Az út szélén hagyták,<br>Úgy hitték, hogy meghalt.<br>Eltűntek pénzével,<br>Kit az élet megcsalt.<br><br>Fák felső gallyai némán<br>lengtek a szellőben.<br>Gyászos nyugalom volt<br>Az elhagyott erdőben.<br><br>Füleiből folyt a vér -<br>Az ütéstől lecsapva.<br>Elszánt bátorsággal<br>Az életét feladta.

Értett a szavakhoz <br>ha kifejezte magát.<br>Soha sem tagadta <br>hogy kedveli a cicát.<br><br>Több ötlete volt mint<br> legtöbb más írónak.<br>Stílusa úgy siklott<br>mint a versenycsónak.<br><br>Nem hátrált semmitől,<br>és Párizsban publikált.<br>Tiltott könyveivel<br>egyedién kiállt.<br><br>Az életet úgy falta<br>Mint kit a sors fenntart.<br>Ötször házasodott<br>Mire végre meghalt.

Nem tarthat örökké a sötét napfogyatkozás! <br>Égen futó fények… a rettegett csillaghullás. <br> <br>Aszteroidák röpködnek, bombázzák a földet, <br>De ne félj, a sűrű légkör elolvassza őket. <br> <br>Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc József <br>

A mindig őszinte nem igazán hódol <br>A konvencióknak, hanem másként módol. <br>Ha még ráadásul fölényes mestere <br>A szónak, akkor ez lehet a fegyvere. <br> <br>Aki mestere a tollforgatásnak <br>És fölényes mestere is a szónak, <br>Nem igazán kényszerül kész stílustémákat <br>Mankónak alkalmazni... meg üres szavakat. <br> <br>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József <br>

Tűnő napsütés még szétterül a tájon, <br>Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon. <br>Kevéske meleg beborít utoljára, <br>Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára. <br> <br>Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget, <br>Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket. <br>Azért, mert még, néha melegek a nappalok, <br>Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok. <br> <br>Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe, <br>Visszhangként hívnak a harangok az esti misére. <br>Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz <br>De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz. <br> <br>Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll <br>Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll. <br>Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra, <br>Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra… <br> <br>A lesodort falevélnek nincsen nyugta, <br>Mert a viharos szél vadul tovább fújja, <br>Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen, <br>Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen. <br> <br>Elhervadnak a kerti virágok <br>S ottan maradnak a szár-kórók. <br>Míg a hó le nem esik, ez mementó, <br>Tartana még kis nyár, az lenne a jó! <br> <br>Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József <br>