Alkalmakban rejtett ölelések,<br>alkalmakban rejtett szisszenések.<br>Kontrasztban elmerülő pillanatok,<br>estékben felcsendülő halk sóhajok.<br><br>Pillangópuszit nyújtó pilláid,<br>mosolyodban rejtett csókjaid.<br>Éjszakákba nyúló kacajaid,<br>édes, puha ajkaid...<br><br>...ó, zöld szemednek varázslata,<br>...ó, dallamokat játszó szíved dala.<br>Az én szívem is dalol veled<br>egy ritmusra, csakis neked.<br><br>Szeretlek, Tina!

Érzés, morajlás suttogja,<br>Nappal vagy éjszaka?<br>Reggel hozzád oda-odabújva...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Szemedben élem,<br>Csókodban érzem.<br>S lelkemben meg-megélem...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Morgósan, durcásan,<br>Kócosan, kómásan.<br>S mindennel veled-együtt...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Te háromezer-szeresen?<br>Én... sokkal jobban.

Óda a nőkhöz<br><br>Ti, a másik fél, kik mellett egész az élet.<br>Nélkületek a férfi megkeseredett<br>lélek.<br><br>Ajkatokon pihen a fény, mint varázslat.<br>Szemeitek tükrében nem lapulhat bánat.<br><br>Bennetek növekszik a jövő ígérete,<br>ti vagytok az élet vége s kezdete.<br><br>Mosolyotoktól világi az élet.<br>Eképpen minden nő<br>a világnak ígéret.<br><br>Ti vagytok az élet értelmező kéziszótára...<br>...csak veletek egész férfiúknak élete s álma.

Járom utcákat <br>Éjszakai magányban. <br>Szív néma vágya… <br>* <br>Láb alatt az ág <br>Törik, ágyam meg üres. <br>Kis is éltetne? <br>* <br>Hirtelen villám <br>Fényesíti a tájat… <br>Fájdító a csatt’. <br>* <br>Vad magányomba <br>Is belevág… vadul csatt’! <br>Én vagyok, nincs ő! <br>* <br>Pár csepp leesik. <br>Magány tovább kételyeg… <br>Magány nem hűtlen. <br>* <br>Múlt emlékei <br>Kisérnek, meg magány is. <br>Csak megyünk tovább… <br> <br>Vecsés, 2022. szeptember 13. - Kustra Ferenc József – íródott: senrjú stílusban <br>

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Úgy látom, már vége lett a nyári viharoknak, <br>Úgy látom, hogy lesznek ősziek, majd szemet szúrnak… <br>Úgy látom, már vége lett a nyári viharoknak. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az általam nem szeretett villámok is elmentek a téliszállásra, <br>És hogy miért, a téliszálláson várnak nagyon, tavaszig... jó válaszra… <br>Az általam nem szeretett villámok is elmentek a téliszállásra. <br>* <br> <br>(Senrjú csokor félhaiku-láncban) <br>Földben szunnyad már <br>Őszi mélyszántás… vetés. <br>Remény tavaszban. <br>* <br>Erdőnek fái <br>Már nem félnek villámtól. <br>Remény tavaszban. <br>* <br>Erdő reménye <br>Megtöretten faágon. <br>Remény tavaszban. <br>* <br>Nap sugárzása <br>Már egy fénnyé szelídül. <br>Remény tavaszban. <br>* <br>Átderengő köd <br>Másvilág-tájat mutat. <br>Remény tavaszban. <br>* <br>Tájon, már a köd <br>Cirkál, mint hadihajó. <br>Remény tavaszban. <br>* <br> <br>(anaforás, 10 szavasok - trió) <br>Hmm… a természet is próbál békében élni. <br>Nem tud télről? <br>* <br>Hmm… a természetnek is kellene nagyobb megnyugvás. <br>Nem tud télről? <br>* <br>Hmm… a természetnek is elege van már? <br>Nem tud télről? <br>* <br>(15 szavas-6 sorban) <br>Késő ősszel <br>áthat <br>Lélek megbocsátás? <br>Késő ősszel készülünk <br>A téli álomra, de <br>Állítólag… nem jár. <br>* <br> <br>(Eredeti stílusú haiku csokor) <br>Tó vízén csillan <br>Napsugár, de már hűvös. <br>Hullám borzolás. <br>* <br>Gyepen levelek, <br>Szél meg csak játszik velük. <br>Ég, vakító kék! <br>* <br>Csendesen oson <br>Hűvös, hideg hozó szél. <br>Rossz idők járnak. <br>* <br>Mormogó széllel <br>Veszekszenek kabátok. <br>Kutyaszőr borzolt. <br>* <br>Sátáni kacaj <br>A viharos szél hangja. <br>Magába dühöng. <br>* <br>Tántorgó vihar, <br>Tán’ nem tudja, mit akar. <br>Átcsap, szélcsendbe… <br>* <br> <br>(Senrjon csokor, fél haiku-láncos versformában) <br>Úgy van, ellenségeink <br>Lélek-téliszállásra mennek. <br>Én ezt nem hiszem… <br>* <br>Tán’ tavaszra felednek, <br>És együtt várjuk majd pirkadást. <br>Én ezt nem hiszem… <br>* <br>Közben tél mindenkinek <br>Meleg, oly' szép jégvirágokkal. <br>Én ezt nem hiszem… <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, dupla belsőrímes, önrímes) <br>Sok öreg menekül el a tél elől ezekben az időben, <br>Sok öreg menekül el az élettől... neki lejárt időben… <br>Sok öreg menekül el a tél elől ezekben az időben. <br> <br>Vecsés, 2021. október 23. – október 26. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában az őszvégről és az életvégről… <br>