Csermely az élet, botorkálunk,<br>Bár a kövek közt meg- meg állunk.<br>Messze van, nem látjuk ér végét,<br>Ki, hogy fogja élni életét?<br><br>Kinek élete hosszan folyik,<br>Ő az életével jól játszik.<br>De, élete széles is lesz?<br>Ez nem tudni, hogyan is lesz...<br><br>Az életnek is van hordaléka,<br>Mi lerakódik a folyópartra.<br>Úsznak benne motoros hajók,<br>És csorognak rakott uszályok.<br><br>Vagy kanális, vagy Amazonas,<br>Vagy csak banális, vagy hatalmas.<br>De mindenképpen tovább kell élünk,<br>Medrében, továbbfolyik életünk...<br><br>Budapest, 1997. augusztus 30. ? Kustra Ferenc József<br>

A hajnali köd nesztelenül, lassú léptekkel <br>Oson át a nyálkás, a nedvességtől csöpögő <br>Útszéli fák között, versenyez a kikelettel <br>És a betonúton mutatta, hogy ő az erő. <br> <br>Az út olyan lett, mintha egy termoszból <br>Gőzölgő, forró kávét kilocsoltak <br>Volna, hogy ki ne lássunk a köd sugarából <br>És az úti vándorok lassacskán haladtak. <br> <br>Korán keltem, úton voltam <br>Suhantam a célom felé. <br>Jött a pirkadat, haladtam <br>Mint, ahogy a vándor teszé. <br> <br>Kísértetként lebegve suhanok az úton, <br>Opel Zafirából a szememet meresztem, <br>Hogy jól lássak a sötét, ködárnyék monoton <br>Sötétjében… kormányt, félelmet nem eresztem. <br> <br>Suhanok ködbeveszően, mint ninja… <br>A sötét és nyálkás út nem akadály. <br>Én vagyok a sötétség eltűnő harcosa, <br>Repülök előre, mint a tengeri sirály. <br> <br>Olyan volt, mint háború vérgőzös ködje, <br>Én suhantam, hogy odaérjek mielőbb. <br>Csak attak volt és rohantam előre, <br>Bennem volt az, hogy mi lehet, lesz később… <br> <br>Épp, hogy észrevettem, az átvágó vaddisznókat, <br>Libasorban meneteltek, mint köd katonái… <br>Tapostam a féket, koptattam a gumikat, <br>Sikerült… áldom Urunkat, jók az imáim! <br> <br>A hátamon nem volt batyu pogácsával, <br>Mentem dolgozni, kávét vittem magammal. <br>Ködös hajnalon róttam a betont kocsival, <br>Lett napfelkelte… napfényt is vittem magammal. <br> <br>Budapest, 2011. november 14. – Kustra Ferenc József <br>

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, <br>Viharban is repülnek a madarak… <br> <br>Siránkozó lőrések vágyják a harcot, <br>Én mikor vághatok csodálkozó arcot? <br> <br>Sokan várjuk, eljön az idén is a tavasz, <br>Bár a zord tél, még hamiskás, sőt talán ravasz. <br> <br>Gügye álmából, bízzunk, felébred a világ, <br>Lesz még itt jó lét, akarjuk… lesz még boldogság. <br> <br>Vecsés, 2013. március 12. – Kustra Ferenc József <br>

Veled, ágyba menni,<br>Ott kéj-réteden legelni?<br>Isteni eledel.<br>*<br>Pettinget akarnál?<br>Kettő, három vagy négyujjast?<br>Orgazmusod számít!<br>*<br>Beléd hatolhatnék,<br>Fék nélkül, nyakra csókokat?<br>Vad csípőringatás.<br>*<br>Cickókat, érzéki <br>Simogatással szeretném.<br>Hátra? puszi halmaz.<br>*<br>Megint.még akarod??<br>Nyomjam szerelem-fészekbe?<br>Orgazmus őrület!<br>*<br>Hason akarsz lenni?<br>Kielégítetlen vadvágy.<br>Helyezkedj jólesőn?<br><br>Vecsés, 2019. január 15. ? Kustra Ferenc ? íródott; kissé erotikus HIAQ csokorban.

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. <br> <br>(Senrjon) <br>Járvány még nem múlt végleg, <br>De pluszban már van egy háború. <br>Harc dúl egy hete… <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Lesz cudar világ, <br>Egyhamar nem múlik el. <br>Egy hete harc dúl. <br>* <br> <br>(Leoninusban) <br>Rettenetes veszteségek lesznek, érzem is, hogy most erre éppen-nagyon ráérzek. <br>Emberiséget és a mai világot ismerve, szomorú… részt veszünk figyelve. <br>Szemlélőnek lehetnek víziói, de jelzem, már nem lehetnek illúziói. <br>* <br> <br>(6 sorosban, leoninusban) <br>Európa középső részén kitört a háború, ez mit hoz, az maga a ború! <br>Itt hetven éve nem volt háborús összetűzés, nem kellett semmilyen visszaszerzés. <br>Nagyon messze vannak ők, a kiagyalók, jelen háborúban ők a ragadozók! <br>De <br>Nagy a baj, de nagyon, mert meghülyült mindenki, majd egyszer, ki fogja ezt jóvá tenni? <br> <br>Múlthoz képest már &bdquo;éhező” a jelen, nép védtelen, pártolók szeme meg sem rebben… <br>* <br> <br>(Sedoka duó – félhaiku láncszerűen) <br>Nagy disznóság ez <br>Az emberiségtől… no! <br>Ártatlanok megszívják! <br> <br>Pénz-hatalmasok, <br>Emberiség részei! <br>Ártatlanok… megszívják! <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Menekültek, <br>Szerencsétlenek, <br>Gyerekek! <br>Családok szétesnek! <br> <br>Katonák, majd meghalnak… <br>Gyerekek apa nélkül maradnak… <br>Özvegyek lakolnak…! <br> <br> Vecsés, 2022. március l. – Kustra Ferenc József – íródott: a világban beállt életrealitásról, alloiostrofikus versformában. <br>