Natúr sorok a karácsonyról… <br> <br>Mázas álarc mi <br>Takarja ünnepeket. <br>Ajándék… legyen! <br>* <br>Elvadult világ… <br>Szeretethiány, csak dúl! <br>Csak külcsín számít! <br>* <br>Hűlő vacsora. <br>Közben kong a gong óra! <br>Okos telefon… <br>* <br>Nincs fenyőillat! <br>Ma már fenyő műanyag… <br>Pohár szomorú. <br>* <br>Ajándék cipő <br>Kínai és műanyag… <br>Láb belerothad… <br>* <br>Hallik, zúg harang, <br>De ez már nem a régi… <br>Jóra, vágy szívben. <br>* <br>Tél, fagyos, jeges. <br>Számla… annyi pénz nincsen! <br>Csak a múlt éltet. <br> <br>Vecsés, 2022 dec. 11. – Kustra Ferenc József - íródott; senrjú csokorban a reális hétköznapokról. <br>

Éjszaka<br><br>Szürkületes átmenetben,<br>hold sugara rámragyog.<br>Fényét szórja esti csendre,<br>ásítozva andalog.<br><br>Feltekintek, nézve-nézem,<br>mily csodás az éjszaka.<br>Ámulata rabul ejtő,<br>égi fények sugara.<br><br>Csillagoknak lüktetését<br>hallgatózva hallgatom,<br>s gondolatban gondolázva<br>hosszan, mélyen álmodom.

Ébredj fel<br>Súlytalan gondolatokkal száll...<br>...száll a magasba!<br>Sírok közt könnyekből...<br>...folyóvá fakassza.<br><br>Erkölcs nélküli sivár világban<br>napról napra...<br>Változhat-e bármi?<br>Felébredünk-e valaha?<br>Virágot bonthat-e a tudat?<br><br>Koporsószöget felfeszítve,<br>rabláncaidat leszakítva,<br>tudatodat felszabadítva!<br><br>Ébredj fel!<br><br>Súlytalan gondolatokkal száll...<br>...száll a magasba!<br>Sírok közt könnyekből...<br>...tengerré fakassza.<br><br>Morajlása éltetőnk...<br>...s csak halkulása...<br>...a temetőnk!<br><br>Bízva bízok magamban...<br>...kérlek, higgy e szavakban.<br>De leginkább magadban!<br><br>Ébredj fel!

Sóhajomban fürkészem...<br>...létem lényegét,<br>s elmélkedem.<br>Mit is írhatnék?<br>Huszonkettő évet megértem én,<br>s mennyi minden vár reám még...<br>...míg húzom a toll hegyét.<br><br>Sóhajomban fürkészem...<br>...létem lényegét,<br>s elmélkedem.<br>Érzéseim táplálják mindazt,<br>mi én vagyok,<br>s mennyi minden vár reám még...<br>...míg írok és itt vagyok.<br><br>Sóhajomban fürkészve<br>szívem ritmusára hallgatok...<br>...s tollhegybe kúszó gondolataimmal,<br>érzéseimmel, emlékfoszlányaimmal<br>egy-egy pillanatot én itt hagyok!

...karcolatok az életedben<br>leíróan, képletekben!<br><br>Mozzanatok az érthetetlen<br>értelemben.<br>Sóhajokban, félelemben.<br>Szembogárban, kézjegyekben.<br><br>Álarcosak az érthetetlen<br>értelemben.<br>Alkonyokban, rejtjelekben.<br>Porokban, tengerekben.<br><br>Szeretők az érthetetlen<br>életekben.<br>Megrészegült szerelemben,<br>élet-adó érzelemben.<br><br>Csillagokban az érthetetlen<br>végtelenben.<br>Nyomot hagyni emberekben, emlékekben, életekben...<br><br>...örökké a végtelenben!