Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon… <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>* <br>(Septolet) <br>Terjedő baj, dörrenő zaj, <br>Átható jaj… <br>Önpusztító emberi faj. <br> <br>Helyzetünk: <br>Szenvedünk… <br>Reszketünk, <br>Hogy elveszünk. <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Testvéri <br>Szeretet nincs is? <br>Háború! <br> <br>Időben <br>Élettelen és <br>Térben is! <br> <br>Asszonyok <br>Élte csak sírás! <br>Halk sírás… <br>* <br>Anya orcáján ború… <br>Fia ifjú férfiú, <br>Harcba hívja a háború. <br> <br>Szomorú, <br>Szigorú, <br>Iszonyú <br>Háború. <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Katonák imája, mint <br>Hajótörötteké. Péntek nincs… <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc, véres koszorúban! <br>Koszorút természet megfonta! <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc halál-koszorúban! <br>Hontalan mise… elhallatszik! <br>Élet gyászfoltos… <br>* <br>Halál tombol – <br>Létet rombol… <br>Hazafi harcol, hitvese imákat mormol. <br> <br>Kedvesünk, <br>Gyermekünk, <br>Nemzetünk <br>Óvd Istenünk. <br>* <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak! <br>Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek… <br>Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél! <br>* <br>(septolet csokor) <br>Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít. <br>Fájdalom elborít, <br>Látvány tébolyít. <br> <br>Szétnézek – <br>Rémképek, <br>Élmények: <br>Rémségek. <br>* <br> <br>Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt. <br>Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket! <br>Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát! <br>* <br>Távolban színfolt – vöröslő vérfolt… <br>Erőszak gyilkolt, <br>Zsúfolt a sírbolt. <br> <br>Parancsszó <br>Hallható, <br>A jajszó <br>Átható. <br>* <br> <br>Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng! <br>Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld. <br>Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már… <br>* <br> <br>Ott fekszik egy katona, <br>Harcnak hősi bajnoka… <br>Várja haza asszonya. <br> <br>Gyászjelentés – <br>Késdöfés, <br>Tisztelgés – <br>Édeskevés. <br>* <br> <br>Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert. <br>Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát! <br>A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott… <br>* <br> <br>Bánat áztat <br>Özvegyi fátylat… <br>Fizettünk nagy árat - <br>Nagyember von vállat. <br> <br>Hatalmasok, <br>Tudatlanok – Miattatok <br>Jajgatok. <br> <br> <br>Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.] <br>

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Sok-sok gyerek van a nem messzi, szomszéd országban, <br>Ott élnek családjukkal a háború poklában... <br>Este, ha lefekvés van, nem bíznak már csak imádságban, <br>De tán' próbálnak hinni, a csillagok mintázatában... <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Felnőttek bombáznak és <br>Ölnek szembe katonát, rendre... <br>És a gyerekek? <br> <br>Gyerekek kérdezik, hogy <br>Mi a háború, hol van apu? <br>Háború vissza! <br> <br>Család lakása ledőlt, <br>Óvóhelyen még vegetálnak! <br>És a gyerekek? <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Derű holt! <br>Kenyér keserű! <br>Gyerekek? <br> <br>Fű nem él! <br>Sok madár halott! <br>Fák dőltek! <br> <br>Jó Isten <br>Segítel nekünk? <br>Sok árva! <br>* <br> <br>(Leoninus) <br>Gyerekek még semmit nem értenek! Háború fájdalmat ad léleknek! <br>A világ tele van árvával, őzveggyel, az apja meg élt szökéssel... <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Istenem, zokogva kérlek, szóm zokon ne vedd, <br>Hiszen nem szállhatok én szembe, pörbe veled. <br>Kérdezem, hogy örömöd abban Néked lehet-e, <br>Hogy a szomszédban már minden árvákkal van tele? <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Te, ki ott villámlasz fönt a hegy-kardok hegyén, <br>Emberszívbe költözz be, szeretet nem lévén... <br>Te, ki ott villámlasz fönt a hegy-kardok hegyén. <br> <br>(Anaforás) <br>Az istennek, csak ott lehet a helye, <br>Embereknek, végzetesen elege... <br>Az istennek, csak ott lehet a helye. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Nőjön ki sok virág összes holtak sírjain, <br>Az élőnek ne légyen élte örökig kín... <br>Uram, háborút gyorsan parancsold vissza már! <br>Áldva nézzen föl rád a földi látóhatár... <br> <br>Vecsés, 2023. június 17. – Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberiség -élő háborús- jelen történelmi helyzetéről. [Íródott Móra Ferenc azonos c. verse átirataként: 1916] <br>

Vízió, mert fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>Vízionálom, ezerkétszázban utcákon hordák vonultak, de őseim sem látták… <br>Viziómban, én is emlékszek valamire, az ellenünk fönnálló gyűlöletre… <br>Víziómban, a szétzúzott portálokból nem is maradt semmi, régészeknek is kicsi! <br> <br>Hah! Éjemnek közepén mi bántja az eszemet és vajh’ mi bántja szívemet? <br>Hah! Nem is gondoltam semmire, csak visszafelé kilencszáz évire… <br>Az égett, mocskos, üvegtörmelék, még szegély lovakat is tönkretették. <br> <br>Kilesek a redőny résén, ma nincs ló, de van veszett ember, modern és ennek nem való! <br>Kilesek, más az öltözet, a módi, telefon cseng, van ki esend, hevenyül könyörög. <br>Kilesek, látom fiuk-lányok után vannak, felújított portálokról mit sem tudnak… <br> <br>A csendem közben nekem a zavaró tényezőm, csak beszél hozzám és nem előkelőm… <br>Ő mondja, én is értem, hogy a csendem a háború pártfogója, de bíz’ ezt nem értem… <br>Juj, de ki akkor az élezetlen élet pártfogója, mert jobb volt ősök háborúja! <br> <br>Hallottam TV- ben, hogy az atomot már hegyezik, a nagymenők magukat agyon-keresik… <br>A csendem is mondana erre beszédet, hallhatóságnak hívnám a szomszéd népet! <br>Mára világ sorsa merő kárhozat, de legyőzni úgysem tudják oroszokat! <br> <br>A művelt nyugat, mondják a TV -ben, győz a háborúban… emberiség ott vész vágóhídban! <br>A csendem ezt nem akarja, sutyorog nekem, békekötésnek nem lenne már hamarja? <br>Egy pár az utcán nevet, visongat… lány meg követ rúgott s már ettől is sírogat… <br> <br>Lehet, hogy a lány meg én, előre atom-kóborolók vagyunk? Ebben vajh’ mi lesz harcunk? <br>Túlélés kihullott a kopasz hajunkkal. Biztos, hogy megússzuk, pár nagyobb monoklival? <br>Csendem beszédet tart, víziómban nem én vagyok hibás… de ha csak ketten voltunk és más? <br> <br>Vecsés, 2018. november 22. - Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség -élő háborús- jelen történelmi helyzetéről. <br>

Százezerszer elmondtam már, szeretlek!<br>Mért nem hiszed?<br>Mitől van annyi kétely benned,<br>amely mint árnyék követ.<br>Mért nézel ilyen vádló szemmel?<br>Hisz tudod: nincs az a perc,<br>amit ne veled töltenék el,<br>amikor megtehetem.<br>Százezer néma érintésből<br>miért nem érzed milyen<br>lángoló vágy, amely hozzád fűz,<br>hisz minden szép veled jön el.<br>Százezer szívből feltörő sóhaj <br>jelzi, hogy mennyire fáj<br>minden kétséged, amely üldöz,<br>s mélyen a húsomba váj.<br>Olyan sok minden kavarog bennem.<br>Miért nem hiszed, hogy bánt?<br>Belülről mardos annyi kétség<br>miattad. Nem bírom már.<br>Mért kell, hogy vádolj? Hiszen ismersz!<br>Tudod, hogy nincs senki más, csak te,<br>de elűzöl kételyeddel,<br>szinte már börtönbe zársz.

Olyan sok kérdés kavarog bennem,<br>s azon tépődöm szüntelen,<br>tyúk, vagy a tojás volt először?<br>Azt mondd meg nekem, Istenem!<br><br>Ha tojás volt, ki tojta azt meg?<br>S mikor a héja felrepedt,<br>mitől lehetett csirke benne,<br>ha kakas nem létezett?<br><br>Ha tyúk volt először, hogyan termett<br>és kakas nélkül hogy lehet<br>olyan kétrétű tojást tojni,<br>amelyből végül csirke lesz?<br><br>Ezernyi kérdést sorolhatnék,<br>amelyre választ nem lelek,<br>oly sok bennem a bizonytalanság,<br>amely fölöttem ott lebeg.<br><br>Mért nem jut kenyér sok szegénynek,<br>hiszen a földön megterem,<br>s jutna belőle bárkinek, ha<br>ilyen kapzsiság nincs jelen.<br><br>Uram! Ha mindent Te alkottál,<br>mért tűröd azt, hogy így legyen?<br>Mért nézed el. Hogy a gonosz győzzön<br>legyűrve igaz népedet?<br><br>Mért nézed azt, hogy hitükben ingva,<br>kétségbeesve küzdjenek?<br>Amíg népeden nem segítesz,<br>a gonosz mindent tönkre tesz.<br><br>Tehozzád szólna annyi ember!<br>Mért nem hallod meg, Istenem?<br>Mért nem látod a szenvedésünk?<br>Nézz ránk. Segíts meg Istenem!