Hosszú idők kezdete óta<br>Szütelenűl folyik a vér.<br>Olyan mint egy túlcsordulás,<br>amely mindenhová kitér.<br><br>Egy folyó, melynek áramlata<br>egy skarlát tengert feltölthet,<br>Mely bűnösségünk tanúsága,<br>S zsarnokságunknak az árra.<br><br>A harcba vonulás mindig is<br>Sötét, tragikus sorsunk átka.<br>A véres folyó s skarlát tenger<br>Az emberiségnek örök társa.<br><br>Mit műveltünk a világgal<br>Hogy megértésért könyörög?<br>Hallod-e a végzet sóhaját, <br>Amint a skarlát tenger nyöszörög?

Élet csak egy van, <br>Jól kellene használni. <br>Lét nagy ajándék. <br> <br>Az életspirállal írható le az élet? <br>Az mutatja meg az életed… egész létet! <br> <br>Van fehér spirál, mi a pozitív <br>És piros spirál, ami negatív. <br>Belül van az éned, ez nagy origó, <br>Kívül kör zárja, mint kerítés… hohó! <br>Fehér belül széles, szűzies, kívül már vékony, <br>Piros belül kezdődik, kívül széles, kártékony. <br>Mi vagy Te a nagy spirál játékban? Tán' a golyó? <br>Sorsod a rugós lökő, golyó nocsás, mint bolygó? <br>Változik folyvást a pozitív és negatív <br>Utadon biztos nem oly' sok a diadalív. <br> <br>Belül az origóban a felettes éned <br>Közérzetedtől függ, Tenmagad hogyan érzed. <br>Az életed folyását Te, hogy látod és a buktatókat? <br>És elhasalsz, vagy zihálás nélkül veszed a kaptatókat? <br> <br>Az életspirál szélére jutni nem egy leányálom, <br>Kérlek, hogy ne tégy olyat, hogy mondani kelljen: úgy bánom. <br>Ha a börtönbe csuknak, vagy nagy kaszás alanya leszel <br>Akkor bizony Te már új életspirált biztos nem veszel. <br> <br>Egyenes élete senkinek nincsen, az mind csak spirális <br>És sokaknak ráadásként olyan büdös, mint egy kanális. <br>Lehet még a spirálod is görbe, <br>Untalan csak mész-mész körbe-körbe. <br> <br>Az sem olyan jó, ha egyenes a spirálod <br>Mert akkor már utolért végzetes halálod. <br>De ezzel persze ne siess, <br>Ha az élet veled szíves… <br> <br>Ha majd az életvonatod az utolsó spirál kanyarban <br>Kisiklik és Te kiesel, landolhatsz a betonárokban. <br>Akkor még röptében jobb híján fogsz Te imádkozni <br>Ha ateista voltál is, erre fogsz szorítkozni. <br>Életben lőnek is ránk, fülünk mellett süvítenek a golyók, <br>Én oltári nagy szerencséd van, ha ezek csak puha hógolyók… <br> <br>Ha néha esőfelhők lógnak életrétek felett, <br>Akkor kitörnénk, elmennénk egy nagy probléma mellett. <br>Hogyan lehet a spirálban gondtalanul dönteni? <br>Ki lehet életproblémákat a vízzel önteni? <br> <br> <br>Életspirál mutatja, bár akárhogy szeretnéd, nem vagy szabad! <br>Mert szabadság nem létezik, mely, az összes körülményből fakad! <br> <br>Szabadság nem létezik, körülmények gátlása miatt <br>Mert azokat levetni nem lehet az életünk alatt. <br>Megoldás nincsen, csapódunk az életspirálban <br>Mely olyan, mint elsétálni a labirintusban. <br>Sokan vannak, kiket csak a szabadságvágy űz <br>Velük élni oly' nehéz, mert nagy bennük a tűz. <br> <br>Spirálban is alkonyodik, eljő a bíborral festett est, <br>De a csak a szerencsésnek olyan a sorsa, hogy ilyet fest. <br>A többségnek a kín estéje jön el, nem feledhető, <br>Mert az életspiráljában csapódva nincs elő-tető <br>Tavasszal még vegetál, de sarjad a mező... <br>Bús az őszi lombhullás... több mint kifejező. <br> <br>Ki hogy alakul, milyen ember, olyan az életspirálja <br>A dolgait ennek megfelelően jól-rosszul csinálja. <br>Van, akinek a spirálja önmagába fordul vissza <br>És van, aki a körből kirepül, ennek levét issza… <br> <br>Ahova születünk olyanok a körülményeink, <br>Kinek az apja király volt, ő lesz a mi királyfink <br>Aki gazdag család életspiráljában jött világra, <br>Korán tanulta, már kiskorában is a pénzt imádta, <br>Kinek -ha az jutott- a családja koldusszegény és éhezik, <br>Annak életspirálja olyan, hogy talán… súlyosan vétkezik. <br> <br>Életspirálunktól függhet attól, hogy jók vagyunk-e? <br>Valamint attól, hogy átérezzük, rosszat tettünk-e? <br>Ettől függ, hogy a gyermekünket szeretjük, és hogyan neveljük <br>Meg a családot, rokonokat, barátokat hogyan szeretjük. <br> <br>Előfordul, hogy valaki életspirálja korán megszakad <br>Sőt van, ki bármit tesz, mellette a fránya élet csak elhalad. <br>Van, kinek az életspiráljában friss mezőillat terjeng <br>És létezik, ki egész életében, hideg sárban fetreng. <br> <br>Életspirál lehet a szerencse mesebeli tartálya <br>De bóklászhat benne a patás ördög, mit rúg: a fartája… <br> <br>Vörös pipacsok integetnek nekünk, rétek zöld színében, <br>De ne feledd, ez káros gaz, bármily szép az ember szemében. <br>És a vérszínű -piros- vér, mi minket soha el nem hagyó <br>Az ereink foglya.. néha lázad és folyik a csavargó… <br> <br>Vannak persze kevesen elkötelezett jók <br>Ők a kevesek, akik mutogatni valók. <br>Jó ember, kinek az életspirálja erőszakmentes <br>És milyen ember, akinek a bűn a legnagyobb szegmens. <br> <br>Életspirálként működik a mi egyéni sorsunk, <br>De van családi és társadalmi életspirálunk. <br>Kinek az életvonala rosszul, körbe-körbe megy <br>Előbb utóbb elszédül, saját életére rámegy… <br>Akinek meg hepehupás, göcsörtös sínen húz a mozdonya, <br>Annak életét nem ezüstözi, világítja fényorgona. <br> <br>Vannak az életspirálunkban események, miről nem tudunk <br>Élet alakulhat úgy, hogy rejtélyek közé látni nem fogunk... <br>Lesz-e, hogy visszakapsz valamit befektetett szeretetedből? <br>Pucold ki az eszed, lelked és feledj mindent a keservedről! <br> <br>Az életspirál <br>Miben benne az élet. <br>Élni, mi jutott… <br>Van, kire süt a napfény. <br>Mindenkinek aranyfény?! <br> <br>Vecsés, 2014. május 30. - Kustra Ferenc József – íródott: (avagy spirális a létünk…?!) <br>Versben és az eleje haiku, a vége tanka… <br>

Folyvást hátat fordítanék az időnek… <br>Velem szembe percek, persze csak úgy jönnek! <br>Mostanra már megint egy évvel idősebb vagyok… <br>A szembekúszó másodpercek lélekmarkolók! <br> <br>Emlékszem, régen volt mikor zúgott a harang… <br>Az óta fa is korhadt, nincs már csak tárcsahang. <br>Régen a fakopáncs dolgozott egész nap, sőt este… <br>Ma már nem hallatszik, csak éhes fa-szú percegése. <br> <br>Az is lehet, idő maga a perpetuum mobile… <br>Eme idő lehet a világmindenség csillagfénye? <br>Mások felett sem állt meg az idő, látom, öregszenek… <br>Én meg a sírig érzem, hogy ketyegnek a másodpercek. <br> <br>Az idő végül is nem más, mint a gyarló ember élete… <br>Embert építő kudarcokkal gyarapodó bölcsessége? <br>Ha kutakodsz és megnyitod, ami emlékeid börtöne <br>És ha találsz jót is a polcokon… az a lelked öröme. <br> <br>Tudd azt is, hogy ha polcról felemeled, és az újra szabad, <br>Akkor bizony a feledett múltad jó vagy rossz, de rád szakad! <br> <br>Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc József – pályázati anyagnak készült… <br>

(Bokorrímes) <br>Létünkről -nagyon hamarosan- az emberek már nem beszélnek, <br>Nagyjából unokák életében ismertségek véget érnek… <br>Ezt sokszor végig gondoltam -az éber éjszakákon- álmomban <br>És a lehetőségekkel keményen vitatkoztam kánonban. <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Ma már nem van divat a megdicsőítő tettekről, hősi dalt írni, <br>Mert e modern világ erre nem alkalmas, de okos telefonozni… <br>Ma már nem van divat a megdicsőítő tettekről, hősi dalt írni. <br> <br>Majd rólunk az ismert, tudott-közös emlékek, élet-tengerben elsodródók <br>Meg ismerősök, rokonok is felejtenek, életviharban elsodródók… <br>Majd rólunk az ismert, tudott-közös emlékek, élet-tengerben elsodródók. <br> <br>(Bokorrímes duó <br>Gondold meg, Te is a rokonokat végleg elveszetted, <br>Emlékeid meg kopnak, más nem festi újra helyetted! <br>Egy ötvenéves távlat, emberi létben már ősidő, <br>Job b emlékezéshez újabb muníció nem lelhető! <br> <br>{… önrímes} <br>Múlt emlékezettel szemben, hiába akartad, soha nem volt hatalmad, <br>Jelen, holnap már múlt lesz, az új nap a jövő, de hiányos a hatalmad… <br>Múlt emlékezettel szemben, hiába akartad, soha nem volt hatalmad. <br>E tág kérdéskörben a saját akaratod mit sem számít, nincs hatalmad. <br>Nincs olyan, hogy a köd egyszer csak átlátható lesz, nincs hatalmad. <br>Nincs olyan, hogy vaksötét éjben egyszer-csak látsz, ha nincs hatalmad. <br> <br>Vecsés, 2021. február 1. – Kustra Ferenc József <br>

A magam látója vagyok… <br> <br>Ha majd pennám szárazon <br>Sercegve, csak karcolja papírt… <br>Ezt már többszőr nem! <br> <br>Sercegés, törik csenden, <br>A pennácskám kap az alkalmon… <br>Csend… kiűzetik! <br> <br>Csend sem lesz már, jól elment. <br>Értem imádkoznak, már végsőn… <br>Imát mormolják! <br> <br>A szóló imahalmaz, <br>Temetőben zavarja csendet… <br>Madár zajongás! <br> <br>Fény, nekem is csak kihuny, <br>A fránya, megy a csendem után… <br>Koromsötétség! <br> <br>Az időm távlatában <br>Képzelem… mélyül a sötétség… <br>Élő vaksötét! <br> <br>Ha majd eljön az időm, <br>Polcon megáll a vekker óra! <br>Nem lesz fölhúzva! <br> <br>Ha majd eljön én időm, <br>Sírlakó leszek, örök időn’… <br>Feltámadáskor? <br> <br>Vecsés, 2022. november 7. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban. <br>