Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség! <br>Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget… <br>Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon. <br>A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres! <br> <br>Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott. <br>A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg... <br>Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg. <br>A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák! <br>Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak… <br> <br>Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok… <br>Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg. <br>Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket. <br>A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot. <br>Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad… <br>Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú! <br> <br>Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák? <br>Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg! <br>* <br> <br>(serjú duó, félhaiku láncban) <br>Én már megírtam <br>Ember pusztítja magát. <br>Nem lesz őskor sem! <br> <br>Éjsűrű a köd, <br>Emberiség nem látja… <br>Nem lesz őskor sem! <br>* <br> <br>(senrjon duó) <br>Én már megírtam, ember <br>Háromszáz év alatt kipusztul! <br>Föld… kihalt bolygó! <br> <br>Megírtam… de, tévedtem! <br>Atom-ködbe borul a világ! <br>Tíz percre… halál! <br>* <br> <br>(Tíz szavas csokor) <br>Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat! <br>Mi látni akarjuk… fákat! <br> <br>Ezért a nagyok minket üldöznek, <br>Mert nem a halottakra... fegyvereknek. <br> <br>Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok! <br>Nem-vagyunk eldobható anyagok! <br> <br>Feketeseregek üvöltenek! <br>Magukat hergelve bizony közelednek... <br>Vége is lesz… vérünknek? <br> <br>Vecsés, 2023. április 16. - Kustra Ferenc József – íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről. <br>

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(anaforás, 3 soros-zártükrös leoninusban, négyszeres belsőrímes, önrímes - csokor) <br>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít… <br>El kéne -végre- intézni, hogy háború vége legyen… kinek jó, hogy szűkít… <br>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít… <br> <br>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám… <br>Itthon kén’ maradni, nem a más háborúban meghalni, simizni asszonykám… <br>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám… <br> <br>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe? <br>Frontkatonák tömegébe, álmodozni ebbe a jó eszményképbe… <br>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe. <br> <br>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra! <br>Várni nagyon az apai szóra? Gyerekként ő már elmondta, mi az élet valója… <br>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra. <br> <br>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek, <br>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek? Nagyfőnökök ott legénykedjenek… <br>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek. <br> <br>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt, <br>Nem vagyok szamuráj, kardot sem adnak ott elegendőt… arcomra borítsak keszkenőt… <br>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt. <br> <br> <br>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől… <br>Térdig sár van, a mamuszom még beleragadna… egy tüske még a talpamba állna… <br>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől… <br> <br>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz, <br>Most már év vége van, nem érzem harc vége szagát… inkább gyártják tovább a sok hullát… <br>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz. <br> <br>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek, <br>Májusban az öreg-korba lépek… ezek ölni akarnak! Ezt nevezik emberségnek… <br>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek. <br> <br>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak… <br>Atomháborúról nem szóltak és meghaltak, erről nagyszüleim nem is tudtak… <br>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak… <br> <br>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’, <br>Már megírtam, használd írásjeleket! Ne támadgasd a magyar kultúra veszejtőket… <br>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’. <br> <br>Vecsés, 2022. december 29 – Kustra Ferenc József– íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről. <br>

Akár a fekete méz, olyan fekete. <br>Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. <br>A komor viharfelhők fentről néznek le, <br>Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. <br> <br>A napraforgók hosszúkás arany pillái <br>Közül, rám tekintenek fekete szemei. <br>Megjöttek fenyegető vihar szelei, <br>Már itt vannak a viharfelhők elei. <br> <br>Fenyeget a vihar, fojtó levegője <br>Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. <br>Hallom az úton, lovas megy erre-fele, <br>Bizony félnek ők, tán' keresnek egy hodályt. <br> <br>Távoli eső párájától terhes szél <br>Szaga hirtelen a szobámba behatol. <br>Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél. <br>Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol. <br> <br>Jön a vihar, én már kellően fáradt vagyok, <br>Lefekszem aludni, ki kell magam pihenni. <br>Az utolsó nagy viharon nem álmélkodok, <br>Álmomban, viharban fogok újjászületni… <br> <br>Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József <br>

Itt a tavasz, hahó-, halihó! <br>Bízom benne, már nem lesz több hó. <br>Szépen virágzik a cseresznyefánk, <br>Vacsorára lesz: ízzel töltött fánk. <br> <br>Már napoztam is, tán’ harminc percet, <br>Ez jól szolgálja az egészséget. <br>Nő a fű és leveleznek a fák, <br>Látom, jönnek az udvari zabák. <br> <br>Nagykovácsi, 2006. április 25. – Kustra Ferenc József <br>

Hosszú idők kezdete óta<br>Szütelenűl folyik a vér.<br>Olyan mint egy túlcsordulás,<br>amely mindenhová kitér.<br><br>Egy folyó, melynek áramlata<br>egy skarlát tengert feltölthet,<br>Mely bűnösségünk tanúsága,<br>S zsarnokságunknak az árra.<br><br>A harcba vonulás mindig is<br>Sötét, tragikus sorsunk átka.<br>A véres folyó s skarlát tenger<br>Az emberiségnek örök társa.<br><br>Mit műveltünk a világgal<br>Hogy megértésért könyörög?<br>Hallod-e a végzet sóhaját, <br>Amint a skarlát tenger nyöszörög?