Föntről, a szférák titkos zenéje, ködből és homályból <br>Nekünk szól, és elalélunk a bódító hangfoszlánytól… <br>Csókot lehel a homlokomra, az elsuhanó szél, <br>Közben az eszem fönt jár ősöknél, elődeinknél. <br> <br>Mint kiszáradt kóró, várok valamire, <br>Csak nem a vihar előtti mennydörgésre?! <br>Lelkem fürdik éji, idilli mámorban <br>És várok, bár már nem hiszek… a csodákban. <br> <br>Mily’ csodálatos, látni, hogy szépséges Tejúton <br>Őseink vágtatnak, mind a saját életúton. <br>Ott fenn, a nagyon messzi, csodásan kék égben <br>Én is vágtatnék az ős hősök közelében. <br> <br>Vörös aljú felhőtakaró, csak volt… már nincs. <br>Szépséges esti földtakaró… de már úgysincs. <br> <br>Jön az este, sötétes, selyem leple <br>És az éjszaka… jól betakar vele. <br> <br>Vecsés, 2012. február 27. – Kustra Ferenc József <br>

Van, ki szeret, van, kit szeretnek. <br>Ez bizony része az életnek, <br>De van, ki nem tud szeretni <br>És aki nem mutatja ki. <br> <br>Nem tud örömet szerezni, <br>Aki azt nem mutatja ki, <br>Pedig része lenne életnek, <br>Látni, érezni, hogy szeretnek. <br> <br>Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc József <br>

Fekszek a réten, finom, vastag fűben, <br>A szél nekem sóhajtozik a fűben. <br>Velem van… őrült magányom... a fűben. <br> <br>El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban, <br>A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban. <br>Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban. <br> <br>El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen, <br>A szél mozgatja, sóhajtozik nekem, végig a gyepen. <br>Velem van párban és közben engem vegzál itt a gyepen. <br> <br>Vecsés, 2019. december 9. – Kustra Ferenc – inspirált variációk önrímes versszakokban. <br>

És vége lett a szerelmünknek… <br> <br> (Anaforás, 10 szavas duó, bokorrímben) <br>Elsétafikáltunk kicsit az erdőben <br>Majd találtunk egy rozzant padot… fatőben. <br> <br>Elsétafikáltunk, szerelmesek voltunk a fás ligetben, <br>Ez jó érzés… életben. <br>* <br>(Anaforás 3 soros-zárttükrös) <br>Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben, <br>Halkan, némi vadállat-nesz hallatszik, majdnem vaksötétben… <br>Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Boldogság kellemes, ránk telepedett, a sötétség meg ezt őrizte, <br>Majd Te egy mondatra fölkaptad a vizet, lelked nem ellenőrizte. <br>Boldogság-elegy végveszélybe került, mi meg bele egy hajcihőbe… <br> <br>A roskatag, mohás pad sem értette a lelkiállapotod, <br>De itt derült ki a nagyon is más, sajátos gondolkodásod. <br>Lehet, hogy nem vagyunk egyformák, de kiderült, <br>Hogy nem tartozunk össze… hmm, ez most így sikerült. <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Én még ücsörögtem egy kicsikét a rozzant mohás padon, <br>Én méláztam, hogy felugrottál, elszaladtál, szinte vakon… <br>Én még ücsörögtem egy kicsikét a rozzant mohás padon. <br> <br>(Anaforás,10 szavas duó) <br>Még ücsörögtem és a sötétben nézelődtem, <br>De ezt nem értem. <br> <br>Még ücsörögtem, sőt meditáltam, <br>Felismertem, egy életszakaszomból hihetetlen gyorsan kiváltam. <br>* <br> <br>Híres, lángoló szerelmed, zsarátnok sem lett, <br>Futásodban a por és a hamu kergetett. <br>Talán, ennél szebben is szakíthattál volna… <br>Igen, ha az a volna, mindig ott nem volna… <br> <br>(Anaforás,10 szavas duó) <br>Magamban bénán ülök, a mohás padon, <br>Nézem sötétet, szinte vakon. <br> <br>Magamban érthetetlen, élet miért kegyetlen, <br>Nézem sötétben, kapcsolatunkat helyrehozni lehetetlen. <br>* <br>Bánatosan felismerem, sosem ismertem lelkedet, <br>Lehet, nem vettem figyelembe reményedet? <br>* <br>Bánatosan indulok… szó nélkül elhagytál, <br>Jó így Neked? Ugrottál, elrohantál… <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Ki ismeri nőt! <br>Jelentkezzen, meséljen. <br>Okosságokat… <br> <br>(Senrjon) <br>Aki ismeri nőket, <br>Mondjon el mindent, így okítson. <br>Kiokosodnék! <br> <br>(Senrjon) <br>Hetvenegy kipipálva. <br>Minek kéne még okosodnom? <br>Hmm… Nem rólam szólt… <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 11. – Kustra Ferenc József - A 10 szavast én fejlesztettem tovább duó –vá, a sedoka elvisége alapján! A kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből… <br>

Fránya <br>Nyár, <br>Végig imádtuk már. <br> <br>Volt meleg, <br>Borúsos felleg. <br>Lecsapott villámlás, <br>Szélrohamban ébredt kavarás. <br>* <br> <br>Fránya nyár, <br>Lassan elköszön már. <br> <br>Még meleg, <br>Sötét felleg. <br>Dühödt villámlás. <br>Szélroham <br>Leveleknek hullámvasutazás. <br>* <br> <br>Fránya <br>Nyár, <br>Mostanában változik már… <br> <br>Elkészülődik, <br>Lassan így… szedelőzködik. <br>Szelek állandósulnak, <br>Esőfelhőt erre hajtanak! <br>* <br> <br>Fránya <br>Ez a nyár. <br>Itt hagy bennünket már, <br>Télig nem vár. <br> <br>Magát <br>Elorozva, <br>Álmodozva… <br>* <br> <br>Fránya <br>Nyár <br>Készül már. <br> <br>Zimankót, <br>Hótakarót, <br>Őszi szeleket itt hagyja. <br>Téli-hideghez, nem fűlik foga. <br>* <br> <br>Fránya <br>Nyár, <br>Jövőig itt hagy már… <br> <br>Őszt, telet ránk hagyja, <br>Utazna, <br>Haladna, <br>Nem maradna… <br> <br>Vecsés, 2020. augusztus 16. – Kustra Ferenc József – íródott; a nyárról septolet csokorban. <br>