Torz idő a múlt, <br>Kopott sírok porosak. <br>Kínban szenvedés. <br>Vonat halad, kattogással, <br>Lassan, vágányjavítással. <br>* <br>Múlt nem ismeret, <br>Súlyos lélekszegénység. <br>És elbutulás. <br>Áthaladunk szikes réten, <br>Madártáncot látunk éppen. <br>* <br>Reszket a tudatunk <br>Szembejön velünk a jövő… <br>Az arcunkba nevet. <br>Nagy Alföldünkön haladunk, <br>A nap ránk süt, biz’ izzadunk. <br>* <br>Álmok égben jártan, <br>Bizakodva, reménykedőn. <br>Múlt, olyan, amilyen. <br>Látom, versenyt fut, őz csapat, <br>Kis gida, nagyon lemaradt. <br>* <br>A múlt fényei, <br>Vissza, már nem hozhatók. <br>Keresd, szépséget… <br>Odébb van, nagyobb belvíz tó, <br>Gólya áll, szeme kutató. <br>* <br>Eltemet múltad? <br>Hiszed, hogy a jövő szebb? <br>Mért hitetlenkedsz? <br>Vágányjavításnak vége, <br>Indul mozdony füstölgése. <br> <br>Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: TANQ -ban. Alatta a versrész címe: &bdquo;Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!) <br>

Toll-percegtető harcostársak… <br> <br>Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek? <br>Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek? <br>A vérem az még biz' nekem kellene, <br>Törölni a vétkeimet… lehetne… <br> <br>Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja, <br>És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja, <br>A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt, <br>Mint cselszövő próbálja előhozni... rejtőzködőt. <br> <br>Mi, mikor fog megtörténni, mi lesz az, ami nagyon soká tart, <br>Még nem tudom, jövőt nem ismerem, de még taposom az avart. <br>Ó, Ti poéták, Ti toll percegtető harcostársak! <br>Olvasóink örömére, percegjenek a tollak… <br>Vélem, ha ezt tesszük, Istennek nagyon tetsző cselekedet... <br>De lélekkötelességünk is, pátyolgatni más lelkeket… <br> <br>Vecsés, 2015. február 04. - Kustra Ferenc József <br>

(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz, <br>Én ráültem, Te meg az ölembe, ne legyen közöd a szálka karchoz… <br>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak, <br>Cirógattuk egymást, én meg nagyon megvágylatak… <br>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak. <br>* <br>(Leonidus) <br>Még nem bolondultam észben velem, tudom, nem is történt meg... képzelegtem, <br>Nem is voltál biz' ott velem, de egyedül… voltam és hiányoztál nekem. <br>Most azért elmesélem, hogy miket láttam, érdekelhet a dologi véleményem <br>Ha olvasol és átérzed, lehetne, hogy talán felélénkül igazi érzeted. <br>Istenkém, micsoda párom lehettél volna, ha nem a hülyécske sors fintora… <br>Vagy másként rendezi dolgokat, és nem érzéseink szerint intézi dolgokat. <br>De rejtélyes okból érvényesült… akarata csak ezértis megérvényesült. <br>Lehet, hogy sors is könyvből olvassa… mi legyen, nem is tudja, csak úgy kiolvassa… <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst, <br>Nem fáztunk, ölemben sem fáztál… nem terítettünk le kis plüsst. <br>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst. <br>* <br>(Leoninusban írt 3 soros-zárttükrös) <br>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada, <br>Nosza föl a kabátot, rongya… jobb, ha indulunk, nem kell a vihar morca… <br>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada. <br>* <br>(Belső rímes, önrímes, 3 soros-zárttükrös, leonidusban írva) <br>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem, <br>Közben húztam mélázva terhem, végül, ha sírva is, de csak hazaértem… <br>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem. <br>* <br>(Senrjon csokor, anaforás, fél-haiku lánc-szerűen írva) <br>Az estélileg megjött <br>Magányom ismét megríkatott. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg magány <br>Úgy, vehemensen erőszakos. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg senki <br>Sincs velem, lélekőrlő nekem. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg bájos <br>Lét, magánynak, nincsen kiróva. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg újra <br>Előjött kispad ügyet… élem. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg alvás <br>Zokogással kezdődik… ez van. <br>Hol vagy? Nem velem… <br> <br>Vecsés, 2021. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek, <br>Séta az avarban, lassan tovább megyek. <br>Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű, <br>Embernél is van ősz, ez is… időszerű. <br> <br>Levél lehull, maradnak a kopasz ágak, <br>Embernél rögzülnek a régi fájdalmak. <br>Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van, <br>Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van. <br> <br>Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében, <br>Nevetés, vagy sírás látszik a szemében. <br>Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa, <br>Múlandó életnek, testünk csak a háza. <br> <br>Lombhullást követni fogja a hideg tél, <br>Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél. <br>Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell, <br>Én már nem harcolok, mint hős a végekkel… <br> <br>Vecsés, 2005. október 17. - Kustra Ferenc József – íródott: őszi meditációban… <br>

1942 –ben a japánok által uralt Csendes-óceáni vizeken… <br> <br>*** <br>A periszkóp szálkeresztje mozdulatlanul ült a célon, <br>Von Topp kapitány kígyós szeme rajta volt a préda hajón. <br> <br>Az acélcápa irányító termében teljes csend honolt, <br>Parancsnok hangja is csak néha-néha muszájból hallatszott, <br>Mikor lőelemeket még helyesbített, még pontosított! <br> <br>Az elektromos hajtóművek csak zümmögtek békés, csendes egyhangúsággal, <br>Kapitány parancsa: - Támadáshoz felkészülni! Ő, kezet fogott halállal! <br>Az U-boot már sokszorosan terhes a torpedós halállal, <br>Az alattomos tengeri rém-farkas, beállt… egyhangúsággal… <br>*** <br> <br>A gőzős utasai között zűrzavar volt, és ez vad pánikba csapott át! <br>Mindenki megrohanta a mentőcsónakokat, már semmi nem tartott kordát! <br> <br>Látták, hogy a periszkóp kicsit megmozdult! Kapitány így szólt: - A támadás megkezdődik! <br>A hajógépek fékeveszetten dübörögtek, remélték torpedókat elkerülik… <br>A kazán-feszmérők mutatói minden gépegységnél pirosban álltak, bajt kettőzik... <br> <br>A fűtök, izzadva, halálra váltan, sápadtan etették a kazánokat, <br>A lomha teherhajó csak lassan túrta maga előtt a nagy hullámokat… <br> <br>*** <br>Von Topp kapitány, várt még néhány, kis, békés pillanatot, <br>Majd kiáltott! – Egyes, kettes cső tűz! Kézzel nyomatékolt! <br>A vetőcsöveket elhagyó torpedók megrázták a hajótestet, <br>Legénység előreszaladt, helyrehozni, megdőlt egyensúlyhelyzetet. <br> <br>A víz felszínén, két buboréksor száguldott a gőzös felé… <br>Szemét a gumipárnára szorítva az eredményt figyelé… <br>Remélte a torpedók betalálnak, nem mennek gőzös mellé… <br>*** <br> <br>- Odanézzenek! – üvöltött föl az amerikai hajó mérnők, sápadtan, <br>- Ott jönnek a torpedók, ezek a halál lovai! És lett ő bátortalan… <br>A gőzös, majdnem fölborult, ahogy gyorsan elfordulni akart, <br>De a sors úgy intézte, a két torpedó csak telibe akart! <br> <br>A két torpedórobbanás hangjai nem korrodáltak, <br>A hajó mélyéből, súlyos dörrenések hallatszottak… <br>Széthasadó oldallemezek, fülsértőn csikorogtak. <br> <br>Jobb oldalon a víz szökőkútként fölvágódott a magasba <br>És ott embereket sodort magával, vitte őket halálba. <br> <br>A gépek elnémultak, a gépház-élet véget ért... <br>A Yucatan futása megtorpant, tovább már nem ért… <br>A gőzös igen gyorsan, szinte jobb oldalára dőlt, <br>Belsejéből előhömpölygő gőzzel telítődött. <br> <br>Mindenki össze-vissza, ordítozott, félelmében remegett, <br>A hangzavarba asszony sikoly és gyereksírás keveredett. <br>Tömeggel a tisztek nem bírtak, fejetlenség, megveszekedett... <br> <br>A főgépész Castaneda jelentette: - két találat érte a hajót, <br>Egy kazánházat robbantott, másikat is elmondom, azt, hogy volt, de nem jót! <br>Másik torpedó eltörte a hajógerincet, így az már nem bírja, <br>Bármelyik pillanatban összecsukódhat, hajónkból lesz két darabka… <br> <br>A kapitány rendelkezett: - mindenki a fedélzetre és elhagyni a hajót, <br>A mentőcsónakoknál nőtt a zűrzavar, mindenki tudta… várták már a bakót. <br> <br>A kártyacsapat megkapta a kapitánytól a parancsnoki motorost <br>És vízre szálltak! – Én emberekkel maradok, segítem a sok utazót… <br>A hajó rakterében fékezhetetlenül tombolt a tűz, <br>Látták, hogy ez, az első mentőcsónakot jó messzire űz… <br> <br>Alig voltak ötven méterre a nagyon dőlt a hajótesttől, <br>Mikor hatalmas robbanás rázta meg a roncsot mindenestől… <br>A Yucatan-roncs mélyéből iszonyú tűzoszlop tört a magasba, <br>A lángok majd’ fölértek az égig, és majd beszakadt a dobhártya… <br> <br>Koromfekete füstgomolyag mindent beborított, <br>Közben félelmetesen hangos morajlás hallatszott. <br>A hajó, ettől kettőbe, teljesen kettétört, <br>A robbanás mindenkit -élőt- halálba lökött. <br> <br>A távolodó parancsnoki motorost hatalmas ütés érte, <br>Egy nagy, fém roncsdarab repült, utolérte, így elérte a vége… <br> <br>A becsapódás ereje olyan erős volt, hogy az utasok <br>Magatehetetlenül, kábán estek deszkára... elalélók. <br>A kis, sérült jármű, lassan megtelt vízzel... halálba suhanók. <br> <br>*** <br>A kapitány a periszkópban látta, hogy Yucatan fölrobbant, <br>Majd kettészakadva, azonnal elsüllyedt. De, mi volt mi robbant? <br>Utasítást adott: - Föl emelkedni a felszínre! <br>Periszkópmélységből, rögtön fönt is voltak… ízibe. <br> <br>A sűrített levegő sziszegve áramlott -víz meg ki- a tartályokba, <br>A hajótest, nekifeszülve a víztömegnek, emelkedett hullámra… <br>Sivítva futott körbe a toronytető ajtót záró kerék, <br>A súlyos acéllap fölcsapódott, kinyílt, működik... oly’ derék. <br> <br>Von topp körülnézett, mindenhol holttestek voltak, <br>De, látszott, hogy ezek nem csak úgy a vízbe fúltak. <br>Most látta csak, hogy a hajón, utasok is voltak… <br> <br>Utolsónak von Topp is leereszkedett az irányítótérbe, <br>A tenger beömlött a tartályokba, ez már hajó merülése… <br>A tatfedélzetre már futottak föl az első hullámok, <br>Majd az első részt nyalták -mint vulkán- a második hullámok. <br>Fokozatosan víz alá kerültek az antennát tartó bakok, <br>A fedélzeti ágyú, géppuskák, majd a középső lépcsősorok. <br>Végül toronytető vizesedett két periszkópjával <br>És végül a még kitolt rádiós rúdantennájával. <br> <br>A támadó víz, még rövid ideig örvénylett, <br>Aztán a végtelen óceán, elcsöndesedett… <br> <br>Heinrich von Topp kapitány, porosz katonatiszti családból származott, <br>Emberemlékezet óta, felmenői, mind ilyen hivatást választott. <br>Hallgatag, sőt csendes és fölöttébb zárkózott ember volt, <br>Még a zárt tengeralattjáróban is ily’ volt, kimódolt. <br>Számára minden parancs maga a törvény volt… úgy kell megcsinálni, <br>Mindet fenntartás nélkül, maradéktalanul kell végrehajtani… <br> <br>Gondolatvilágát behatárolta szolgálati szabályzata, <br>Az otthon maradt családja feltétlen anyagi biztonsága, <br>Nem utolsó sorban a siker, elismerés utáni hajsza… <br>*** <br> <br>Ahol a veszély rémisztett, <br>Ottan halál leselkedett… <br>Ahol a veszély rémisztett. <br> <br>Vecsés, 2017. október 8. – Kustra Ferenc – Készült-John O’Kelly: &bdquo;Farkasles az óceánon” c. háborús regénye ihletésével. <br>