Úgy vonj magadhoz, mint puha párnát,<br>melyre lehajtod álmos fejed,<br>végigsimítva arcom úgy érints,<br>hogy tudjam: te is szeretsz.<br><br><br>Nem kell most szó. Zavar a fény is.<br>Oltsd el a lámpát nekem.<br>Elég, ha látom a kályha fényét,<br>mely arcodra rózsákat fest.<br><br><br>Vöröslő lánggal izzik a kályha<br>S a fénye olyan színes,<br>bőrödre ontja lángoló színét,<br>amely most olyan heves,<br><br><br>mint mi. Pedig tétova léptem<br>oly lassan hozott ide,<br>s most itt vagyok karodba bújva<br>boldogan, szerelmesen.<br><br><br>Olyan jó volna úgy ébredni<br>ezen túl mindig veled,<br>együtt látni, hogy pirkad a hajnal,<br>míg magába zár a csend.<br><br><br>Tudod: nekem már nem kell semmi<br>csak az, hogy te is szeress<br>időtlen időkig, míg az éjjel<br>ajkunkra csókot lehel.

Már Káin és Ábellel kezdődött,<br>mely a testvériséget lerontotta.<br> Isten Káinnel nem törődött<br>és inkább Ábelt választotta.<br>Keserű múlt és sötét jövő!<br>Mi más a föld mint temető?<br><br>Noé ősi korszaka végén <br>árvíz pusztította a népet.<br>Az Úr végtelen haragja<br>sújtotta az emberiséget.<br>Keserű múlt és sötét jövő!<br>Mi más a föld mint temető?<br><br>Volt-e valaha bármely korszak<br>melyben hiányzott az erőszak?<br>Ezrével haltak a harcosok,<br>kik nem régen még játszottak.<br>Keserű múlt és sötét jövő!<br>Mi más a föld mint temető?<br><br>Minden ember megöregszik,<br>kihullik a haja s foga.<br>Erre orvosság már nincsen,<br>mert csak egy út vezet tova.<br>Keserű múlt és sötét jövő!<br>A föld nem más mint temető.

Őzek udvarban, <br>Csak körbe-körbe mennek. <br>Magas kerítés. <br>Seregélyfelhő <br>Szőlőültetvény felett… <br>Terméstarolás. <br>Erdő mélyében <br>Poroszkál szavasagancs. <br>Kapitális lény. <br>Este, bíborban <br>Úsznak, erdők és mezők. <br>Bíboros őzek. <br>Fülemüledal, <br>Rubintvörös égbe hull… <br>Esti szerenád. <br>Árny-játék fényben <br>Jő, támadólag az est. <br>Róka, elvackol. <br>Búzavirág kék, <br>A szélben ringó róna… <br>Őzike szépség. <br>Meggyvágó röppen <br>Galagonyabokorra… <br>Vitaminforrás. <br>Vadság közepén <br>A veszélyek veszélye... <br>Oroszlán földje. <br>Erdő sikátor, <br>Otthona az őzeknek. <br>Vaddisznó is jár… <br>Sásbokor mellett <br>Tőkés réce lubickol… <br>Tolltisztogatás. <br>A kemény tigris, <br>Szép, de nagyon veszélyes... <br>Piszkos a szőre. <br>Szél ölel mezőt, <br>Ringatja magányos fát. <br>Őzike, fekszik. <br>Ágon rigócskák, <br>Nyitják piros csőrüket… <br>Sárga zenekar. <br>Farkasfalkában, <br>Farkasok tömkelege. <br>Éhezőn élve. <br>Őz, délibábot <br>Néz, kútgém megy le és föl. <br>Csalóka remény… <br>Földön árnyjáték, <br>Napkorong elsötétül… <br>Vándormadarak. <br>Nagy az elefánt, <br>Csak a nagysága már bánt. <br>Nehézséget ránt. <br> <br>Vecsés, 2023. május 11. - Pápa, 2023, május 15. - Arad, 2023. május 21. - Kustra Ferenc József – íródott; renga láncversben. Az őzekről én írtam, a madarakról Nagyné Vida Renáta, a vadállatokról Ghica Izabella Iasmina a két szerző-, és poétatársam. <br>

Én szavaim hazudnak Meli? <br>Tetteim azt súgják: igazi. <br>Őrülten, csak vágylak, <br>Elhagytál… imádlak. <br>Mért nem hiszel nekem, Te Meli? <br> <br>Időközben mást megszerettem, <br>S egy szép jövőben reménykedtem. <br>Jóról álmodoztunk, <br>Majd eltávolodtunk… <br>Életem már másnak szenteltem. <br>* <br> <br>Félrevezettek téged, Meli, <br>Hiába fogok bármit tenni… <br>Újra hódítanék, <br>Veled együtt hálnék. <br>Eltévedt, téves utad… Meli. <br> <br>Tudom, rossz döntést hoztam, Levi, <br>Boldogság helyett jött a depi… <br>Félresiklott a múlt, <br>De már így alakult. <br>Nem lehet itt már semmit tenni… <br>* <br> <br>Nem leszünk már egy pár… Melinda? <br>Bár érzem, haza is kívánja. <br>Életvégig együtt, <br>Gyermekekkel együtt… <br>Éltem neked adnám Melinda! <br> <br>Hajdani kapcsolatunk jó volt, <br>De a közös jövőképünk holt. <br>Ábrándok mindenütt, <br>Nem lehetünk együtt… <br>Múltunkból marad szép emlékfolt. <br>* <br> <br>Csak a reményben élek… Meli! <br>Micsoda pár lennénk: igazi! <br>Családban… sok gyerek, <br>Utódok lennének. <br>Terítnénk szeretetet… Meli. <br> <br>Rideg való lélek gyötrője: <br>Reménytelen kettőnk jövője. <br>Édes terhet hordok, <br>Így én el nem válok. <br>Szív marad szerelmünk őrzője. <br>* <br> <br>Vecsés, 2021. november 26. – Pápa, 2023. május 18. - Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosokat szerző-, és poéta társam: Nagyné Vida Renáta <br>

avagy asztaltól az ágyig… <br> <br>Kedveském, csillagom Laura! <br>Vágyam úgy kerget... egész nap ma! <br>Kerüljünk közelebb… <br>Talán… legközelebb? <br>Vágyom közelségedet, még ma! <br> <br>Majd ágyhoz megyünk, <br>De előbb együnk, <br>Korgó bendővel ne legyünk. <br>* <br> <br>Kedveském, csillagom, pezsegve <br>Menjünk asztalhoz… én remegve. <br>Kanalat leejtem, <br>Kenyérhéjat eszem. <br>Nem bírok magammal… epedve! <br> <br>Enyelgésből nem kérek, <br>Míg itt az étek, <br>Maradékot hagyni vétek. <br>* <br> <br>Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz, <br>Ott nem kell szólnunk senki máshoz… <br>Emésztünk, dédelgünk, <br>Testet kényeztetünk… <br>Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz! <br> <br>Gyomromat kínozzák a falatok, <br>Emésztésbe belehalok… <br>Inkább megyek és szunnyadok. <br> <br>Vecsés, 2023. január 21. – Pápa, 2023. május 4. – Kustra Ferenc József - íródott: rom. LIMERIK csokorban, ami az én munkám. A 3 soros 10 szavasok, szerző-, és poéta társam Nagyné Vida Renáta munkája. <br>