Idő 
Értékelés 
Értékelés Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve,
<br>Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe…
<br>Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap.
<br>Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap!
<br>Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe…
<br>Ha felrobban, elrepít minket a purgatórium másik végébe…
<br>Szokatlan fény, itt bizony nem bántja a ködtől nem látó szemet,
<br>De ne nézd a robbanást és fényét... katonaölő elegyet…
<br>*
<br>Arcát fürkészem
<br>Tél tábornoknak. Kemény!
<br>Hideget sejtet.
<br>*
<br>Miért vagyok én még itt?
<br>Miért is mennék haza?
<br>Miért hiszek a küldetésben?
<br>Miért hiszek még győzelemben?
<br>*
<br>Haza, nincsbe tűnt...
<br>De, szívem egy gyöngyszeme…
<br>Emléked… még él!
<br>*
<br>(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)
<br>Mert haza csak ott van, hol valamikor megszülettél…
<br>Mert haza csak ott van, hol a családod téged vár, él,
<br>Mert haza csak ott van! Enyém helyett hideg orosz tél.
<br>*
<br>A
<br>Haza
<br>Nincsé vált!
<br>Szívem őrzi
<br>„Leheletemig”!
<br>*
<br>Miért van üresség a szívemben?
<br>Miért van üresség a lelkemben?
<br>Miért van repesz a bőröm alatt?
<br>Miért lő orosz rám? Percek alatt…
<br>
<br>Miért vagyok itt a fronton, ahol megölhetnek?
<br>Miért vagyok alanya itt, csak, nehézségeknek?
<br>*
<br>Tél, álcát tépi…
<br>Nem finomkodik, fagyaszt!
<br>Katonahalál.
<br>*
<br>Miért van, hogy futnál innen, de mély hóban szó szerint nem lehet?
<br>Miért van, hogy még a lépés is lassú, de életed kergeted?
<br>Miért van, hogy a gondolatod mindig a múltban csavarog?
<br>Miért van, hogy a gyermeki éned is folyvást még itt kopog?
<br>*
<br>Becsvágy? Nem lelé!
<br>Tegnapot már túlélte…
<br>Merre jár halál?
<br>*
<br>
<br>Hóviharos, vad, arcfagyasztó széllel szemben,
<br>Aknavetős gránát -halálos- küzdelemben
<br>A hirtelen halál, biz’ kikerülhetetlen…
<br>
<br>De én ágyban szeretném otthon... merevedjen az arc!
<br>De itt mínusz negyvenben nem hamis az öldöklő harc?
<br>Arcbőr tépően, erről régen lehullott az álarc!
<br>
<br>Itt még a nem létező villám is, lövedéket kikerülve cikázik,
<br>Katona a derékig érő hóban bármit tesz is, kihűlve bénázik.
<br>*
<br>Én
<br>Haza
<br>Őrzője!
<br>Rendülten és
<br>Rendületlenül!
<br>*
<br>Nem tudjuk, hogy még mi lesz itt holnap! Meddig tart a háború?
<br>Miért van itt a katona, hogy legyen nyomorék élete?
<br>
<br>Látvány is tisztul,
<br>Ágyú lőporfüst lebeg.
<br>A halál röpköd.
<br>*
<br>(Anaforás, belső rímes)
<br>Miért van, hogy itt hónapok múltával elfelejted, keresed a szót.
<br>Miért van, hogy a tudatodból még mondani akarsz, keresed a jót?
<br>Miért van, hogy már elfásultál, nem tudod már, hogy mit is akarsz?
<br>Miért van, hogy magadba roskadsz, keresve... a lelkedben kavarsz?
<br>
<br>Reményteli félelem eluralja a lelkeket!
<br>Reménybeli életvágyak szaggatnák a fékeket...
<br>Reménytelen pillanatok mérgezik a lelkeket!
<br>*
<br>Ide a fehér-pokolba, több ezer kilométeres utam vezetett,
<br>Jöttem, mit tehettem mást, hatalom szerint, más utam nekem nem lehetett…
<br>*
<br>Percek, oly’ vadul
<br>Henyélnek! Ágyútűz él…
<br>Sohse lesz vége?
<br>
<br>Vecsés, 2016. október 7. – Kustra Ferenc – íródott; versben, senrjú -ban, apevában… történelmi visszaemlékezésként az ott veszett katonáinkról.
<br>„Csuló” – kézifegyver lövedéke.
<br>
Jelentése: Sürgős! Azonnal! Sietni!
<br>
<br>Bizony állandó a halálmadár, kitartóan lebeg fölöttem,
<br>Még azt is sugallja, hogy itt mi forduljon meg… biza' a fejemben.
<br>El is gondolkoztam, megmaradok? Vagy véget ér rövid életem?
<br>
<br>Átölelem én a pillanatot és remegve kérem, hogy engem
<br>Ölelésben élni hagyjon, dideregve túléljem szürkületem!
<br>Erre az oximoron eredetiségre vágyok… ez életem!
<br>
<br>Megjöttem az ideérkezett élet-szerelvényem fékcsikorgó zajával,
<br>És rögtön szembesültem a helyszín jégbe-hóba fagyott, elemi bújával…
<br>Időtlenül markolom a pillanatot, ne változzon, az idő múltával…
<br>
<br>Láttam a halált, a végső búcsú utáni csendjét,
<br>Láttam az elmúlást, a szenvedés, utolsó percét.
<br>Láttam a hómezők esti fénytáncának meglétét.
<br>
<br>Láttam itt a poklot, a frontot, ezt az őrült őrjöngőt,
<br>Láttam itt már napsugaras deleket, mind a tündöklőt.
<br>Láttam én azt is, hogy mily’ a robbanás… nagyon üvöltőt.
<br>
<br>Már tudom, hogy itt ez a fronti lét, maga a posvány, a métely,
<br>Már tudom, hogy befészkelte magát agyunkba a konok kétely.
<br>Már tudom, hogy nagy kétség, életben maradunk-e... van ki, némely.
<br>
<br>Napon észlelem, nem szállnak fel a boldog dalok,
<br>A fájdalomból kiszakadnak, a csend-sóhajok,
<br>Ha, csak elcsúszol a jégen, halál a kezét nyújtja,
<br>Kit itt baj ér és lefekszik, hódomb az új vánkosa!
<br>
<br>Fiatal katonának otthon van a mátkája, a szülei,
<br>Harchelyzetben rájuk gondolni sem lehet, meg postát küldeni…
<br>Ha már a levelet megírtad, tedd a zsebedbe a szíved fölé
<br>De tudd, ha átlőtték, akkor azt a posta már ki, nem kézbesíté…
<br>
<br>Katona hamar úgy jár, hogy ölelgeti az idegen földet,
<br>De még jó, ha önszántából és félelmében nagyon remegett.
<br>Itt hamar úgy jár a katona, hogy parancsra idesiet,
<br>De még jó, ha önszántából megvédheti saját életet.
<br>*
<br>(10 szavas)
<br>Itt a vágy fölemelkedik tökélyre,
<br>De megvan-e katona lelki kielégülése?
<br>*
<br>(Haiku)
<br>Halál pillanat
<br>Hómagány-élet vége.
<br>Üzenet haza…
<br>*
<br>(HIAQ)
<br>Behívó érvényben.
<br>Orosszal harc folyamatban.
<br>Fiatal életek…
<br>*
<br>Ki tudja, hogy innen mikor szabadulunk el
<br>Elásnak egy gödörbe, vagy megyünk… élettel.
<br>Itt bizony, erre-arra állandóan vágtat a halál.
<br>Én hazamennék! Jó lenne, ha erre, felém nem kaszál…
<br>
<br>Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József – történelmi emlékezés az ott veszett katonáinkra…
<br>
De vágyom, társaságod Ivett!
<br>Ezzel, elmondtam a lényeget.
<br>Persze kén’ ölelni,
<br>Veszetten csókolni.
<br>Ruhádat lerángatni lehet?
<br>
<br>Legott magam alá gyűrnélek
<br>Kihunynának bennem a fékek.
<br>Tennék a kedvedre,
<br>Csókolnék kebledre.
<br>Élvezném… izzadt ölelések.
<br>
<br>Veled lenni, olyan jó lenne,
<br>Meglásd, válik ez majd kedvedre.
<br>Jó összeforrásban,
<br>Sok-sok orgazmusban.
<br>Ivett, Te vagy vágyunk kényszere!
<br>
<br>Vecsés, 2019. január 15. – Kustra Ferenc – erotikus LIMERIK csokor.
<br>
Türelmetlenség…
<br>
<br>Számolt napokban
<br>Telik a sok perc fürtje.
<br>Türelmetlenség.
<br>*
<br>Várt nap lassan jön,
<br>Fürtős mosolyod várom.
<br>Türelmetlenség.
<br>*
<br>Ahogy ideérsz,
<br>Mosolyokat látsz fürtben.
<br>Türelmetlenség.
<br>***
<br>
<br>Bőregerek…
<br>
<br>Az őserdőben
<br>Bőregér, fürtökben lóg!
<br>Így természetes.
<br>*
<br>A bőregerek
<br>Fejjel lefelé, fürtökben
<br>Sem szédülnek el.
<br>*
<br>Fürtök látványa,
<br>Bőregerek ottléte.
<br>Társas életű.
<br>*
<br>Padlás sarkában
<br>Lógnak, bőregér fürtök.
<br>Jóllakottság… csend.
<br>***
<br>
<br>Varjak, télen…
<br>
<br>A kopár fákat
<br>Feketíti varjúhad.
<br>Fürtök! Hófoltok...
<br>*
<br>Varjúcsapat a
<br>Szántásban, fürtben nézgél.
<br>Kóbor magszemek...
<br>*
<br>Éhes varjúhad
<br>Fürtben keres. Remélt mag...
<br>Szántás, lefagyott.
<br>
<br>Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc – 3 db. senrjú csokor. Pályázatra készült!
<br> Így egyben, -a kiírás szerint- egy műnek számítanak!
<br>
Fák csikorognak,
<br>Égető hegyi fagyban.
<br>Csöndes nyugalom.
<br>*
<br>Az erdő tompán
<br>Csendes. Halkan eső hó.
<br>Recsegő kristály.
<br>*
<br>Havas erdőrész…
<br>Ott, járt ősvény hiánya.
<br>Magas, puha hó!
<br>*
<br>Veszélyes ősvény.
<br>Szakadékos hegyi út.
<br>Hógörgetegek.
<br>*
<br>Csillag, mit mutat
<br>Csendes, téli estéken?
<br>Tél, még soká tart!
<br>*
<br>Havas szélörvény.
<br>Fehér pelyhekben hó hull.
<br>Magasan torlaszt.
<br>*
<br>Hajnalsugárban
<br>Kékesen csillogó hó.
<br>Őrt álló hegyek.
<br>*
<br>Hófödte hegycsúcs.
<br>Hó borította ősvény.
<br>Jeges szél süvít.
<br>*
<br>Kopár csúcsok közt,
<br>Menekülő ősvények.
<br>Hóesés, folyton.
<br>*
<br>Havas hegycsúcsok.
<br>Havas, ritkás tölgyerdő.
<br>Nagyon hideg tél.
<br>*
<br>Hegytetőt, fehér
<br>Dara jól beborítja.
<br>A szépség; szűzi.
<br>*
<br>Meredek ösvény,
<br>Erdei házhoz vezet.
<br>Hófödte tető.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 26. – Kustra Ferenc József - Eredeti, Baso féle haiku stílusban…
<br>
