Üdvözöllek ismét Ősz! <br>Tudtam, hogy megint eljössz… <br>Te nélküled élet úgysem lehet, <br>Utánad jön… a hideg kikelet... <br> <br>Nékem hozza vastag, barna avart. <br>Örüljek, hogy így kezdte? Dúlt, kavart. <br>Én azonban, csak nyár után vágyok, <br>Bár tudom, hogy ezek már csak álmok. <br> <br>Miattad már a hajnalok is hűvösek, <br>Isibe, kabátba mennek a gyerekek. <br>Reám néz az Ősz, és csak legyint, <br>Hogy mit okoskodok már megint. <br> <br>Idejön és összegyűri fák levelét! <br>Esőt is hoz, kimossa az ember eszét… <br>A Nap meg már csak haldoklik, nyöszörög, <br>Hallom, még kis nyárutóért könyörög… <br> <br>Vecsés, 2012. augusztus 23. - Kustra Ferenc Józse <br>

Kopogtat az ősz, jő a hajnali hűvös, <br>Ilyenkor talán jól esik egy korty hírős. <br> <br>Levelek már szomorúan, csüngve lógnak, <br>Lassan jő ideje –hagymával- sódarnak. <br> <br>A drót szamarunkat is lassan eltesszük, <br>Szánkótalpat fényesítjük, elővesszük. <br> <br>Ne! Azért a hóvihar tán’ még messze van, <br>Még a maradék… a szép nyárutó megvan. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József <br>

Az ősz az elmúlás előjele, <br>De benne van a kikelet szele. <br>Mondják minden rosszat jó követ… <br>Ebben én nem hiszek… de lehet. <br> <br>Tavaszt is a jobb nyár követi <br>Így nyáron az ember azt hiszi, <br>Hogy ez így a legjobb, maga a tökély. <br>Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj. <br> <br>Nem tudni azonban, kinek mi a jó <br>És azt sem, hogy vajon neki mi való. <br>Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt, <br>De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt. <br> <br>A sors útja, cifra, dimbes-dombos, <br>Nem egyenes, inkább jó kanyargós <br>És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé <br>Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé. <br> <br>Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors <br>Az be is következik. Élet nem komfortos, <br>Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal <br>És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal. <br> <br>Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen, <br>De ők a körülményeik miatt a tehetetlen <br>Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes, <br>De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes. <br> <br>Megoldás nincsen, jó tanács nem adható. <br>Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó. <br>Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül, <br>Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül. <br> <br>Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József <br>

Jöjj már hideg! <br>Egész nyáron melegem, volt, már ilyen nem kellene! <br>Hideg karod, élvezettel fogna, úgy ölelgetne… <br>Kérem, akkor elmúlhatna a szenny, a bűn, a sár, <br>Ez az mire sokan is vágyunk, megtörhetne már. <br> <br>(Leoninus) <br>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet… <br> <br>Jöjj már hó! <br>Építenénk klassz időjárást álló hóvárat és meg hógolyóznánk… <br>Kesztyűbe nem nagyon lehet hógolyózni, meztelen kézzel meg fáznánk. <br>Aztán gyorsan egymás ellen fordulnánk, <br>Hógolyót kemény-acélosra gyúrnánk… <br>Klassz lenne a végzetünk ellen megküzdeni <br>Ezért még a szembe árokba is elmenni… <br> <br>(Leoninus) <br>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet… <br> <br>Jöjj már fagy! <br>Gyere csak, úgy hallottam a forró szívek orvosa vagy… <br>Jóságból tán’ szép szavakat rebegnél… Velünk oly’ jó vagy. <br>Az én és a mi álmainkat hűtenéd, perzselő nyár már úgyis elillant, <br>De bizony, mi még szeretettel a szívünkben őrizzük… rémült, ha rád pillant! <br> <br>(Leoninus) <br>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet… <br> <br>Vecsés, 2022. február 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Jörgné Draskóczy Ilma (1884-1945) &bdquo;Jöjj tél!” c. verse átirataként! <br>

Az elmúlás mozgalma… <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös duó) <br>Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek, <br>Látod? Erdei lombok is muriznak, de ők már avarban hevernek… <br>Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek. <br> <br>Már kolomp sem hallatszik és a mezei virágok is lassan, de sárgulnak, <br>Már bizony eljött az idő és mindőjük elveszti szép színét, elfakulnak… <br>Már kolomp sem hallatszik és a mezei virágok is lassan, de sárgulnak. <br> <br>(Leoninus duó) <br>Elhallgata erdőn a madárdal, és a közeli temető csendje maga a dal… <br>Azért a hideg szél, ha futó edzést vesz, visít és a csendtörő önön maga lesz. <br>Ez a szél, mikor jönöcskél visszafele, az avar lesz, mint halk lépés ellenfele. <br> <br>Neszt hallok föntről, fejem fölött... emelem fejem, szállnak a daruk messzire… vélem. <br>Van ez a oly' nagy V betű, tán’ több száz is, nem számolom, van szárny sokkal több... még több száz is! <br>Micsoda ’emberi hangok', nem győzőm figyelni, mennek... szemmel nem tudom követni… <br> <br>(Anaforás, haiku trió) <br>Ősszel igy múlnak <br>Percek, órák, idő fogy. <br>Távozó vígság… <br> <br>Ősszel múlik az <br>Ábránd, időkerék forg’. <br>Hallgató vígság. <br> <br>Ősszel az idő <br>Ellenfele… szemfedél. <br>Gyors időkerék. <br> <br>Vecsés, 2022. október 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Baróthi Elemér (1800. - ???) azonos c. verse átirataként. <br>