Kinézek az ablakon, ez gyönyörű az ősz, <br>Megyek udvarra, látom, jó idő elidőz. <br>Felhő az égen? Egy sem száll fenn a magasban, <br>Csak a nap süt hétágra, élvezem magamban. <br> <br>Mai napon is szép vénasszonyok nyara van, <br>Férfiként is örülök neki, mert amolyan <br>Kellemes nyárutó, amit jól átélek, <br>Levetem ingem is, így jobban átérzek. <br> <br>Ma talán nincs is ború csak igazi derű, <br>Lelkemet ez úgy áthatja, mint a hegedű <br>Szereplését a szép, nagy gálán… szépen szól <br>Hallom hangját, biztat… mesél boldogságról. <br> <br>Nagyszerű nap! A kutyáknak is nagyon tetszik, <br>Süttetik hasukat, rájuk… béke telepszik. <br>Sok szép, még zöld növényt látok és békés kutyákat, <br>Idilli az egész, szeretem az ilyen mákat. <br> <br>Látok bogarakat, csak úgy… merre futnak? <br>Húzzák maguk után a nagy potrohukat. <br>Lilaakác terpeszkedik, már várja telet, <br>Ha volna szél, susogná: lesz még itt kikelet. <br> <br>Nekem most csak e gyönyörű nap a fontos, <br>Lelkemet frissíti, mi oly dimbes-dombos. <br>Most béke uralkodik lelkem zugaiban… <br>Óh, napsütés add még… ne csak az álmaimban! <br> <br>Vecsés, 2011. október 1. - Kustra Ferenc József <br>

(Anaforás, 3 soros-zártükrös) <br>Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! <br>Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első… <br>Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! <br>* <br> <br>(Senrjú csokor) <br>Nézem bámulva, <br>Hogy az eső, hogy esik. <br>Tócsába toccsan. <br>* <br>Fák színesednek, <br>Körötte, minden szürke. <br>Fönt, sötét felhő. <br>* <br>Gyorsan csendesül <br>A zuhogó vízfolyam. <br>Utak, sárosak. <br>* <br>A macskakő út <br>Nagyon elázott, tócsás. <br>Szél is megnyugszik! <br>* <br>Felhő, oldalog <br>És helyet ad a napnak. <br>Zápor illata! <br>* <br>Szél, fel-fellebben, <br>Sok levél is, megrezdül. <br>Nap, mindent szárít. <br>* <br> <br>(Anaforás, 10 szavas duó) <br>Minden, gyors esőben megázott <br>Sok vizes levél, még nem száradott. <br> <br>Minden gyors esőben, macskakő is elázik, <br>Kövek közt, tócsa fázik. <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Látom az ősz színeit, <br>Eső után vizes levelek. <br>Lassú száradás. <br> <br>Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József - íródott: Alloiostrofikus versformátumban. <br>

Pihenő vízcsepp <br>Hulló levélen szánkáz. <br>Levél már nem zöld. <br>* <br>Színes bélyegét, <br>Idő nyomta levélre. <br>Lehűlt levegő. <br>* <br>Nap, még igyekszik… <br>Nappalok már hűvösek. <br>Fény, harmatcseppben. <br> <br>Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban. <br>Készült: a Buddha.fm. 2015. évi, őszi haiku pályázatára. <br>

Versben és HIAQ – ban… <br> <br>A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon, <br>Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom. <br>A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak, <br>Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak. <br>* <br>Fény, maga az élet, <br>De vajon a sötét is fény? <br>Első a napsugár. <br>* <br>Déli nap aztán, süt biza hét ágra, <br>Akkor van nagy szükségünk az árnyékra. <br>Fényre, melegre, és a választékra... <br> <br>Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok, <br>Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok? <br>És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok. <br> <br>Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat, <br>Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat… <br>* <br>Hol csökken éltető <br>Nap, hol meg megjön a tavasz! <br>Szedd össze, mit elérsz. <br>* <br>Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában… <br>Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban. <br> <br>Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok, <br>Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok… <br> <br>Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József <br>

(3 soros zárttükrös) <br>Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk. <br>Ahogy caplattunk a locspocs sárban, látványtól majd’, hogy elaléltunk… <br>Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk. <br>* <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Cipőnkkel volt, amikor bokáig süllyedtünk, <br>Csak araszoltunk tovább, nem sírt föl a lelkünk… <br>Cipőnkkel, volt, amikor bokáig süllyedtünk. <br>* <br>(Senrjon) <br>Néztük a színes tájat, <br>Színkavalkád folyvást csak mesélt. <br>Volt mit… javából. <br>* <br>(Apeva) <br>A <br>Színes <br>Táj, mint egy <br>Kidőlt színség, <br>Jelmezszerűség. <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Már csak kevéske fű maradt meg zöldnek, ami már fakó és eldőlt, <br>Én még emlékezek, a nyári sétacsapat egytől-egyik ledőlt… <br>Még horkolás is hallatszott, így a nagy séta délutánra bedőlt. <br>* <br>(15 szavas, 6 sorban) <br>Sárban battyogunk <br>Landolunk, <br>Tüzet raktunk! <br>Kis dombon száraz rész, <br>Szalonna sebész… <br>Megsütöttük, megettük, jóllaktunk, kész. <br>* <br>(Senrjú) <br>Úti célunkat <br>Elértük, sőt, jóléltünk… <br>Telihas böffent. <br>* <br>(Anaforás, önrímes) <br>Lesből, monotonul zúgva-zokogó estfelé tört ránk, <br>Lesből, inspirálni kezdett, egy sáros hazaút vár ránk… <br>Lesből leste az inspirálása hogyan hatott miránk. <br>* <br>(Haiku csokor) <br>Árnyék lopakszik <br>És sötétbe borít mindent. <br>Elbújt csillagok. <br> <br>Hűlt a levegő, <br>Élőlény fagyoskodott. <br>Sötét vaksizás. <br> <br>Majd’ kopott színek <br>Éj paraván mögülre… <br>Hűvöske szélcsend. <br> <br>Sötét, nap vége. <br>A táj éj alá bukik, <br>Felhők, Hold sincsen. <br> <br>Úton régi sár, <br>Mélye, állaga maradt… <br>Cipőkben pocs’ lé. <br> <br>Kopaszos ősvény, <br>Vaddisznócsapat vonul. <br>Csapat amarra… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>