Az, hogy piros a vér a Pesti utcán,<br>már csak némely embernek<br>maradt fakuló emlékezetében.<br>Azóta már millió lábnyom és forgalom <br>keresztezett e nyüzsgős városrészben.<br><br>A vészharangok már régen elhallgattak, <br>és a világ is az óta nagyon megváltozott.<br>Nincs már harcos fegyver végzetes moraja.<br>Legyen csak a Duna halk áramlata,<br>Budapestnek örök és békés pillanata!

Mitől dőglik a légy?<br><br>- Hé, pincér! Döglött <br>légy van a levesben!<br>Szerintem ez szégyenletes,<br> és határozottan ellenzem!<br><br>- Kérem uram!<br> Értse meg!<br>A légy a hőtöl <br>döglött meg!<br><br>De két perce<br>még ficánkodott,<br>ezért még csak <br>frissen halott.<br><br>Ha kéri, hozok <br>szúnyogot.<br>Más már abból <br>belakott!<br><br>Az úszkáló légy<br><br>- Helló, pincér!<br>Légy úszkál a levesben,<br>és én e félét csak <br>kivétellel helyeslem!<br><br>- Tisztelt uram!<br> Bocsánat!<br>A légy majd <br>hamar kifárad.<br><br>Mint úszó <br>még csak tanuló,<br>de az íze viszont <br>nagyon jó!<br><br>- Pincér uram, <br>megható, <br>hogy ez a légy <br>még tanuló! <br><br>Arra hogy <br>légy úszni tud, <br>a német válasz <br>“Das ist gut!”<br><br>Ez szerintem <br>majd’ hogy csoda,<br>de a leves leves, és<br>nem légynek szánt uszoda!<br><br> 

Keserűen Márta<br>az alkalmat kivárta,<br>hogy odapisáljon<br>a községház falára.<br><br>Ő volt e helységnek<br>a falú bolondja, <br>de ez nem jelenti,<br>hogy bárkinek a rongya.<br><br>Próbálják még egyszer<br>megszégyeníteni!<br>Majd jól kiüríti magát<br>és a falra fogja kenni!

A már öregedő és már bölcs pók, <br>Nem feszít hálót két nagy fa közé… <br>Ő két ág között él, de ő nem a kaszáspók <br>Okos döntés kell, hogy beférjen élet közé… <br> <br>Az öregség vajh’ együtt jár-e az okossággal, <br>Vagy egybefullad-e a sok mondott hazugsággal? <br> <br>Vecsés, 2017. május 23. – Kustra Ferenc József – íródott: filozofikus frappánsban. <br>

Három szolgálati kutya, köszi, jól van, <br>Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van. <br>Etetem őket, igyekszem, és jól tartom, <br>Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom. <br> <br>No, de nem is ezt akartam elmesélni, <br>Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri. <br>Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél, <br>Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél. <br> <br>Hosszú kitartásomnak lesz eredménye, <br>Szegény kutyuskának helyre áll a lelke. <br>Mostanában már egyre közelebb jött, <br>Velem szemben már nem ennyire csökött. <br> <br>Ma már a többivel együtt, odajött, <br>Orrával kezembe beleböködött. <br>Hagyta, hogy egyszer simogassam fejét, <br>Bízom benne, most már használja eszét... <br> <br>Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József <br>