Idő 
Értékelés 
Értékelés Feketül az ég, vihar jő, körben, sok száz kutya ugat,
<br>Nekem ők ezzel mutatják meg… követendő utamat?
<br>
<br>Sötétben nem látó, vaksi szemre nem jön álom?
<br>Álmatlanul és idegesen fekszem az ágyon…
<br>Felkelek, kinézek az ablakon, nap utolsó sugarai
<br>Belevesznek földig lógó esőfelhőkbe… lét sugarai?
<br>
<br>A kutyák ugatása átcsap, veszett falkavonyításba,
<br>Ez a lelkemben lecsapódik… fény utáni visításba.
<br>Mi legyen, menjek ki egy kutyaólba, nem leszek egyedül?
<br>Most, akkor induljak? Mi lesz, ha a kutya is szembeszegül?
<br>
<br>Ablakon be... vakító villámfény, lelkem megállt... visítani,
<br>És lám, csak fény kellett, mert a kutyák is megszűntek vonyítani…
<br>
<br>Takarják felhők napot, miért takar néha mindent sötétség?
<br>Csillagtalan és holdfénytelen égbolton reménysugár se ég?
<br>A csillagos ég sem teljesíti folyton a kívánságokat?
<br>Van, hogy egyáltalán nem lehet valóra váltani álmokat...
<br>
<br>Vecsés, 2015. március 10. – Kustra Ferenc József
<br>
Lelenc voltál, de
<br>Hazahoztunk, családba.
<br>Szép együttélés.
<br>*
<br>
<br>Egyetlen barát!
<br>Haláláig hűséges.
<br>Viszont szeretet.
<br>*
<br>
<br>Hajnal, harmatcsepp.
<br>Szőrzet. Napsugár szárít.
<br>Ne félj, lesz kaja.
<br>*
<br>
<br>Lábad elvinne,
<br>Érzed várnak csillagok…
<br>Egy család vagyunk.
<br>*
<br>
<br>Mennél, de hová?
<br>Körülmények kötöttek.
<br>Maradj, jó együtt.
<br>*
<br>
<br>Szabadság álom…
<br>Itt nálunk az otthonod.
<br>Udvar… végtelen.
<br>*
<br>
<br>Láncot nem szeret.
<br>Gazdi, mindenekelőtt!
<br>Életét adja!
<br> *
<br>
<br>Kutya, lánc rabja?
<br>Belső hűség töretlen.
<br>Könyörgő szemek!
<br>*
<br>
<br>Vad természetű,
<br>Így futóláncon vakkant.
<br>Szabadsághiány.
<br>*
<br>
<br>Röghöz kötöttség.
<br>Hosszú lánc sem szabadság.
<br>Lánc… szerető szív!
<br>*
<br>
<br>Kutya rabláncon?
<br>Erős, nem szabadulhat.
<br>Szabadság vágya…
<br>
<br> *
<br>
<br>Macska kergető,
<br>Haragosa, más kutya!
<br>Póráz rabságban!
<br>*
<br>
<br>Védi a házat,
<br>Idegenre haragszik.
<br>Gazdi az isten.
<br>*
<br>
<br>Saját testőröm.
<br>Szeretet. Idomítás.
<br>Utcán szájkosár.
<br>*
<br>
<br>Nappal is alszik.
<br>Éjszaka ébren véd-óv.
<br>Bizalom szobra.
<br>*
<br>
<br>Vicsori látvány!
<br>Rettegést kiváltóan…
<br>Nyáladzó száj. Düh.
<br>*
<br>
<br>Postást utálja.
<br>Kéményseprőt meg, fogja.
<br>Családszerető!
<br>*
<br>
<br>Kutya is szeret,
<br>Néz az okos szemével.
<br>Rózsaszín nyelv lóg.
<br>*
<br>
<br>Gyermekszerető.
<br>Működő gyermekjáték.
<br>Vigyázni nem árt.
<br>*
<br>
<br>Kutyabarátság.
<br>Kutya morog, ember fél.
<br>Ez kutya dolga.
<br>*
<br>
<br>Halkan moroghat.
<br>Figyelmeztet vagy támad?
<br>Óvatosság jó!
<br>*
<br>
<br>Van szánhúzó és
<br>Van biz’ őr, meg nyomozó.
<br>Van vakvezető.
<br>*
<br>
<br>Van kicsi öleb,
<br>Vadász, meg hegyi mentő.
<br>Meg farkas ölő!
<br>*
<br>
<br>A fajtisztával
<br>Kereskednek. Eladók.
<br>De mily’ a vevő?
<br>*
<br>
<br>A keverékek
<br>Szívósabbak. Tűrőbb!
<br>Fajtaváltozat.
<br>*
<br>
<br>Enni napjában
<br>Egyszer kell neki adni.
<br>Heti egy szünet.
<br>*
<br>
<br>Csak egyszer eszik.
<br>Zajt hall! Legott éber lesz.
<br>Riasztva ugat!
<br> *
<br>
<br>Kutya ugatás
<br>Nem hallik fel az égig.
<br>Embernek szól ez.
<br>*
<br>
<br>Másképpen ugat
<br>Ha éhes, vagy bejönne.
<br>Éjjel, vonyíthat.
<br>*
<br>
<br>Simogatás vágy.
<br>Tetszés nyilvánítása.
<br>Hanyatt fekve vár.
<br>*
<br>
<br>Gyengédséget kér.
<br>Mindent csak szívvel dönt el.
<br>Játékos lélek.
<br>*
<br>
<br>Játszani szeret,
<br>Apportozás, kedvence.
<br>Dobd, és már hozza!
<br>*
<br>
<br>Örömugatás,
<br>Ha a gazdi hazaért.
<br>Hozza, apportfát.
<br>*
<br>
<br>Lélekeredet!
<br>Becsület szobra: kutya.
<br>Feltétlen hűség!
<br>*
<br>
<br>Barátság szobra!
<br>Igaz barát! Érdek nincs.
<br>Haláláig hű!
<br>*
<br>
<br>A japán kutyus,
<br>Kilenc évig várt gazdit!
<br>Állomáson halt…
<br> *
<br>
<br>Nyár. Vakarózik.
<br>Élősködők. Fürdetés.
<br>Mint ázott ürge.
<br>*
<br>
<br>Elmenni készül…
<br>Nem ugat… szomorún néz…
<br>Simogatást vár…
<br>*
<br>
<br>Léces kerítés,
<br>Kitört lécek. Megszökött.
<br>Gyerek folyvást sír.
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. [Csak akkor haiku a neve, ha kizárólag megszemélyesítetlen természetről szó. Minden más téma = senrjú!]
<br>
A poétáról
<br>
<br>Este van, csak ücsörgök önmagamba,
<br>Karcolgatok még merített papírra.
<br>A mécsesem álmosan hunyorogni kezd már, fénye gyengül,
<br>Én is kezdek álmos lenni, érzem is a pillám nehezül.
<br>*
<br>Este van, már sötét,
<br>Ilyenkor írok szépeket.
<br>Mécses kanóc leég.
<br>*
<br>Maradandó szavak,
<br>Írásjelek, gondolatok…
<br>Utókor olvas-e?
<br>*
<br>Lanyhuló figyelemmel, gyenge, elszökő fény mellett
<br>Még írok, de gondolatom, nem pallérozott. Feslett.
<br>*
<br>Álmosodó aggyal
<br>Művet ötölni nem lehet.
<br>Álomlét cunami.
<br>*
<br>Még van tán' egy-két szó
<br>Mit a toll, papírra karcol.
<br>Emlékeztetőül.
<br>*
<br>Megnyugodva fekszek,
<br>Megmarad vonalvezetés.
<br>Majd tisztába teszem.
<br>*
<br>Holnap lesz, az új nap,
<br>Új gondolatok, remények.
<br>Reggel napsütés lesz.
<br>*
<br>Nemsokára elalszok, minden keservem elmarad,
<br>Az idő meg közben, egy szép, új reggelbe áthalad.
<br>Álmomban bekerülök az új, verses időzónába,
<br>Ez reggelig pumpálja gondolatokat a lúdtollba.
<br>
<br>Ellenállhatatlan erő húz az ágyam felé
<br>És addig ott tart, míg a Nap magát fel nem kelé.
<br>Akkor majd rögtön marokba fogom a jó lúdtollamat
<br>És leírom nektek az éjjel fogant gondolatokat.
<br>Remélem, jók lesznek, Ti meg majd örültök,
<br>És jobb, ha most fekszetek és rákészültök.
<br>
<br>Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József - készült: versben és HIAQ –ban…
<br>
Meditálás a napok semmi kuszaságain…
<br>
<br>Megbolondult lét!
<br>Végtelen nagy küzdések.
<br>Csukott szem mit lát?
<br>
<br>Lét,
<br>Milyen
<br>Küzdések
<br>Áldozata?
<br>Bolond a világ…
<br>*
<br>
<br>Lét a semmiben?
<br>Minden, semmivel telve.
<br>Semmi meg üres.
<br>
<br>Lét,
<br>Semmi?
<br>Megtöltött?
<br>Semmivel telt?
<br>Üresen telt lét…
<br>*
<br>
<br>Karnyújtásnyira
<br>Mi még, nem következett…
<br>Semmire várás.
<br>
<br>Lét
<br>Várás
<br>Semmiből…
<br>Semmi-várás…
<br>Karnyújtásnyira!
<br>*
<br>
<br>Áthaladt határ,
<br>A széttépett ködfoltok…
<br>Gyors ölelkezés?
<br>
<br>Lét
<br>Ködben
<br>Lépdelő…
<br>Ködfolt-határ?
<br>Köd a léthatár?
<br>*
<br>
<br>Álmok lopottak,
<br>De, az is a semmiből…
<br>Hulló bilincsek?
<br>
<br>Lét,
<br>Álmok
<br>Gyűjtője.
<br>Lét valami?
<br>Bilincscsörgések?
<br>*
<br>
<br>Tobzódó mi is?
<br>Megvan! Álmon lovaglás.
<br>Feleslegesség…
<br>
<br>Vecsés, 2017. december 29. – Kustra Ferenc József– Készült: haikuban és apevában.
<br>
Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga,
<br>Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva
<br>Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek,
<br>Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek.
<br>
<br>A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek…
<br>Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg.
<br>Persze csak tétován simogat már őszies napsugár,
<br>Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már?
<br>
<br>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent,
<br>Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent!
<br>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent.
<br>
<br>A közelgő tél… elő dísze
<br>A növények szép őszi színe…
<br>A közelgő tél, elő dísze.
<br>
<br>Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs,
<br>Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs…
<br>Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik,
<br>Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik.
<br>
<br>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat,
<br>Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat...
<br>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat.
<br>
<br>Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben.
<br>
