Idő 
Értékelés 
Értékelés Újra jó idő jár, fú a langy szél,
<br>Lépte enyhén koppan ’mint ideér.
<br>Emlékeinkből kibújik a jó,
<br>Szép az emlék, másra úgysem jó.
<br>
<br>Betöltöttem a negyvenkilencet,
<br>Elővettem régi emlékeket.
<br>Kezdek már én is nosztalgiázni,
<br>A rossz emlékeket is szépnek látni.
<br>
<br>Bízom, hogy csak a felénél járok,
<br>Jövő évezredből sokat látok.
<br>Inkább hosszan nosztalgiázzak,
<br>Semhogy hosszú életről lemondjak.
<br>
<br>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
<br>
Nem sírok, tovább már nincs erőm,
<br>Érint még valaha, mi öröm?
<br>Csak zúg, süvít, fúj élet szele,
<br>Örökös vihar vagy lesz vége?
<br>
<br>Nem elég a sikertelenség,
<br>Bevágott cukor, mint betegség.
<br>Mi végre büntet Isten, ha van?
<br>A hét szűk esztendő tán’, hatvan?
<br>
<br>Mindenki oly’, minek születik,
<br>Meg még, aminek mások nézik.
<br>Én vajon minek is születtem,
<br>Élni sikertelen életem?
<br>
<br>A jó élet, mi kiteljesedett,
<br>Ha az ember boldog, elégedett.
<br>Nekem eddig ez nem adatott meg,
<br>Sikertelenséget, hogy éljem meg?
<br>
<br>Hely hová születtem, vajha rossz,
<br>Pedig más is ragadt rám, mint kosz.
<br>Mások nem néznek valakinek,
<br>Magam, hogy tartsam; főleg kinek?
<br>
<br>Sorsát ember nem kerülheti,
<br>Ez megadatott, ezt kell élni.
<br>Én azért mégis csak bánkódóm,
<br>Miért adatott, ily’ rossz sorsom?
<br>
<br>Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
<br>
Ébredezünk.
<br>Kappan hangja harsan korán,
<br>Új kihívások várnak tán’.
<br>Kel fel, látszik már a Nap is,
<br>Új napra ébredünk, vagyis
<br>Ébredezzünk!
<br>
<br>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Köd üli meg egész tájat,
<br>Reggel kenjük szét a vajat.
<br>Nem látjuk így a szépségét,
<br>Ember eszi reggelijét.
<br>
<br>Közben persze elmélkedünk,
<br>A Nap mikor süt fel nekünk.
<br>Eszünkbe jut vad gondolat,
<br>Együnk reggel egy sült halat.
<br>
<br>Miután kentük vajacskát
<br>És ettünk egy sült halacskát,
<br>Elhagyja a tájat a köd,
<br>A szép látvány az örömöd.
<br>
<br>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Esti csönd vágtat dübörögve,
<br>Ciripel a szomszéd tücske.
<br>Békesség, csend honol a tájon,
<br>Oly szép, nem kéne, hogy fájjon.
<br>
<br>Esti Békesség és nyugalom,
<br>Ez az egész napi vágyom.
<br>Napi munka után pihenés,
<br>Családi körben melegedés.
<br>
<br>Magány érzése járja szívem,
<br>Ez lenne az össze kincsem?
<br>Nem igaz, csak elméláztam?
<br>Esti csöndben rosszul láttam?
<br>
<br>Budapest, 1997. június 16. – Kustra Ferenc József
<br>
