(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést, <br>Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést… <br>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést… <br> <br>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon, <br>Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon… <br>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Mi lesz? <br>Vész lesz? <br>Kerítésem lesz? <br> <br>Semmim szétfolyt! <br>Nem vágyok tébolyt, <br>Forgópisztolyt, <br>Esetleg könyvmolyt. <br>* <br> <br>(Anaforás, 10 szavas duó) <br>Ember, saját partján ücsörögve bámul, <br>Eme áradást végignézve, bambán ámul… <br> <br>Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni, <br>Eltelne az idő… végére elenyészni… <br>* <br>A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi! <br>A hegytől, elmenekülni? <br> <br>Az semmi; nincs hegy, csak árterület… <br>Fölöttem, már dől feszület! <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből. <br>

Őrület, hogy mily’ peches az élet, <br>Hiába látogatom karácsonyi miséket… <br> <br>Van nekem is lekötöző láncom, <br>Ettől nem erősödik szabadság álmom. <br>* <br> <br>Olyan vagyok, mint a Tisza, <br>Minek nem volt elég partja. <br> <br>Hevesen eltépte a láncot, <br>Én is akartam ezt a vircsaftot. <br>* <br> <br>A Tiszának olyan könnyen ment, <br>Én is gyűrőm a lehetetlent. <br> <br>Nálam partom is magas, <br>Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas. <br>* <br> <br>Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm, <br>Közben minden körülményem vadul fékezőm. <br> <br>Öregség, egyáltalán nem segíti haladást, <br>Hiába dicsérik egyesek, mint csodást. <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból. <br>

A világ velem szemben oly’ közönyös, <br>Akadály, előttem… Az út göröngyös. <br>Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják, <br>Az emberek ilyenek… nem akarják. <br> <br>Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot, <br>De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot. <br>Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak, <br>Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak. <br> <br>Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József <br>

Milyen derűs boldog nap a mai,<br>az égen a madár is ezt énekli.<br>Élvezem hát a napsütést,<br>a gond nélküli pihenést.<br>De állj, várj, mi történik?<br>Az ég miért sötétlik!<br>Sötét felleg gyűlik körülöttem.<br>S egyedül kell itt lennem,<br> a veszéllyel megküzdenem!<br>Sokan szeretnek, kitartanak mellettem,<br>de a terhet egyedül kell cipelnem!<br>Ordítanék, félek nagyon,<br>de senki sem hallja hangom!<br>Bátor leszek, erős harcos!<br>Nem vallok majd kudarcot!<br>Legyőzöm a sötét felhőt,<br>Isten tart majd nekem ernyőt!<br>Győztem, látod itt vagyok!<br>Nem adtam fel a harcot,<br>s láthatom ismét a napot!

Lassan telnek a napok,<br>s én egyre csak fáradok.<br>Mit tegyek hát Istenem?<br>Miért ilyen nehéz a terhem?<br>Miért kell ennyit szenvednem?<br>---Nem vagy egyedül gyermekem!<br>- szól Isten kedvesen!<br>Én kísérem lépteidet,<br>ne engedd el kezeimet!<br>Vigyázok rád hidd csak el,<br>Nem adok oly nehéz terhet,<br>Mit nem bír el lelked!<br>Nyújtom feléd kezem,<br>fogd meg és tartsd szorosan.<br>Nem fáradsz el soha,<br>a kezeimet fogva!<br>2022.09.20