtelen útján, <br>Haladnék óvatosan, de nem vonakodván... <br>Indulnék és is a fények végtelen útján. <br> <br>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok, <br>Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok... <br>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok. <br> <br>Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában, <br>Én vadul kergetem a percet, magányában... <br>Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában. <br> <br>Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc József <br>

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába, <br>Ha a tél meg ideér, majd sunyizik egy mélyülő defenzívába… <br>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába. <br> <br>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal, <br>A terek, utcák, kertek leveleit, kupacra kotorja, fanyar humorral… <br>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal. <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Nincs mit tenni, ősz ilyen, <br>Tanúk vagyunk, születésénél… <br>Tetőt, sorban bont! <br>* <br> <br>(15 szavas, 6 sorban) <br>Sodor kalpagot, <br>El humort… <br>Kőszobrot! <br>Tetőn: rozsdamarta rézkakas, <br>Ijedten forog, nem ócskavas, <br>Csöppet sem nyugalmas… <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Lesz itt cudar világ, <br>Ha majd összeszedi magát. <br>Tetőt… ólat megbont! <br>* <br> <br>(Leoninus duó) <br>Úgy tűnik, most kezd rögtön edzeni, próbál melóba belelendülni. <br>Nem hagyja békén az fasor fáit, ha meg törnek, tekernünk kell… fásli. <br> <br>De, amikor meg majd elmegy, siránkozik, mint egy magányba maradt özvegy. <br>Azonban őhozzá meg, a hideg lesz kemény, ha-ha… nem lesz kemény legény. <br> <br>Vecsés, 2022. szeptember 1. – Kustra Ferenc József <br>

Garázdálkodó <br>Szelek északról fújnak. <br>Felhőket tépnek. <br>* <br>Csipkeszélűek <br>A sűrűsödő felhők. <br>Szél is feltámadt. <br>* <br>Sárguló múlás, <br>A rőt színnel keverék. <br>Szél, egekig fúj. <br>* <br>Szél belekiált <br>Az erdő mély csendjébe. <br>Vaktában, csak fúj. <br>* <br>Erdők lombjai <br>Közt, már panasz szava száll. <br>A szél a regös. <br>* <br>Szél az erdőnek <br>A szétzilált köntöse. <br>Lombot szaggató! <br>* <br>Holdnak karmai <br>Éji erdőt fésülik. <br>Szél, csendesen jár… <br>* <br>Ringató a szél, <br>Dúdolva zúg a fáknak. <br>Monotonitás. <br>* <br>Hűs szellő rebben <br>És fák között utat tőr. <br>Fa, már lombtalan. <br>* <br>Zizzenő levél <br>Adja fák nevetését? <br>Szellő besegít. <br>* <br>Napsugár fáradt, <br>Már öleltelen sugár. <br>Feltámadó szél. <br>* <br>A fenyőfák közt <br>Mint kis patak, szél folyik. <br>Morc fizimiska. <br>* <br>Szél egy nagy zenész, <br>Elmúlás hárfán játszik. <br>Új élet messze. <br>* <br>Kedves szél játszik <br>Út szélén, a dróthárfán. <br>Lengő félhangok. <br>* <br>A hideg szellő <br>Villanydróton gyakorol. <br>Nem használ kottát. <br>* <br>Hűvös hajnalban, <br>Szél kopasztgatta ágat. <br>Fonnyadt levelek. <br>* <br>Reggel céltalan, <br>Egész nap csak levél hull. <br>Pajkos szélroham. <br>* <br>Büszke diófa <br>Kopasz ággal nyújtózik. <br>Friss, hajnali szél. <br>* <br>Szellő csak rezzen, <br>Falevél zizzen és hull. <br>Ágak kopaszak. <br>* <br>Levéltelen ág <br>Komoran int semmibe… <br>Szél hajlítgatja. <br>* <br>Már hideg szelek <br>Tarolják a vidéket. <br>Kopaszított ág! <br>* <br>Rozsdaszínű rét <br>Kísérője, ökörnyál. <br>Szél elszállítja. <br>* <br>Az ördögszekér <br>Magányosan, csak gurul. <br>Heves szél, lecsap. <br>* <br>Halott kóró, mint <br>Virág, hajlong a szélben. <br>Nagy magányosság. <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Baso féle stílusban írva. <br>